Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
Nyílt az ajtó és Bandi visszatért a jól fűtött terembe. Csak most vettem észre, hogy a megyei hajdú szenet rakott az empire cserépkályhára. A tűz ldparázslott lehajtott arcára. De csak sejtéssze- rűen láttam, mert a hangokra figyeltem, amiket Bandi hozzám intézett:- Sajnos, nincs módomban... Tompán értek agyamhoz a szavak. Zavaros lett egyszerre minden, felködlött a hósivatag, a fagyás, a sérült láb, ott a csontot tépő hideg, itt a fűtött fogadóterem, nem láttam semmit tisztán, csak a felém nyújtott kezet.- Azt hittem, ha idejövök, — hallottam a hangomat, amely akaratlanul buggyant ki a számon.- Semmit sem tehetek, sajnos... — Felemelte kezemet, megrázta és kikísért az ajtó felé. Igen, egyszerre megéreztem, ez az a pillanat, amikor... Megvetettem a lábamat.- Nem bihetem... Nem tudom elhinni, hogy ne lehetne segíteni... Közel vagyok az ötvenhez, ... mögöttem két világháború... szörnyű sok szenvedés... Hát nem lesz ennek vége?... Én addig innen el nem megyek!...- Ám legyen... Hallgasson meg... Ofőméltósága, a Kormányzó Úr, megegyezett Hitlerrel, hogy negyedmillió katonát adunk a keleti frontra... Kétszázötvenezer magyar katonát!... És ötvenezer munkaszolgálatost!... Ezt betartjuk, de... Egyetlen emberrel sem többet!... Akinek szerencséje van a negyedmillióból, az hazajut... Alá pedig ott marad?... Külön szerencsétlenség... Se utánpótlás, se felváltás, érti most már?... Bízzon a szerencséjében, mást nem mondhatok... No, minden jót... Nehéz volt mást képzelnem, hogy mindannak, ami történt és ahogyan történt, a - földreform az oka. Már az én kiküldetésemben. De ezt már egyszer megírtam másutt. Azonban határozott volt bennem a meggyőződés, hogy amíg a főispán magamra hagyott a fogadószobában, addig benyitott az alispán ajtaján... A történet befejezéséhez tartozik, hogy azt a negyedmillió magyar katonát nem mérték olyan szigorúan. Lehetett az több is... Hazarendelésem ügyében az Országos Magyar Sajtókamara köte- lességszerűen közbelépett és négy hónappal később - amikor már száz és száz új magyar katonát irányítottak Id az orosz frontra, megkaptam Gáspár Jenő főtitkár üzenetét: felváltásomra elindult egy katona Oroszországba... Éppen a legjobbkor érkezett ki... A vállásgyálázó Pákozdy A két évtizedes Horthy-korszaknak volt egy nagyon érdekes személye, még pedig nem más, mint Pákozdy András. A Nagyatádi Szabó István féle Kisgazdapárt programjával került be a parlamentbe, mint a tabi kerület képviselője, ez a kőröshegyi kisgazda. Eddig nem is volt vele baj, noha a parlamentben nem sok vizet zavart, bár annak a Kőröshegynek volt szülötte, ahonnan mindig mindenféle ember kikerült, szinte behálózva az egész országot, de volt ennek a Pákozdy Andrásnak egy furcsa szokása, mint minden kőröshegyinek, aki hithű kálvinista természetéhez híven ott szidta, ócsárolta a katolikusokat, ahol csak módjában állt. Nem is választotta meg másodszor a katolikus többségű kerület.- A csuhások már ezer éve butítják a szegény népet, - szokta mondogatni választógyűlésein. - Mást sem hoztak, mint a butaságot, nyomorúságot, betegséget és szenvedést. Ezt aztán megelégelték a katolikusok, s a klérus beperelte vallásgyalázásért. Kaposváron került sor a nagy érdeklődéssel várt tárgyalásra 1922. február 16-án. A kir. törvényszék Pákozdy Andrást, a nemzetgyűlési képviselőt, felekezet elleni izgatásért és a római katolikus egyház tekintélyének megsértése miatt négy havi fogházra ítélte. De nem azért volt nyakas kőröshegyi ember Pákozdy, hogy az ítéletbe belenyugodjék. Ott van Horthy Miklós, gondolta, az is kálomista, majd segítséget nyújt. Fellebbezek! - mondta ki a szentenciát. - Majd a Kormányzó Úr igazságot ad nekem. - Ezzel nyíltan arra célzott, hogy a kálvinista Horthy Miklós nem hagyja őt fogházba dugni. Annyit máris elért, hogy majd egy esztendő múlva, 1923. január 18-án tárgyalta csak le a pécsi Tábla az ügyet és a már volt képviselőt az enyhítő körülmények figyelembe vételével, három havi fogházra ítélte. 158
