Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Récsei Balázs: A Somogy megyei települések haszonállat-állománya az 1870. év elején végrehajtott összeírásban (forrásközlés)
feladata volt saját területének 500-1000 lélekszámú egységekbe sorolása, a községi szempontok, azaz lakosságszám figyelembevételével. Ezen adatok birtokában tudja az illetékes minisztérium megküldeni a szükséges nyomtatványokat. A számláló ügynökök („honvéd-tiszteken kívül, a lelkész, iskolatanító, kántor, értelmes közbirtokosok, haszonbérlők, gazdatisztek, ügyvédek, kereskedők stb.”) a megadott napon kiosztja és beszedi a rovatos íveket, „a bejelentési eljárásnál a számlálásra közvetlenül felügy el; a felvételi eljárásnál pedig az ívek betöltése által magát a számlálást eszközli.” A létszámban meg nem határozott ,Jdsebb községekben” ezt a jegyző hivatali kötelességévé tették. Az ügynökök egyik első feladatául a körzetébe tartozók nyelvismeretének feltérképezését jelölték meg, hogy a számláló ívek időben az adott nyelven is rendelkezésre álljanak.16 Báró Wenckheim Béla belügyminiszter 1869. augusztus 4-én még egy udvarias buzdítást írt a főispánokhoz - így Jankovich László somogyi főispánhoz is - a népszámlálási előkészületek fontosságát hangsúlyozva. Az ügyek állását látva azonban Gorove István földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter még e hó 23-án éles hangú, de diplomatikusan udvarias leiratban sürgette Jankovichot az érdemi munka elvégeztetésére. A miniszter nem tartotta elfogadhatónak a somogyi állapotokat. Az augusztus 2-ai megyegyűlésen hozott határozatában Somogy kérte a minisztériumot, hogy az gondoskodjék a népszámlálást végző személyek biztosításáról, felettébb elítélte. A megye ebben hivatkozott a népszámlálási bizottsági tagságra, illetve számláló ügynöki posztra ingyen nem tolongó esetleges érdekeltek hozzáállására, valamint a községekben lévő „tisztviselők képtelen voltára.” Utóbbi részben az 1869. június 1-jén életbe lépett polgári törvénykönyvből adódott, és főleg a szolgabírákat érintette. Emellett Somogy jelezte: a népszámlálás 2 forintos személyenkénti napidíját pótadóból nem lehetne fedezni. A miniszter e tényeket, illetve kifogásokat figyelemre sem méltatta. Jelezte a főispánnak: a megye egyedüli kerékkötője lehet a népszámlálás teljességének. „Somogy megye eddigelé maga az, melynek eme határozata az országos ügyet saját területén meghiúsítaná ’s így az egész népszámlálási munkálatot inegcsonkítaná ’s használhatatlanná tenné. Ez így nem maradhat ’s e mulasztásnak helyre kell hozatni teljesen és tökéletesen. ” A belügyminiszteri intézkedés előtt Gorove kérdőre vonta Jankovichot, hogyan volt lehetséges az augusztus 2-ai határozat, talán Somogy „ellenzéki Demonstratiot akart volna véghez vinniP” Emellett a miniszter kilátásba helyezett egy szigorúan betartandó rendeletet, amennyiben a somogyi bizottmány továbbra is vonakodna gyorsan és hathatósan előkészíteni a népszámlálást.17 A somogyi főispán szeptember 5-ei keltezésű levelében a megye ellenzékiségének a látszatát is igyekezett kerülni. A népszámlálási és haszonállat-összeírási munkák elő nem készítésének mentségéül racionális, szakmai érveket sorakoztatott fel. Egy országos népszámlálási és állatösszeírási nagyságrendű munkát a kormány és a közönség számára oly fontosságú, hogy képzett szakembereket igényel. Ezekből nemigen akadna elegendő, és a nekik adatokat szolgáltatók megbízhatóságában előbbiek kételkednek. Jankovich bátran megírta, hogy a népszámlálást „kormány által aláírt módon előállítani lehetetlen... ” Példának okáért az 1848 előtti népösszeírások használhatatlanságát hozta fel. A főispán osztotta a megyében működő tisztviselők ez idő szerinti túlzott leterheltségét hangoztatók véleményét. Ugyanígy a 2 forintos napidíjat szintén kevésnek tartotta. Lényegében megismételte, fenntartotta a népszámlálással és haszonállat-összeírással kapcsolatos somogyi aggályokat. Emellett jelezte, amennyiben rendelettel szorítják Somogyot ,jobb belátásra,” úgy természetesen a megye „... megfog hajolni a felsőbb rendelet előtt; intézkedni fog a mint tud, de kétlem, hogy azon egyének kiket megbízhatóknak tartok a kiküldetést elfogadják; ezeket pedig kényszeríteni nem lehet; és készülni fog egy összeírás, mely talán nem lesz rosszabb a többi hatóságok által készültnél, de olyan a milyennek a közönség és különösen a kormány érdekében lennie kellene még sem lesz." Somogy megye vonakodását Jankovich László annak előnyére akarta fordítani. A korszak főispáni megnyilvánulásaival ellentétben még tovább fokozta a minisztériummal és a kormánnyal ellentétes véleményét. Erkölcsi alapon a többi, az előkészítő munkálatokat nem „szabotáló” törvényhatóság fölé igyekezett megyéjét helyezni a somogyi főispán, amikor arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy „. ..vannak viszonyok az életben, hol a leplezetlen igazság előterjesztése fő kötelesség. Elhiszem, hogy Somogy inegye az egyetlen hatóság, mely bevallotta, hogy a mostani viszonyok között nem képes 16 SML Somogy vármegye főispánjának általános i. (a továbbiakban, főispáni ált.) 138/1869. sz. mellékletében. 17 Főispáni ált. 138/1870. sz. 44
