Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Halász Imre: Periódusok Dél-Dunántúl turizmusában 19-20. században
vasárnaponként a tó mellett egész szekértábor alakult ki, a forgalom később annyira megnövekedett, hogy a vasárnapi látogatók számára lacikonyhákat, pincét, istállót, szekérszínt, majd táncházat és a kuglizót építettek. Akinek nem jutott hely a tónál, ők a magukkal hozott sátrakban aludtak, vagy a környező falvak házaiban próbáltak szállást találni. Hévíznek nemzetközi hírnevet szerzett Richard Bright, aki 1815-ös magyarországi utazása során több napot töltött Keszthelyen a Festeticsek vendégeként, s közben a környéken több kirándulást téve meglátogatta - többek között - Hévízt is.21 Az angol orvos mellett a 19. században egyre több kutató és utazó fedezte fel a Habsburg Birodalom keleti területeit. A másik utazó John Paget, kinek élményei magyarul is megjelentek, ezért most egy Magyarországon kevésbé ismert krónikásnak és szakkönyvek szerzőjének, a francia természettudósnak, a francia királyi ásványtani gyűjtemény aligazgatójának Francois Sulpice Beudant-nak 1818-ban tett mintegy féléves tanulmányútjával szemléltetjük, hogy milyen volt egy utazás a korabeli Magyarországon, de mindenekelőtt a Dunántúlon. A XVIII. Lajos francia király fedezte tanulmányútja úti céljául22 Beudant azért választotta Magyarországot, mert - mint írta - külföldön Magyarországot természeti kincsekben való bősége ellenére nem nagyon ismerik, és némely része Amerika néhány vidékével való hasonlósága miatt nagyon is megérdemelné a természettudósok figyelmét. A francia utazónak még Bécsben is azzal kellett szembesülnie, hogy valójában Magyarországot ott sem ismerik. A közbiztonság hiányával, a közlekedési viszonyok kezdetlegességével, az ország egészségtelen éghajlatával riogatták, s mindent megtettek a derék bécsiek, hogy elvegyék a geológus kedvét a továbbutazástól, váltig állítva, hogy lakossága félvad és gyűlöli az idegeneket. Beudant ellenszenvből fakadó balítéleteknek tartotta ezeket a véleményeket, s tapasztalhatta, hogy azok ellenkezője igazolódott be a francia mineralógus féléves utazása során. Az 1818. május 28-án Magyarországra érkezett Beudant előbb a Felvidéket utazta be, majd Debrecenbe ment, aztán az Alföldön keresztül Pestre, ahol hosszabb ideig maradt. Dunántúli utazásra innen indult, előbb a Bakony és a Balaton vidékének bejárása következett, majd a Dél-Dunántúlon folytatta számára izgalmas felfedezőútját. A Dunántúlon a bazalthegyek érdekelték és a Balaton-felvidék után a Somló, majd a Ság-hegy aztán Sümeg következett, ezután Tapolca, aztán a Szentgyörgy-hegy, ezt követően a Badacsony és a szigligeti várhegy. Szigliget után Keszthelyre látogatott, ahol Festetics gróf látta vendégül, megmutatva neki a Georgikont. Átkelve a tavon Pécsre utazott, hogy megnézze a Pécs környékén fekvő kőszénbányákat. Ehhez végig kellett mennie Somogy vármegye dombos, erdős vidékeinek rendkívül rossz útjain, ahol sokszor került olyan helyzetbe, hogy neki is húznia kellett a kocsit. A hévízi fürdőéletet megteremtő, s ezáltal Hévíz hírnevét is megalapozó gróf 1819-ben bekövetkezett halálával szinte egyik pillanatról a másikra megszakadt a kezdeti korszak, elmaradtak a vendégek, megszűnt a gyógyítás. A település jellegzetesen parasztfürdőhely23 maradt, s helyzete még a 19. század közepén sem változott. Fényes Elek arról tudósított, hogy a fürdő „csupán a köznéptől használtatott. ”24 Hévíz ebben az időben visszafejlődik, Harkány egyre gyorsuló fejlődése túlszárnyalja, mint ahogy a Vas megyei Sóskút25 is, éppen akkor, amikor a gazdasági konjunktúra egyre többek számára teremtette meg azt a szabadrendelkezésű jövedelmet, amelyet akár turizmusra is fordíthatnak, így Hévíz éppen azokban az évtizedekben vált ismét jelentéktelenné, amikor Magyarország számos fürdője a fejlődés útjára lépett. Változás csak 1860 után következett be, ettől kezdve Festetics II. György tudatosan fejlesztette Hévízt, fürdőházat, majd a tavon fürdőkamrákat építtetett öltözőkabinokkal, ezekhez később több irányból hidakat vezettek, s ekkor alakult ki a meleg vizű tóra épített fürdőház - napjainkban is látható - képe. A fürdőtelepet aztán évről évre továbbfejlesztették, folyamatosan tovább építették. 1865-ben már a harmadik szállóépület készült el, s Keszthelyről Hévízre 21 Richard Bright utazásai a Dunántúlon. 1815. Veszprém, 1970. 51-52. p. 22 Birkás, 1931. Összefoglalásunk ezen ismertető alapján készült. 23 Vajkai Aurél: Parasztfürdőhelyek. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. 1955. 24 Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geográphiai tekintetben. I. Pest. 1841. 450. p. 25 Fényes, 1851. 41. p. Már jelentős gyógyfürdőnek említi: , A falu mellett egy gyönyörű regényes völgyben van 2 savanyúvíz forrása és fördőintézete, melly erősen látogattatik. Használ ez ásványvíz a tüdő, gége, vizellethólyag, és bélnyálkásságokban, köszvényben, máj dugulásban, aranyérben.” 275
