Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
1780-as évek végétől, párhuzamosan a szabad királyi városi kandidációval. Az utóbbinak is három kulcsa volt, melyek közül egy a perceptornál, egy a bírónál, míg a harmadik az első'juratusnál („Első Tanácsbelinél”) volt letétben. „Egyik a másik nélkül a Cassáha” nem nyúlhatott. Minden héten meg kellett mutatniuk egymásnak a kulcsokat, és ugyanekkor revíziót kellett végezniük. Célként fogalmazták meg a század utolsó évtizedében, hogy a kintlévőségeket sürgősen és erélyesen szedje be a város „és ezentúl Város pénze szanaszét ne heverjen.”75 Az 1790-es évek közepén a birtokossal folytatott küzdelem idején igen sok és szerteágazó költségei adódtak a városnak. A hivatalos pénzkifizetések mellett adminisztrálni és biztosítani kellett a várost képviselő tisztségviselőket, a különböző „ajándékokat”. Nem volt könnyű mindezt teljesíteni, 1795-ben többek között emiatt mondott le a tisztségéről Zóka Antal, és ebben a helyzetben az sem meglepő, hogy helyette senki nem akarta vállalni a feladatot. Hosszas győzködés után sikerült csak Kolovits Tamást felkérni a tisztségre.76 A pénztámok az 1740-es évek elejéig végig német nemzetiségű volt, 1742-től azonban, illetve 1750-től a perceptorok esetében esetlegessé vált a nemzetiségük. Ugyanez volt érvényes a jegyzői tisztségre is, annyi különbséggel, hogy itt 1738-ban Novák Ferenc notáriusi kinevezésével változott meg ez a tendencia. Jegyző A jegyző volt az egyetlen szakképzett alkalmazott a városi önkormányzatban, nem véletlen, hogy ő részesült a legmagasabb javadalmazásban. O tartotta rendben a település levéltárát, rendezte, másolta a város iratait, vezette jegyzőkönyvét. Az egész korszakban megmaradt a szigetváriaknak az a joga, hogy önmaga fogadhatott jegyzőt, aki azonban nem állíthatott ki hiteles (authenticarius), meghatalmazó (plenipotentialis), megbízó és hitelező (creclentionalis) levelet. Ez csak a magisztrátust illette meg. A magisztrátus megválaszthatta a jegyző személyét, és el is bocsáthatta. Ehhez nem kellett a birtokos véleményét és egyetértését kérni.77 A város mindvégig fenntartotta magának azt a jogot is, hogy a jegyzők munkáját véleményezze, megítélje, és szankcionálja.78 A jegyző munkája igen összetett volt. Ilyen nagy lélekszámú településen fel sem merülhetett, hogy a nótárius egyéb, munkájától eltérő funkciókat is ellásson. Az urbárium ezért ki is emelte, hogy a város külön alkalmazzon iskolamestert (ludi magister), ne kösse össze ezeket a feladatokat egyéb funkciókkal, más helységekhez hasonlóan.79 Míg Keszthelyen, Pécsen a jegyzők általában nemesi származású, iskolázottabb emberek voltak, addig Szigetváron az 1780-as évekig ez nem vált gyakorlattá, a jogban valamilyen szinten (általában empirikus módon) járatos helyi lakosok közül kerültek Id.80 Az 1780-as évektől kezdve a város számos peres ügye megkövetelte, hogy már a jogban járatos jegyzőt alkalmazzanak. így esett a választás Bizvássy Pálra, aki korábban már több helységnek is volt jegyzője, többek között Veszprémé, Palotáé és Pápáé is.81 Bizvássy 1785 óta töltötte be a tisztséget Szigetváron. 75 SML V. 78. Szigetvár város iratai 1765-1799. 76 SML V. 78. Prothocollum, 1795-1797. 1. 77 Motarium vero ipsa communitas sine concursu Dominii eliget, et dimisset” BMMI Sz. 58. 151. 1. 723. 78 „a város a dolgaiban híven eljáró, s munkálkodó Nótáriusokat nem tsak böcsülettel megh tartotta, de minden ok nélkül háborgatok ellen oltalmazta, azokon pedigh, kik a Városhoz hívségüket nem mutatták, akkor midőn sérelmeket tapasztalták (ti. a város), s nékik nem tetszett, ki adták.” SML V. 78. Ad punctam 12. 4. 79 „Prout etiam in eo passu, ut Notarius alter quam Ludi Magister constitui possit, siquid obligationes horum in Oppido Szigeth tanto minus coadunari, et geri queant, quod Locus numero Hominum frequentiori refertus et Transennis obnoxius observaretur, proinde Notarius negotiorum interse habitorum multitudine obrueretur Ludi Magisterautem informandis parvulis, ac circa Ecclesiam continuo occuparetur Oppidanos in usu priori stabiliri.” BMMI Sz. 58. 151. 1. 723. 80 Benda Gyula, 2008. 42. p. 81 Veszprémben 1772 és 1776 között, Palotán 1778 és 1780 között, Pápán 1780-tól volt jegyző. Lichtnecker András: Veszprém város 18-19. századi történetének alapdokumentumai és alapkérdései. Veszprémi Szemle, 2006.21. p.; Hudi József: Veszprém első történetírója, Bizvássy Pál. Veszprémi Szemle 1994/1. 30-39., 38-39. p.; Hudi József: Pápa város önkormányzata 18. században (1730-1795) In. Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig. Főszerk. Kubinyi András 2. Pápa, 1994. 287-323., 303. p.; Hudi József: Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus időszakában (1730-1847). Fejezetek Pápa város történetéből 2. Pápa, 1995. 66. p.; Gőzsy, 2008. 32
