Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
A fizetések alakulása is jól mutatja, mekkora jelentőséget tulajdonított a magisztrátus a szabad királyi városi kandidáció és az úrbéres konfliktusok eredményes intézésének. Az 1790-es évek második felére azonban már racionalizálni kellett a kifizetéseket, a város nem tudta tartani a részben önmaga által gerjesztett helyzetet. A kulcsszerepéből vesztett jegyzővel kapcsolatban már Festetics Lajos sem erőltette, hogy a kastélya közelében legyen lakhelye. Igaz, ez a helyzet csak Bizvássy esetében állt fenn, Nógrádi fejében meg sem fordult, hogy a birtokos elvárásainak megfeleljen, Kasza pedig szintén a városházán lakott. Bizvássy esete (más településről hívtak tisztségviselőt) precedenst teremtett, Nógrádi és Kasza sem voltak szigetváriak. Valamelyest tükrözi a szigetvári művelődési viszonyokat is, hogy nem tudták a város lakói közül betöltetni a jogi végzettséget vagy jegyzői gyakorlatot igénylő feladatkört. Az esküdtek - mint említettük — kezdetben fejenként 12 forintot kaptak munkájukért, ugyanakkor nem kellett adót fizetniük. Neffczern idején, 1756-tól már 17 forintos járandóságot kaptak, ami nem növekedett a 19. század közepéig.108 Az esküdtek fizetését meglehetősen alacsonynak kell tartanunk, főleg annak tükrében, hogy Szigetvár esetében viszonylag sok és felelősségteljes tevékenységet folytattak, az első esküdt pedig igen gyakran vette át a bírói feladatokat is. A borbíróvá választott esküdt a három bormérő hónapra 8 forintot kapott összesen.109 Az iskolamester 180 forintos fizetése 1797-től (Kaizer János beiktatásától) jelentősen, évi 250 forintra emelkedett, ami jól mutatja a tevékenység presztízsének, illetve a feladatoknak a megnövekedését. A harangozást a templomatya végezte, a 18. század legvégén már külön embert alkalmaztak erre a célra, járandósága 1797-ig 5, 1797-től 6, 1804-től 10 forint volt.110 A hajdúk és az éjjeliőrök 1749 után fejenként 12, 1780-tól 16, a század végétől 20 forintot kaptak. A 19. század elején sem változott a három hajdú és a két bakter fizetése. Emellett évente megjárt nekik egy-egy bocskor, vagy e helyett 50 dénár, és minden vásár után 25 dénár. Az óraigazgató fizetése hat forint volt.111 A perceptor fizetése 50-ről 80 forintra emelkedett a 18. század végén, és ennyi maradt a 19. század elején is. A fiskálisnak 100 és 150 forint közötti összeget fizettek.112 A kvártélymester jövedelme évi 12 forintot tett Id, 1797-ben - Körmendi József kvártélymester kérésére — emelték fel 20 forintra.113 1804-ben új tisztségként jelent meg a kéményseprő, aki évente 6 forintos fizetést kapott. A szigetvári tisztségviselők fizetése fokozatosan emelkedett tehát a század végéig, 1797 után azonban bizonyos mértékű csökkenés tapasztalható. A személyi jellegű kifizetések 1782-ben 533, 1792-ben 739, 1794-ben 979 forint, 1804-ben összesen 878 forint terhet jelentettek a városnak.114 Ezek az adatok is hűen tükrözik az úrbéres konfliktus költségvonzatait. A peres időszak alatt többet költött a város a tisztségviselőire, elsősorban a jogi képviselet ellátóira, a kapcsolati tőke építőire, illetve ennek járulékos vonzataira. Festetics Lajos halála, illetve a birtokosváltás után racionalizálni lehetett az olykor - a város költségvetéséhez képest - túlméretezett fizetéseket. A főtisztviselők, a bíró és az esküdtek járandóságának kifizetése „Régin mód szerént” minden újév első napján történt.115 A város képviseltette magát a vármegyei gyűléseken. A küldött a bíró vagy a jegyző, számadások bemutatása esetén pedig a perceptor volt. Előfordult, hogy a bíró és a jegyző, illetve a jegyző és a perceptor együttesen képviselte a várost, vagy olyan is, hogy a bíró az egyik esküdttel utazott.116 Ez teljes mértékben alkalom- és személyfüggő volt. 1748 és 1750 között például Szalay Márton és Kalaber 108 BMMI Sz. 58. 151.1.1982. 109 SML V. 78. ProthocoUum 1737-1752. 184. p. 110 Korábban is előfordult, hogy rövidebb időszakokra harangozót alkalmaztak. Elsősorban akkor, amikor nem volt a településen külön templomatya. így volt ez 1752-1754 között, amikor Maretics Mátyás volt a város harangozója. SML V. 78. ProthocoUum 1737-1752. 208. p. p. 111 SML V. 318. ProthocoUum Sessional, 1798-1808. 75. p. 112 SML V. 78. Szigetvár iratai, 1775-1797. 113 SML V. 78. ProthocoUum, 1795-1797. 177. 114 SML V. 78. Vegyes összeírások. Status Personalis. 115 Konkrétan az aktus időpontjára kevés adatot találtam, de 1752-ben ezt régi szokásnak nevezi a protokollum. SML V. 78. ProthocoUum 1737-1752. 206. p. 116 Az urbárium csak a bírót, az esküdteket és a jegyzőt említi a diumummal kapcsolatban. 36
