Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
Az aranyművesek sorát Csajághy Zoltán vezette be apáról-fiúra szállt mesterségbeli tudással. Az asztalosok közül meg kell említeni Boór Istvánt, a sokoldalú Mátraiakat, (Antalt és Jánost), a műbútorasztalos Mihalovics Jánost, aki műbútoraival országos díjakat is szerzett városának, továbbá Páni Lajost, a várospolitikus Pojtner Józsefet és a kádárkodé Rauth Györgyöt, a tevékeny Róják testvéreket, (Józsefet és Károlyt), Taroson Károlyt, Viski Vencelt, a politikailag is szerepló' Vámosi Istvánt és Várhelyi József ácsokat, Bartfeldt Sándort és Biszwurm Antal bádogost, a régi szakmát űző Deres Józsefet, Kari Istvánt, Kocsis Józsefet és Parragi József bognárokat, Angyal János, Balázs Béla, Baranyó István, Barócsay Béla, a szenior Csajághy Mihály, a szintén öreg Erdős Károly, Ferenczi István, Gárdonyi János, özv. Gundyné Lőcsey Péter, Nagy Sándor, Pájer Jenő, Präger Vilmos, Rácz Jenő, Robinzon Gy. Lipót, Sinkovits István és Tarcson Károly borbélyokat, Banelli Sándor, Szabados János és Szirtes Károly címfestőket, aztán sorjában a szinte számtalan politizáló cipészt: az elegáns csizmákat varró Balogh Józsefet, Bencze Lászlót, Bogdán Jánost, Csabai Jánost, Csima Jánost, az úri cipész Dániel Izidort, Dögéi Imrét, a hangoskodó Ferincz Józsefet, az uraskodó Gubán testvéreket, a kávéházazó Hideg Lászlót, a belvárosi Homor Kálmánt, a vidéknek dolgozó Jani Jánost, Kerber Lajost, Kovács Ernőt, a belváros cipészét, Kuhl Józsefet, Niedermayer Gusztávot, a politikus Petre Ernőt, Polgár Istvánt, Puskás Sándort, Rapp Ferencet, Saller Lajost, Szabó Lajost, Tihanyi Károly, a vallásos Tóth Józsefet, az ecetes Verhás Jenőt, Viski Jenőt és Weisz Gyulát, hogy csak párat soroljak fel. Majd következett a sorban Hifzi Semzi Aker, a török és Jáhn Ferenc cukorkakészítők, a szemüveges Hivatal Károly, Magyar Lajos és Ulrich Nándorné cukrászok, de nem említettem még a Corso cukrászdát. Jönnek a sorban Balog József és Nagy Viktor csizmadiák, Dobrovszky Károly és Hoffmann Lajos esernyőkészítők, Gieszler Fülöp és Pukli Ferenc esztergályosok, Csajághy Zoltán ékszerész, Bogár Endre, Harsányi Géza, Hegedűs Dezső, Held György, Horvát Andor, Kappéter István, Korniss Henrik, Lamping József, Merendi József és Török Árpád építőmesterek, Kardos Imre épületburkoló, Selmeczi Lajos fésűs, majd a férfiszabók jelentősebbjének hosszú sora: Balaskó és Nagy, Barta Sándor, Bertalics Szilveszter, Csabai és Gerics, Fazekas Sándor, Fischer Sándor, Gombos Mór, Győrffy Antal, Hajnal József, Hoch Dávid, Ihárosi János Lázár Dezső, Mérei Mózes, Rákóczi Kálmán, a félszemű Schwarcz Ignác, Stem Jenő, Székely Ármin, Teleki János és Zsobrák Imre, megjegyezve, hogy valamennyi szöveteladással foglalkozott. Utánuk jön Csizmadia Alajos és Müller Ferenc gépi hurkolok, Bieltz Gusztáv és Papp János hangszerkészítők, Cseresznyovetz Pál, a tekintélyes Kertész Lajos, Ozvári József és Somogyvári Ferenc kalaposok, Staub Lajos kaptafakészítő, régi iparágat képviselő Rauth György és Stier János kádárok Érdekes megemlíteni, hogy a szintén régi iparágak közé számító kályhásság és fazekasság milyen szép számmal volt képviselve. íme a kályhások: Horváth Károly, Kardos István, Magyar Mihály, Reihert István, Suplicz István, Szentmihályi L. és a vezér: Vörös Lajos; aztán a fazekasok: Meszárics Sándor, Pap Géza és Pap György. Majd követték őket a sorban a kárpitosok: Adrián Antal, Kappel Gyula, Karpelesz László, Kiss Gyula, Kohn Lajos, Kovács Ignác, Kovács Sándor, Sipőcz Andor, a birkózó olimpikon Steine Rezső, Stem Albert, Susenka Gyula, Tóth Sándor, Vasanda József és Weisz Sándor. Már kávés is akadt: a Meinl mellett Präger F.-né személyében, szinte megelőzve korát. Majd következett a két kefekötő: Mező János és Rothauser S.-né, utánuk a szintén ősi szakmának számító kékfestők: Brodt Ödön, Frászt testvérek, Schwartz Adolf és Rózsa János, utánuk Mauer Árpád és Zelinka Ferenc kéményseprők, Dobrovszky Károly, Hoffmann Lajos, Májon testvérek és Mogyoróssi József késesek, Deschner Konrád, Gábriel János, Magyar Nándor, Sinkovits János és Vara István kocsifényezők, Lucz Géza kocsigyártó. Hát elmerenghetünk azon, hová lettek a régi iparágak?!... Mint a kosárfonók? Bödő Lajos, Óri István, Tésik Mátyás, Szőllősi János és Újhelyi Mihály... Ismét népes gárdához értem. A kovácsok régiesen hangzó elnevezésű szakmájához. Volt is belőlük bőven. íme, néhány mutatóba: Egyed István, Javós Károly, Judi Pál, Kelemen Sándor, Nyakas Lajos, Rádóczi György, Sostorics Imre, Szulimán Ferenc, Takács Antal és Takács Vendel. Kőfaragó is volt szép választékban: Borovitz Imre, Deák Ferenc, Faludi Imre, Gyenei József, hogy csak a nevesebbeket említsem. Könyvkötő is akadt, mert könyvet akkor is köttettek az emberek: Borovszky Ernő, Diera József, Fenyvesi Béla, Gottlieb Imre, Steiner Ferenc és a két napilap könyvkötészete voltak a legjelentősebbek. 97
