Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
romok teljesen megegyeztek a városháza lépcsőházában ma is látható freskó rajzaival és hű képet adtak a régi Kaposújvárról, a 400 évvel ezelőtt állt mocsárvárról, annak téglaépületeiről. Mert a vár eredetileg a törökök ellen készült 1461 körül, tehát Hunyady Mátyás király uralkodása alatt. A vár előbb Újlaky Miklósé, később Enyingi Török Ambrusé és Szerdahelyi Dersíy Tamásé lett, mígnem 1555-ben, Szigetvár eleste évében török kézre került, míg aztán a kuruc háborúk befejezése után az osztrákok földig lerombolták, hogy így megakadályozzák újabb felkelések megerősödését. Ezek a romok kerültek elő 1936-ban s a polgármester akkor büszkén kijelentette:- Most már Kaposvárnak is van nemesi származást igazoló létesítménye. Úgy fogunk vigyázni rá, mint a szemünk fényére. Az előkerült falmaradványok tetejét betonréteggel megóvatni rendelte el és nagyon büszke volt Kaposvár régi múltjára. Más véleménye volt azonban Siposs Kálmán gazdasági tanácsosnak, aki a várromok megóvásának ígéretével a városi képviselő-testülettel megszavaztatta, hogy a Nostra gabonatárházat építtethessen a várrom közvetlen szomszédságában, amihez természetesen iparvasutat kellett vezetni, ami természetesen kettévágta az amúgy is szétdarabolt várfalakat. így aztán azokból csak útban lévő törmelékek lettek és a közeli gabonaraktárak szemétdombjaivá váltak. De Siposs Kálmánnak erről megvolt a véleménye, ami így hangzott: — Pár régi tégladarab helyett többet ér egy gabonaraktár. így aztán jórészt elmállott Kaposvár „nemesi származást igazoló létesítménye.”37 Eltekintve az 1936-ban napvilágra került várromoktól, íme, így nézett ki a századforduló idején Kaposvár. Első igazi fellendülését a vasútvonalaknak köszönhette, amelyek minden irányból Kaposvárra futottak be és 1880-1900 között megadták az első valóban jelentős lökést, amit ki is használt az akkori polgármester, Németh István. Aztán jött a második fejlődési etap 1900-1915-ig, dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármestersége idején: a közművesítés, majd a harmadik dr. Kaposváry György polgármestersége alatt, 1920-1940 között:38 a városiasodás, végül a negyedik: 1945 után az iparosodás. így nőtt fel fél évszázad alatt a Ids mezőváros a középvárosok közé. Persze, itt még mindig nincs megállás. Új hajnal dereng fel az Iszák-[domb] felett... Vizeki Tallián Andor Alispán Nagyatádon 1903-ban mozgalom indult, hogy Kaposvár után ezen a fejlődni akaró és tudó járási székhelyen is létesítsenek polgári fiúiskolát, hogy a négy elemi elvégzése után továbbtanulni szándékozó diákok a mai nyolc általános iskola felső tagozatának megfelelő ismeretek birtokába juthassanak. Valóban forradalmi megmozdulás volt, hiszen ez időben Somogyországban a következő középiskolák működtek: a megye legrégibb, 1792-ben alapított ref. főgimnázium Csurgón tolnai gróf Festetich Györgynek, a keszthelyi Georgikon megalapítójának támogatásával, az 1812-ben működni kezdett állami négy osztályos főgimnázium Kaposváron herceg Esterházy Miidós áldozatkészségéből, majd Sommsich Pál közreműködésével a XVIII. század kilencvenes éveiben alapított s 1867-től államsegéllyel működő „kaposvári altanoda”, aztán a „kaposvári katolikus algimnázium”, s 1884-től a nyolc osztályos főgimnázium ugyancsak Kaposváron Trefort Ágost kultuszminiszter jóvoltából. Történetünk fonalának további gombolyításában itt álljunk meg egy szóra. A történészek előtt ismeretes, hogy Trefort Ágoston kultuszminiszter úgy került be a magyar történelembe, mint aki az évszázados feudális állapotokat a nevelés terén megszüntetni óhajtotta és Nagymagyarország egész 37 A „kaposvári vár” elbontásának történetét többen, több féle módon értelmezték a korabeli sajtóban. Nem tűnik túl meggyőzőnek Szőllősy magyarázata arról, hogy az 1936-ban lényegében „teljhatalommal” rendelkező kaposvári polgármesterrel szemben Siposs Kálmán bánnit is elérhetett volna. (Szőllősy Kaposvári György „kézi vezérlésű” várospolitikájáról lásd! például jelen műnek „A Gyurka” című fejezetét.) Tekintettel arra, hogy a megyei-városi közélet Szőllősy két pólusát látta - az egyiket (a negatívat) számára Stephaich Pál alispán jelentette, a másikat pedig (a pozitívat) pedig a kaposvári polgármester -, aligha tévedünk, ha feltételezzük, a múlt örökségei és a történelem iránt érdeklődő szerkesztő utólag kívánta „menteni” az általa némiképp túlértékelt Kaposvári Györgynek a feltárt műemlék kapcsán tanúsított magatartását. 38 Kaposvári György 1944. november 1-december 2. közötti egy hónapot leszámítva 1945. június 22-ig, töltötte be a polgármesteri tisztséget. 88
