Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)

fegyver- és sportcikkes, míg a fényképészek közül említést érdemel Fehér József, Grábner Gyula, Király János, Pálffy Jenő, Reményi Miksa, Sellmann Rezső és Szatmári Réla. Három festékes volt, az Izsák RT., László Oszkámé és Szilárd Alfréd, ellenben fűszer- és csemegekereskedőt 107-et tartottak nyilván. Ezek közül hadd említsem a leglényegesebbeket: Adelmann Béla, Baracsy Ferenc, Kertész és Molnár, Léderer Jenő, Lengyel és Szabó, Molnár László, Rácz József, Ungár Izidor, Válly Károly, Vidor Ernő és Zuchmann Jenő. Gerő Gábor, a Hoffherr-Schrantz, a Kühne és Szepessy József a gépkereskedők közül, Vucsldcs Péterné a gyékényesek sorából, Babochay Kálmán, Bokor Ferenc, Lieber Béla, Losonczy Vince, Mittelmann Jenő és Piatschek Gyula a gyógyszerészek sorából, Keller Gábor és Spierer Adolf a halkereskedőkből, Bieltz Gusztávné és Papp János a hangszerkészítők közül, Palaits Géza és Soós Vendel az írógépesek rendjéből. Bob Arpádné és Holló Sári a kesztyűkereskedők szakjából, majd egész sor nő a kézimunka kereskedők sorából, majd Kozma Sándomé műkereskedő, Havas Béla, Farkas Ferenc, Fenyvesi Béla, Spiegler Dávid, Rázsó György és Szabó Lipót a könyv- és papírke- reskedőkből, öt asszony a paprikaárusokból, Hónig Dezső és Weisz Ignác a posztókereskedők közül, Gottlieb (Gombos) Mór, Hajós Béla, Keresztes F. János, Mérei Mózes, a félszemű Schwarcz Sándor és Weisz László a ruhakereskedők zárt kasztjából, Falczer és Baum, Róth Rezső a rövidáru nagy- kereskedők magasabb osztályából, Bíró Adolf, illetve később Bíró Pál a sorsjegyárusok és lóverseny irodások, Hirschfeld Jakab, valamint Honig és Weinberger a szesznagykereskedők, Kéri János a széna- és szalmakereskedő, Deutsch Márton, Erős Géza, Geffel Gábor és Roseth Adolf a tejtermé- kesek, Bien Pál, Csizy Imre, Fischer Pál, Gerő Zsigmond, Hirsch Ernő, Kárpáti József, Kemény Ernő, Kohn Hugó, Merényi Dezső, Réger és Metz, Stern Dávid a terménykereskedők táborából, Klein Ferenc és a szokatlanul magas homlokú Ungár Mór, Büchler Béla, Levencz Lajos, Gyurácska István és Spiegel Dávid üvegkereskedők, Nyiry Margit, Székács Imre és Virág Imre a varrógépesek, Deckert Ferenc, Geiszler János, Varga Gyula, Keller József, Lengyel József, Szecsődi Károly és Sohr Pál a vaskereskedők, Adelmann Gusztáv, Kopátsy Erzsébet és Máté János a virágkereskedők közül és a sort Magyar Sándor zálogos zárta be. A munkásság annak idején még nem játszott kimagasló szerepet a város életében. Jelentős munkástársadalom nem is volt, mint ahogy az ipari üzemek száma - országosan is - kevés volt s noha már 1910-ben volt a városnak Pelczéder Ágoston és 1920-ban Sávolt János személyében szo­ciáldemokrata országgyűlési képviselőjelöltje, s mindkét esetben a jelöltek meglepően nagyszámú szavazatot gyűjtöttek össze, ez azonban legfeljebb csak arra mutatott rá, hogy a mélyben valami érik, valami forrongásban van, a felszínen azonban nyugodtan virágzott a kapitalizmus. Az első világháború után akadtak olyan vezéralakjai a kaposvári munkásságnak, mint Szalma István, Tóth Lajos, Gazda Jenő, Nagy Imre, Szántó Imre, Győrffy Károly, Szilárd Henrik, Latinca Sándor, Levin Samu, Hudra László, Vajthó Jenő, Schneller Béla, Ráday Gyula, Szász Imre, Vámosi István, Balázs Samu, Boór István, Rostás Károly, Mike Imre és még sokán mások, a munkásság zöme azonban a tanácsköztársaság bukása után passzivitásba vonult. Bár idővel megépült a Munkás Otthon is, ám szélesre tárult a kommunisták elleni per kapuja és Kelemen János törvényszéki tanácselnök 46 „terrorista és volt munkástanácsi tagok” ellen indította meg az eljárást. Ez időben kezdődött a megtorlás is, többeket kivégeztek, mint például a Nádasdy erdőben, Marcaliban és Tabon, többe­ket Zalaegerszegre internáltak különböző időtartamra, még számosabbakat rendőri felügyelet alá helyeztek, sokan pedig minden megtorlás nélkül egyszerűen megúszták.48 A Munkás Otthon felállításával ide helyeződött át a kaposvári munkáság tevékenysége. Kü­lönböző fedőszervek alatt folyt a szociáldemokrata és kommunista propaganda, a nyomdász Bráz Zsigmond lett a munkásság látható feje, de már akkor megállapítható volt, hogy Bráz Zsigmond vezetése alatt igazi megmozdulás aligha, legfeljebb csak igen nagyon elkendőzött megmozdulás fog történni. Pál György tartozott még a látható fronthoz, éppúgy, mint Vámosi István és Vati István, azonban a többség, a „megpörkölődöttek”, vagy kimentek az országból, vagy idehaza hallgatásra voltak kényszerítve, és nyíltan még messziről is elkerülték a Munkás Otthon háza táját. így aztán a 48 A Tanácsköztársasággal kapcsolatos megtorlási politikáról lásd! Andrásy Antal: Katonai terror Somogybán 1919 őszén. In. Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1979. SML. 307-354. p. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom