Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Gáspár Ferenc: A kaposvári közkórház történetének 1922-1930 közötti eseményei. (Egy döntési folyamat dokumentumai Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményében)

legfeljebb csak begombolta kiskabátját. Kalapot is csak azért viselt, hogy meg ne szólják. Osztályán szigorú pedantéria és pontosság jellemezte. Kitűnő megfigyelő, jó orvos. Derűs, jó kedélyű ember. Szájában elmaradhatatlanul szivar lógott, s bárhol volt, ebéd után 2-4-igfilléres alapon kártyázott. Életszükséglete, pihenője volt ez. A németeket rendkívül nagyra hivatott nemzetnek tartotta, de a fasizálás kezdetén többet nem nyitotta német szóra az ajkát. Német folyóiratait lemondta, könyveit megsemmisítette. S öreg fejjel, az utcán járva magolta az angol szavakat, hogy minél hamarább megtanulja a nyelvet. Bámulatosan rövid idő alatt ez sikerült is. A nyugdíjazás viruló egészségben érte. Nem lepődött meg. Nem mutatta, hogy az rosszul esik neki. Gyorsan elköltözött Pestre, ahol egy szanatóriumba társult, ahol kifosztották. Kegyetlen csapás érte, amikor diplomát szerzett két fiát elvesztette,”9 A tisztelettel teljes visszaemlékezés olyan információkat tartalmaz, amelyek folyamatos kapcsolattartásra utalnak.

Amíg a bevett gyakorlat szerint az utókor minden haladást a kórház igazgatójához köt, addig elhalványulnak a közegészségügy terén forradalmian újat és maradandót alkotó Szaplonczay és Csurgó érdemei. Különösen utóbbi szerepe volt hangsúlyos, mert a vármegyei tisztiorvossal ellentétben ténykedése nem tekinthető' „hivatali” kötelezettségnek: örökös tettvágy sarkallta. Feldolgozta és megjelentette a kórház korai történetét, a két kötet ma is alapműnek számít a kutatók kezében.10

Szigethy Gyula Sándor kórházigazgató és Csurgó személyes viszonyáról, kapcsolatáról semmit sem tudunk, szabadkó'műves „testvéri” mivoltuk (Szigethy is páholytag volt, ugyancsak 1903 óta) úgy tűnik, a zárt ajtók mögé korlátozódott. Csurgó írásaiban mindig a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel nyilatkozott a kórházigazgató személyéről és munkájáról. Ezzel együtt szólnunk kell két, a kettejük viszonyát árnyalni képes történetről. Az egyik esetben Csurgó, a másikban Szigethy érezhette sértettnek magát.

Csurgó Jenő a Berzsenyi Dániel szabadkőműves-páholy 1905. december 5-i ülésén javaslatot terjesztett be, miszerint „a testvérek a páholyülésen kívül is kötelesek egymást tegezni”. A kialakult heves vita miatt javaslatát visszavonta. Evekkel később Szigethy, igazgatói működésének 25. évfordulóján a tiszteletére rendezett ünnepség emelkedett pillanatában engedelmet kért, hogy a főorvosi kar tagjait tegezhesse, egyúttal felhívta őket, hogy azok is őt mint barátot tegezzék vissza. Csurgó sem akkor, sem később nem élt a lehetőséggel. Megválaszolhatatlan a kérdés: a nagyfokú tisztelet vagy korábbi csalódása vezérelte magatartását, ugyanis egykoron a páholytárs Szigethy sem támogatta felvetését.

A másik történés a Tanácsköztársaság idejére esik. Csurgó a kórházban megalakult szakszervezettől kapott megbízásra hivatkozva szokatlanul határozott hangnemű előterjesztést juttatott el az egészségügyi politikai megbízotthoz, amelyben egy újabb tüdőpavilon és erdei iskola létrehozását kérte kieszközölni”. Szigethy a szakszervezetet nem tekintette kórházügyekben illetékes tényezőnek, kórházvezetői jogköre önkényes csorbítóját, a diktatúra járulékos megnyilvánulását látta benne. Ezért is feltételezhetjük, milyen mélyen érinthette, hogy Csurgó ennek a szervezetnek a felhatalmazására” hivatkozva a kórházigazgató megkerülésével, pár nappal a „hivatalos” kórházfejlesztési koncepció beadása előtt tette, amit tett. Csurgót bántotta, hogy a tbc elleni küzdelemben Szigethytől nem kapta meg a szerinte elvárható támogatást. A kórház irattárában őrzött dokumentumok felvetik annak lehetőségét, hogy a kórházfejlesztési koncepció tekintetében már ekkor ellentétek lehettek közöttük.11

Visszatérve az események menetéhez, az 1924. évi évnegyedes megyegyűlésen a kisgazdapárt kijelölt vezérszónoka helyett Tankovich terjesztette elő a párt javaslatát, aki - váratlanul és többek meglepetésére - nem csupán a szülészet leválasztására, hanem egy új osztály létesítésére tett javaslatot.12

9 A 7. alatt hivatkozott mű 116. p

10 Somogy vármegye kaposvári kórházának története 1840-1901-ig (1904) és Somogy Vármegye Kaposvári Közkórházának évkönyve (1926).

11 Szigethy koncepciója: ált. 428/1919, Csurgó beadványa: iktatósz. nélkül, 1919. ápr. 11. Valamennyi, a továbbiakban idézésre kerülő dokumentumot a Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténet Gyűjtemény (továbbiakban: BMKGy) őrzi. 28. d. Az idézések során megtartottuk az eredeti írásmódot.

Szabadkőműves kapcsolataikról bővebben: Gáspár Ferenc: A szabadkőművesség Kaposváron 1902-1919 Szabadkőműves kórházi orvosok. A 7. alatt idézett mű 43-76. p.

12 Szigeti Gyula János kórházigazgató 1900-ban már elhatározta új szülészeti épület létrehozását, amelyhez a telket és a pénzt is megszerezte. Halála után fia, Szigethy Gyula Sándor kezdeményezésére a minisztérium hozzájárult, hogy a szülészet helyett sebészet kerüljön az új épületbe. A döntés egyúttal az intézményes bábaképzés megszűnését is eredményezte.

62