Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Halász Imre: Periódusok Dél-Dunántúl turizmusában 19-20. században
lehetővé tették a Budapest központú túratervezést. Az egyik a Balaton déli partjára tervezett volt,55 míg a másik a 21. számmal jelzett autós túraútvonal, mely a Mohács-Pécs-Kaposvár-Nagykanizsa útvonalat ismertette. Kaposvár megközelíthetősége - mint az előbbiekben az autós turizmusnál láttuk - a harmincas évek közepére nagyon sokat javult, s helyzete tovább javult a belföldi légi közlekedés megindulásával. 1934. július 1-én indította el a MALERT — hetente háromszor közlekedő - belföldi légijáratát Budapest - Pécs - Kaposvár vonalon.56 „Az utas könyve”, a - modem értelemben vett - első magyarországi útikönyv, 1940-ben megjelent, s már a visszacsatolt részeket is tárgyaló harmadik kiadásának adatai szerint Somogy vármegye turisztikai kínálata a második világháború előestéjén három különböző komponensből tevődött össze. Az egyik a vendégforgalmában is dinamikusan fejlődő megyeszékhely, Kaposvár megyei város volt, a második komponens pedig az egységes blokkot alkotó somogyi Balaton-parti üdülőhelyek. Harmadikként az OMVESZ által a „nyaralásra alkalmas beszervezett községek” voltak, ez Somogy megyében két nagyobb települést Barcsot és Nagyatádot jelentette. Míg más megyékben a kisebb településeken is tudott magának fogadóbázist teremteni az OMVESZ, Somogybán tulajdonképpen csak ezt a két, többezres lélekszámú járási székhelyt sikerült csak - ahogy a könyv fogalmaz - beszervezni”. Ezzel a vidéki üdülés lehetőségét biztosították ugyan, de nem elsősorban a falusi üdülését, hanem — ha Nagyatád gyógyfürdőjét is figyelembe vesszük - inkább a kirándulóturizmusét, továbbá Nagyatádon - a kor színvonalán - az üdülőturizmusét illetve a gyógyturizmusét. A két világháború között meginduló magyarországi kőolajkutatás eredményeként rendkívül sok gyógyforrást tártak fel, melyek döntő többségét az 1960-as évek után kezdték el csak hasznosítani. 1933-ban Sikonda, 1943-ban Csokonyavisonta, majd a hatvanas években Kaposvár, Sellye, Barcs, Szigetvár, Dombóvár-Gunaras, Táska, Csisztapuszta, Igái (melyet 1947-ben tártak fel, de csak 1961-ben kezdenek kiépíteni) válik attrakcióvá, s ez már a negyedik, meghatározó komponense lesz Dél-Dunántúl turizmusának. 55 Uo.173-174. p. 56 Medriczky Andor: Magyarországi idegenvezető 1934. Bp., 1934. 11. p. Az ingyenes 223 oldalas zsebkönyv, magyar, német, angol, olasz és francia nyelven egy kötetben kiadott, a legfontosabb adatokat tartalmazó kötet 30 000 példányban jelent meg. A MALERT gépei ekkor naponta kétszer repültek Budapest - Bécs és 1934. július 1-től hetente kétszer a Budapest - Klagenfurt - Velence vonalon.
