Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
Hajdúk A hajdúk a rendészeti igazgatás szolgálatában álltak, a bíró és az elöljárók parancsát követték, számuk Szigetváron kettő és három körül váltakozott. 1753-ig két hajdút tartott a város, 1754-től emelték háromra a számukat.88 A létszámemelés mögött Neffczern birtokos érvényesítő törekvései álltak. A városi hajdúk viszonylag alacsony számát az indokolja, hogy Szigetvár - Kaposvár mellett - az egész század folyamán „közbiztonsági” központnak számított. A Szigeti járás, illetve a vármegye délkeleti, keleti részének biztonságát a szigetvári központtal elhelyezett vármegyei hajdúk biztosították, akiknek a száma 10-15 körül mozgott. Ezek a személyek igen gyakran tudtak besegíteni a városi rendfenntartóknak. A hajdúk személye évről évre változott, ritka volt a több évig tartó szolgálat.89 Többek között emiatt is kellett nekik egyenruhát hordaniuk, mert „minden esztendőn változnak, a város pedigh nagy, a hajdúkat, ha a vörös libériát nem látná, a tized része nem ismerné megh”.90 A hajdúk uniformisát az urbárium is szükségesnek mondta, leginkább azért, hogy a hajdúkat mint rendvédelmi közeget könnyebben megkülönböztessék (ez leginkább a vásárokon volt aktuális). Az urbárium azt emelte ki, hogy a hajdúk eredményesebb munkájának egyik fő feltétele az egyenruha, hiszen így nagyobb erővel és hatalommal léphetnek fel a bűncselekményekkel és bűnözőkkel szemben. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy az uniformis lehetőleg minél kisebb költségből készüljön.91 A hajdúk ruházatának kiadásairól a perceptornak kellett évente számot adnia.92 Az egyenruha viselését - mint az idézett szövegből is látszik - a birtokos engedélyezte. Igazán nehéz feladatuk a város saját vásárain volt. Itt az ittas elemeket kellett féken tartaniuk, ezekről az esetekről viszont utólag magyarázatot kellett adniuk. Eljárásbeli norma, elvárás volt, hogy az ittas és emiatt kirívóan viselkedő személyeket ne a helyszínen, ne a tömeg előtt fegyelmezzék, hanem vigyék magukkal, zárják el, és másnap szembesítsék tetteivel. Ezt azonban a különböző jogi helyzetű egyének nehezen viselték. Egyéb alkalmazottak Két éjjeliőrt (Wächter, Bakter) is alkalmaztak (akiknek az éjszakai rend fenntartása és időjelzés, az „órakiáltás” volt a feladatuk), továbbá, a század legvégén egy „óra igazítót” is.93 Rajtuk kívül csordásokat, csőszöket is tartott a város, akiknek a legelni hajtott marhákat kellett felügyelniük, illetve az elkóborolt állatokat összegyűjteniük. Akinek a lovát megfogták, annak 3 krajcárt kellett fizetnie, ha másodszor fordult elő, akkor hetet, ha harmadszor, már 17-et.94 Általában 5-6 csordást alkalmazott a város, ami somogyi viszonylatban nem számított magasnak,95 a megyei átlagot meghaladó állat- állomány többet kívánt volna. A csordások általában a pécsi és a kanizsai külvárosban laktak, attól függően, melyik városrész lakói tartottak több állatot. 1768-ban például a pécsiben 304, a kanizsaiban 29 lovat tartottak, így nem meglepő, hogy mind a 6 csordás a pécsiből került Id. Ugyancsak csőszöket fogadtak a gabonával bevetett mezők őrzésére. Ha kár történt, és nem jelentették, azt nekik kellett megtéríteni (bonificálni),96 ha estére valamelyik gazda állatát nem hajtották vissza, kötelesek voltak addig keresni, míg rá nem akadtak.97 Abban az esetben, ha legeltetés 88 SML V. 78. Prothocollum, 1754. 89 Van kivétel ez alól, mint pl. Horváth Balázs, aki az 1730-as évek első felében 4 éven át volt hajdú. 90 SML V. 78. Ad punctam 12. 8. 91 „evitandos quoslibet excessus coercendosque delinquentes vestiti ejusmodi Homines majori cum efficatia agere valeant communitati applaudantur [... ] Uniformis vestitus, quas pro Satellitibus Oppidi ad praecavendum omne praegravium praetio, quo fieri poterit minori” BMMI Sz. 58. 151. 1. 725. 92 Uo. 93 SML V. 78. Prothocollum Sessionale, 1798-1808. 75. p. 94 Uo. 171. p. 95 SML V. 78. 1798-1808. 171. p. A csőszök számát nem kell magasnak tartanunk, ennél többen szolgáltak pl. Nagybajomban. Solymosi, 1979. 180. p. 96 SML V. 78. Prothocollum Sessionale, 1816-1826. 1818./10. 97 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 97. p. 34
