Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)

Reménytelenségemben Tallián Andorhoz fordultam, aki akkor már Somogyvármegye mindenható alispánja volt. Őszintén vázoltam sanyarú helyzetemet, aztán kirukkoltam a nagy aduval:- Somogy megyének 300 községe van. Minden község érdekló'dik a magyar sport iránt, különösen most, mert most van kibontakozóban a községekben a sportot kultiváló levente mozgalom. És ha ez a 300 község községenként csak egyetlen egy sportújságra fizetne elő, meg lennék mentve. Nem kellene tehát mást tenni, mint minden községet kötelezni egyetlen heti sportújság előfizetésére. Ha méltóságod kiadna egy ilyen rendeletet, ezzel csak a megye községei nyernének és példát mutatnának más vármegyéknek is.

Tallián Andor így válaszolt:- Őszintén megmondom, egy ilyen rendelet kiadására nincsen jogom. - Aztán rám nézett. És meglátta a szomorú reménytelenséget szememben.- Akkor nekem már nincs több reményem... - dadogtam és indulni szándékoztam, amikor az alispán megfogta a karomat.- Álljon csak meg!... Jogom nincs, de - szándékom van. Somogyvármegye Hivatalos Lapjának legközelebbi számában megjelenik az alispáni rendelkezés, amely minden község részére kötelezővé teszi a Sportújságra való előfizetést.- Egyszerre három lépcsőfokot ugorva rohantam el azzal a boldog tudattal, hogy én és a Sportújság meg vagyunk mentve, biztosítva van a mindennapi kenyerem. Ám nem számoltam valamivel. A községek egyszerűen fütyültek a gyönge kezű alispán parancsára és valóságos kínszenvedés árán sikerült csak 72 községgel előfizettetnem, de csak azért, mert az alispán többszöri dörgedelmeit ennyien - megunták és vonakodva előfizettek.- Amikor így és ennyiben realizálódott az alispáni parancs, akkor ezt a 72 előfizetőt is elsodorta a szél. Az történt ugyanis, hogy megjelent Tallián Ándor alispánnál a nagy üzletet sejtő Bakay Árpád őrnagy, a megyei leventeügyek intézője és ennek a látogatásnak eredményeként Somogyvármegye Hivatalos Lapjá-nak legközelebbi számában ez az alispáni rendelkezés jelent meg: „Elrendelem, hogy Somogyvármegye minden községe a Somogyi Levente egy példányára előfizessen. Tallián Andor s. k. alispán.”- így esett el a „Sportújság” 72 előfizetőtől. Megelégedésemre szolgálhatott, hogy az újabban kiadott alispáni rendeletet a községek ugyanúgy fogadták, mint a régebbit. Sőt! Egyszerűen nem fizettek elő most már többé sem a „Somogyi Leventére”, de a „Sportújság”-ra sem. így aztán Bakay Árpád mesterkedése neki nem használt, de nekem sokat ártott. Elvégre 72 előfizető akkor sokat jelentett.

Az én Sportújságom 1928-ban végleg megszűnt, mert sikerült állást szereznem, de Tallián Andor alispánra sem akkor, sem azóta soha nem nehezteltem, mert tudtam, mit mondott annak idején Bakay Pidrinek (így becézték Bakay Árpádot), mikor kérésével elébe állt:- Őszintén megmondom, hogy egy ilyen rendelet kiadására nincs jogom, de van szándékom...- És ha tízen, hasonló kéréssel fordultak volna hozzá, egyiktől sem lett volna szíve megtagadni a kérés teljesítését. Sokan ki is használták ezt a gyöngéjét.

Nem született szónoknak, ez kétségtelen. A megyegyűléseken is minduntalan megmutatkozott, mert ami akkor még nem volt szokásban, azt szorgalmasan gyakorolta: még a rövid beszédeit is úgy olvasta fel. Ezzel van kapcsolatban az a rövid história is, ami vele megesett.

Még 1926-ban történt, hogy dr. Hoss József veszprémi kanonoki kinevezésével megüresedett a kaposvári belvárosi templom plébánosi stalluma s erre dr. Rótt Nándor megyéspüspök dr. Kis Györgyöt, a veszprémi teológia spirituálisát nevezte ki. Dr. Kis György kaposvári fogadtatására nagy előkészületek történtek s végül együtt volt a deputáció, (valláskülönbség nélkül), amely a kaposvári vasútállomás I. osztályú várótermében fogadta az új belvárosi plébánost, akit ünnepi üdvözléssel Tallián Andor alispán köszönt majd fel.

Gyönyörű júniusi nap volt, meleg fénycsóvák hintették tele a váróterem zsúfolásig megtelt helyiségében szorongó díszes öltözékeket, arannyal öntötték le a kókuszszőnyeget, amelynek ölében ott állt az ünnepi fogadtatás szerény szónoka, kezében az előre elkészített üdvözlő beszéd papírlapjaival: Tallián Andor alispán. Amikor begördült a veszprémi vonat s megjelent a váróterem ajtajában az új plébános, felharsant az éljenzés. Ez volt egyike azon ritka pillanatoknak, amikor egy egész város összefonódva ünnepelt, nem volt különbség református és zsidó, katolikus és evangélikus, polgár90