Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
hosszú vasúti raktár. Mikor elhaladt az esti félhatos fiumei gyors, utasai még épségben láthatták a nagy raktárt, de a másnap délelőtti tizenegyes gyors utasai csak üszkös hamurakásban szemlélődhettek már. Ekkora már az ügyeletes tűzoltó is elfogyaszthatta a szalámis zsemlét, megihatta az üveg kadarkát és nyugovóra térhetett. A tűzvizsgáló bizottság ezen a napon már megállapíthatta, hogy nem tud megállapítani semmit. Beírták hát a jegyzőkönyvbe: A tűz keletkezésének oka: „valószínűleg eldobott gyújtó.” így hamvadt el a nagy vasúti tűznél számtalan bála csomagolópapír és számos zsák liszt. Azt tudjuk, hogy az égett lisztnek milyen messze terjedő átható szaga van. Ez a két szállítmány jóformán betöltötte az egész raktárt. A megpörkölődött papír sem egészen kiváló illatú. A kárról nem is esett szó, mert a MÁV az egész tűzkárt megtérítette. Az más kérdés, keresett-e a MÁV a tűzön? A hatalmas tűzvész keletkezésének okáról százféle verzió is keringett, de hát ilyen nagy tűzvésznek ez mindig velejárója szokott lenni. 3. A harmadik kaposvári nagy tűzeset a legérdekesebb. A városiasodó megyeszékhely dr. Kováts-Sebestény Gyula lelkes és szakértő munkálkodása alatt, aki mint polgármester tevékenykedett az első világháború előtt, a városi képviselő-testület nem kis dicséretére elhatározta, hogy állandó kőszínházat emeltet Thalia papjainak és kiváló papnőinek. Volt ugyan a városnak már színházépülete a Donnerváros elején, a két folyócska, a Kapos és a Malomárok között elterülő Sétatéren (a mai Jókai ligeten). Csinos is volt, impozáns is volt, a célnak is tökéletesen megfelelt a „faaréna”, ahogyan városszerte elnevezték. Kaposvár akkoriban a nagyon rangos Pozsony-Kaposvár-Fiume színi kerülethez tartozott, ennek nyári állomásaként működött és Faragó színigazgató Nagymagyarország legrangosabb művészeit és művésznőit mutatta be a kaposvári közönségnek is.73 Blaha Lujzától kezdve így szerepelt Kaposváron Jászai Marin és Fedák Sárin át az egész kiváló magyar művésznői gárda, Beregi Oszkáron át Rózsahegyi Kálmánon át Király Ernőig minden élvonalbeli magyar művész, akit Nagymagyarország akkor csak kitermelt. Ennek a kaposvári színháznak volt az azonban egyetlen nagy hibája, amit már említettem: fából épült. Tornyos volt, emeletes, rendes földszinttel, karzattal, páholyokkal, zsöllyékkel, de - minden fából. Ha valaki végigment benne, szinte nyikorgóit az egész épület. Erre a járkálásra különben is érzékeny volt, még a patkányjárást is meg lehetett benne hallani. Mert bizony ez a faaréna kedvenc lakóhelyéül szolgált a patkányoknak, akárcsak pesti társai (a Belvárosi Színház, vagy az Izabella téri Magyar Színház). És ha Fedák Sári-Kukorica Jancsi nagyáriájába beleszaladt egy-egy patkány, szörnyű visítás lett belőle. Kaposváron akkoriban a vasútállomás előtti térség keleti felét a Gabonapiac, a nyugatit az Állatvásár tér foglalta el. A mai Szabadság park (volt Honvéd tér) helyén honvédségi gyakorlótér gazoso- dott, így a városnak egyetlen parkja, a Sétatér volt. Ennek is jelentős részét elfoglalta a Faaréna, így kézenfekvő volt a gondolat, hogy a városnak parkról kell gondoskodnia. A polgármester és a városatyák gyönyörű terve szerint az állatpiacot kitelepítik a Vár utca végére, ahol a Szokola berek kezdődik, a gabonapiacot beszorítják a térség keleti felére (mert ott volt a mázsaház is) s a felszabaduló nyugati részre, szemben a vasútállomással, a János (mai Dózsa György) utca betorkolásánál megépíttetik a Városi Színházat, impozáns kivitelben, a kor ízlésének megfelelő stílusban és a neve is a városiasodó Kaposvárra fog utalni. A gondolatot tett követte, Magyar Éde rövidesen hozzáláthatott az építéshez és 1911. szeptember 2-án pompás díszelőadással fel is avatták nagyon rangos fővárosi művésznők és művészek közreműködésével. A város örvendezett új, nagy kőszínházának, a lelkes felbuzdulás eredményeként környékét parkíroztatta. A Gabonapiacot pedig Rákóczi térnek nevezték el. Ám az örömbe üröm is vegyült: mi legyen a sétatéri faarénával, amit még Somogyi Károly nagyváradi színigazgató építtetett, így 73 A korabeli kaposvári színházi élethez lásd! Sárkány Eszter: Színház kultúra a századfordulón Kaposváron. In. Somogy megye múltjából 21. Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1990. SML. 221-240. p. 125
