Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
Míg Keszthelyen, Pécsen a jegyzők általában nemesi származású, iskolázott emberek voltak, addig a somogyi mezővárosokban a 18. században ez nem vált gyakorlattá, a jogban valamilyen szinten járatos helyi lakosok kerültek ebbe a pozícióba.9 Kivételt Szigetvár jelentett, ahol a század végén már jogilag képzett jegyzőt alkalmaztak Bizvássy Pál személyében.10 A bíró és az esküdtek tevékenységét a szóbeliség jellemezte.11 Munkájukról a század első felében csak ritkán készítettek írásos feljegyzéseket, rendszeres városi könyveket pedig szinte egyáltalán nem vezettek. Tanácsülési jegyzőkönyveket (prothocollum, sessionale) majd csak az 1740-es évektől készítettek, ezeket is csak néhány, mezővárosi jegyeket viselő településen, mint például Nagyatádon és Kaposváron. Rendszeres tanácsülési jegyzőkönyvet még a legfejlettebb közigazgatású városnak minősülő Szigetváron sem vezettek, a 18. század első felében készült kötetek nem folyamatosak.12 Az 1753 és 1792 között született jegyzőkönyvekről nem rendelkezünk biztos tudással. Ebből az időszakból ugyanis hiányoznak ezek a forrástípusok. A protokollumok vagy a Festetics Lajossal folytatott jogi csatározások során veszhettek el, vagy később a nem megfelelő iratkezelésnek köszönhetően. Ugyanígy nem tudunk a kaposvári jegyzőkönyvek elkészültéről, sem esetleges hollétéről. Az iratkezelés és az adminisztráció minőségét mutatja az is, hogy még Szigetváron sem mindig a helyszínen vezették a jegyzőkönyvet, hanem bizonyos ülések csak utólag, és nem folyamatában kerültek be a protokollumokba. Azt is tapasztalhatjuk, hogy esetleges volt a jegyzőkönyvezés, rendszertelenül jegyezték fel a fontos és kevéssé fontos információkat.13 Ugyancsak a somogyi településeket minősíti forrásadottságaik azon hiányossága, hogy nem rendelkeztek a 18. századra vonatkozó funduális, telekkönyvekkel. A ház- vagy telekvásárlások nyomon követése emiatt igen nehéz és esetleges. Jellemző eset, hogy Szigetváron 1749-ben, a város földesúri függésbe kerülésével, tanúvallomások segítségével próbálták rekonstruálni az ingatlanok változásait és ennek személyi vagy vagyoni konzekvenciáit.14 A tanúk még arról sem tudtak, hogy kinek és milyen formában kellett volna pontosan bejegyeznie az adásvételeket. A közigazgatás keretei Szigetváron Szigetvár ügyeit a városi tanács irányította (Rat, Magistratus, Senatus).15 A tanácsot a bíró és az esküdtek alkották, akiket a város polgárai választottak. A városban 1750-től már a birtokos által kandidált személyek közül történt a választás. Az esküdtek száma a század nagy részében három, majd négy, 1790-től hat volt. A létszámemelés pontos okát nem ismerjük, minden valószínűség szerint a szabad királyi városi pályázattal párhuzamosan, a városi magisztrátus presztízsének növelése érdekében döntöttek így. A tanács a bíró elnöklete alatt a városházán ülésezett.16 A kétszintes épület volt felső szintjén lévő két szoba egyikét levéltárnak használták, a másikban folytatták a tanácsüléseket.17 A házat a 18. század közepétől már kicsinek, szűkösnek tartották, ahol nem férhetnek el rendesen azok, akik alkalmanként be kívánnának menni fontosabb ügyek vagy tisztújítás esetén. Jelentősebb ügyek 9 Vö. Benda Gyula, 2008. 42. p. 10 Vö. Gozsy Zoltán: Egy mezővárosi jegyzői karrier a XVIII. században. Adalékok Bizvássy Pál szigetvári jegyző tevékenységéhez. Acta Papensia. VIII. 2008/1-2. (a továbbiakban: Gozsy, 2008) 51-58. p. 11 Solymosi, 1979.113. p. 12 SML V. 78. Szigetvár mezőváros Levéltára és Szigetvár nagyközség iratai, 1604-1946. (a továbbiakban SML. V. 78.) Prothocollum Sessionale. 1701-1737; 1737-1752. Ez a tendencia még Kanizsát is jellemezte a 18. század első felében, ahol a rendszeres jegyzőkönyvvezetés csak a század második felében alakult ki, a Batthyányak birtokossága alatt. Kaposi, 2006. 24. p. 13 SML V. 78. Prothocollum Sessionale. 1737-1752. 211-212. p. 14 SML V. 78. Neffczem pere. 15 A Caraffa commissio is ezeket a terminusokat használta a testülettel kapcsolatban. SML XV. 4. Szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum iratai, 1416-1948. (a továbbiakban SML XV. 4.) 58.41.1. A Caraffa-küldöttség latin nyelvű iratai. 16 A városházát Domus Senatoreaként, Curia Senatoreaként, Domus Preatoreaként, illetve összevontan Domus Praetorea Senatoreaként is említették. 17 Magyar Országos Levéltár E 156. Urbaria et Conscriptiones 50:52. fasc. 50. nr. 52. Conscriptio Oppidi Szigethiensis per Josephum Závodszky. 1747. júl. 17. 58; BMMI Sz. 58. 151. 1. 2324. 23
