Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
Kőművesek ár igen szép számmal akadtak. Csernyák István, Dobos Gyula, Gálosi József, Kosaras Antal, Puspán Ferenc, Visnyei Ferenc, Bognár Vendel, Dani János, Dómján Lajos, Hermann István, Koczka Péter, Komáromi Károly, Szekér Lajos, Varga Lajos, Vámosi János, ezek voltak a legjelentékenyebbek. Valódi ősi iparágat említek most, a kötélverők osztályát s benne is Császti Józsefet, Cser Sándort, Dómján Károlyt, Horváth Mihályt, Orbán Józsefet és Simon Istvánt. Kövező is akadt Kornise Henrik személyében. Kútcsináló kettő is volt, még pedig Kéri János és Molnár Imre. Követte őket a lakatosok hosszú sora. Ebből valóban csak szemezni lehet. Nem mintha a többi nem érdemelné meg a megemlítést, de túl hosszú a sor a könyv méretéhez. Itt van mindjárt a köpcös városi képviselő Dausek Géza, aki ezt mondta egyszer:- Szeretném én látni azt a javaslatot, amit mi a polgármesterünknek meg ne szavaznánk! Majd a tősgyökeres Dromata Antal, a mindig kopácsoló Farnal Herbert, az üzleti szellemű Friedrich Géza, a kis Gärtner Lajos, a szorgalmas Heil Péter, a Kássa és Szepesi, a futballista Krumpach Andor, a Morbitzer testvérek, a neves Parragi Imre, az ezermester Sáfrán János, a magas Scholtz Gyula, a látszerészek előkelő foglalkozása közül a gyógyszerész Aczél Dezső, Adler Béla, a már említett Csajághy Zoltán, aztán Pálffy Jenő, a mázolok közül elsősorban Magyar Nándor, majd Patrik István, Vadas József, de akadt mérlegkészítő is bőven, így Bidó András, Fenyvesi László, a már említett Gärtner Lajos, Nagy Sándor és Scholtz Gyula, hogy őket kövesse a hentesek és mészárosok hosszú sorában Ferityi Pál, az elöregedett Flossberger Kálmán, Heider József, Hernesz György, a birkózó Gera Gyula, a robusztus Hegyi Kálmán, Hoch József, a szalámis Hroba Rezső, a Graumann- előd Illés József, Meiszterics József, az ősi szakmabeli Pecsinger József, Pecsinger Péter, Preller Antal, Suchmann Pál, Szita Lajos, a kövér városi képviselő Vincze Pál és a bélkereskedő Vucskics Péter. Elérkeztem olyan ősi foglalkozáshoz is, mint a mézeskalácsosok mesterei. Akkor még divatban volt a vásározás, amelyen megjelentek a megyében élő mézeskalácsosok és márcosok, így Gingliné, Sötényi József, Szűcs Pál és Tóth Imre. Műhímző is akadt Kaposváron, még pedig öt női üzlet, műszerész is volt, az ismertebbek: a sokrétű Lobi árpád, (aki így hirdette magát az újságokban: Ingyen szerelem fel gépeit...), az írógépes Palaits Géza, aztán Solt Béla, a művészhajlamú Soós Vencel, a púpos Virág Ignác, a varrógépek mestere. Női szabó is akadt, még pedig szám szerint 84, ami azt bizonyítja, hogy a város hölgyei már akkor is szerettek divatosan öltözni. A sort nagyon megtizedelte a háború és ma már új generáció varrja hölgyeink ruháit. Ide tartoznak a női fodrászok is, voltak is 34-en, de a női kalaposok száma is 13 volt. Mindezek azonban csak az adózásra bejelentettek voltak, de legalább ugyanennyi dolgozott bejelentés nélkül. Amikor Orgel Lajos nyerges meghalt, fia már fogorvos lett s ezután már csak Babinecz József képviselte ezt a szép, de kihaló iparágat. Nyomdatulajdonos azonban már 9 is akadt, igazolva a városka kultúráltságát. Ezek között 3 is akadt, amely a fővárosnak, sőt az egész országnak dolgozott. Steiner Ferenc jegyüzeme készítette az országban a belépőjegyeket a fővárosi moziknak és színházaknak éppúgy, mint az egész ország sportrendezvényeinek, a politikai ambíciókkal teli Szabó Lipót nyomdaüzeme fővárosi gyáraknak a nyomtatványokat, végül az országos jegyzői nyomtatványokat készítő Somogymegyei Nyomda RT. üzeme. Órás is volt vagy 14, az ismertebbek voltak a már említett Adler Béla és Csajághy Zoltán, mellettük ott volt még Kardos Kálmán, Kóta József, az órásdinasztiából származott Neumayer Andor, majd Pete Károly, Forrás Lajos, Szita Lajos, Varga Imre és Wechsler Vilmos. Somogyvári József a parkettázó, Bodó József és Mihalicskó Károly a puskaműves, Kaffka Géza és Pécsi Oszkár a reszelővágó, s Meiszterics Lajos és Müller Adolf a rézműves és ónozóipart képviselte. Sütőmester 26 volt a városban, az ipar természete szerint inkább a város peremrészein helyezkedtek el, az ismertebbek voltak többek közt Gärtner Vilmos, Holényi Gyula, Kelemen János, Kocsis Vilmos, Somlai István, Vadász Ödön és Víg János, akik gondoskodtak a város kenyér- és süteményszükségletéről. Szappanos kettő is akadt, a már említett agglegény Haidekker Pál és a csöndben dolgozgató kisigényű Tóth Imre. Szálloda is négy volt már, az iskolává vedlett kétes származású Ferenc József és a rendőrségnek átadott Erzsébet szálloda és kávéház mellett a nagyvonalú vezető Turul és a város központjában fekvő régi Korona. A régi iparágat, a székességet, Kosaras János és Száraz György űzte. 98
