Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
Márffy Emilnek Bien Dávid, a „Bankosok embere” volt a fó'kortese, aki elárasztotta a várost és a hozzá csatolt községeket fehér tollal és fehér zászlóval olyannyira, hogy a választás után minden konyhaajtón fehér Márffy-zászló függött légyfogóként. Szüntelenül hangzott a kortesnóta Kaposváron, Kaposszentjakabon, Kaposfüreden és Szennán (mert ezek a községek akkor mind a kaposvári választókerülethez tartoztak). Akit mi követünk, Márffy Emil a követünk. Nem maradt adós a Thaly-tábor sem. Megjelent a Thaly-kortesnóta: A Bien Dávid, meg a Márffy, Mind a kettő birkapárti. Kalapjukba, mint virágot, Kitűzik a birkacsánkot. Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza. Ennek a kortes versnek háttere van. A kormánypárt (Munkapárt) az Ausztriával való végleges kiegyezés mellett állt éppúgy, mint a „Bankosok”, (a Mezőgazdasági és Ipari RT.) és a Bankosok megígérték, hogy a választás napján minden munkapárti szavazót megvendégelnek birkapörkölttel és sörrel. Thaly Kálmán viszont a független Magyarország mellett bontott zászlót, hogy Kossuth Lajos fiának, Kossuth Ferencnek a vezérlete alatt kiharcolják az Ausztriától teljesen független, önálló Magyarországot. Zászlójuk zöld színű volt, mert a fehér színt már lefoglalta a Munkapárt, a vöröset meg a szociáldemokratáknak engedték át, nekik tehát a zöld zászló és a zöld toll maradt. Mert a tollat minden választó büszkén hordta kalapjában. A harmadik jelölt, a szociáldemokrata Pelczéder Ágoston, már inkább csak az erők felmérésének szándékával indult vörös lobogó és vörös toll alatt és kortes szólama sem támadott senki, inkább a munkásság követelését hangoztatta: Általános, titkos Választói jogot akarunk, Pelczéder Ágoston Szocdem követünkre szavazunk. És rövidesen jött a második kortes szólam is, mert az első bizony kissé gyengécskének bizonyult: 8-8-8 Ami annyit jelentett, hogy 8 óra munkát, 8 óra szórakozást és 8 óra alvást követelünk. A korteskedés gőzerővel folyt a szavazók megnyerésére. Akkor még cenzusos választói jog volt érvényben, vagyis nem szavazhatott mindenki, mert a szavazati jogot az adófizetés mértékéhez kötötték. Forró nyári napon került sor 1910-ben a szavazásra, miután a kortesek előre szinte minden szavazót meggyúrtak személyesen és kiosztották a kortes zászlókat. Ez persze a választókat még nem kötelezte el egyik jelölt mellett sem, ezért ez volt az ideje a zászlógyűjtésnek, amikor a legtöbb szavazó szépen megígérte mindhárom párt korteseinek, hogy rájuk szavaz és három zászlót gyűjtött össze légyfogónak. Az akkori Honvédtér gyöpös térségén három fabarakkot állítottak fel a három jelölt szavazói részére. Egy negyedik barakk is állt azoknak, akikre szavazás közben ráért volna a buzgóság. Azaz, mint később kiderült, Bien Dávid ötlete nyomán ennek a kisebb barakknak a szavazás során döntő szerep jutott. De menjünk csak sorjában. A kortesek zászlók alatt vonultatták fel a maguk szavazóit csoportosan, községek és utcák szerint, hogy lássa mindenki, mennyi tömérdek szavazójuk van és már a szavazás megkezdése után azonnal, lehetőleg a kora reggeli órákban vezetésre tegyenek szert és 135
