Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
Ebben az évben már különösebb események nem történtek, persze ez relatív fogalom, hiszen egy város életében az év 365 napján mindig történtek kisebb-nagyobb események. De ez az írás nem indult a teljesség igényével s csak egy-egy jellemzőbb esemény megemlítésével mutat rá az akkori időkre. De azt még meg kell említeni, hogy november 29-én tízezernyi tömeg kísérte utolsó útjára a város nagy, országos hírű művészét, Rippl-Rónai Józsefet, a rómahegyi világhírű festőt. Az 1928-as esztendő aránylag eseménytelenül telt el. A rendszer megülepedett, az új pengő megszilárdult s bár a tisztviselőket a B-listázás fenyegette és a dolgos magyar kéz Hamburgon átözönlött az Újvilág felé.68 Mégis, Kaposvár megkapta a nagy külföldi kölcsönt és rohamléptekkel folyt az utcák aszfaltozása, a gyalogjárók rendbehozatala és ezekben az években rohamléptekkel fejlődött a város, ipari üzemek települtek és Stöckl Ágoston vezérletével gyönyörű Ids város lett a virágos Kaposvár. A város sportéletében jelentős haladás történt. A Somogy FC megnyerte az országos II. osztályú profi bajnokságot és bekerült a legjobb 14 magyar csapat közé. Az 1828-ban született Roboz István, a megye első újságjának, a SOMOGY-nak a szerkesztője -1916. április 11-én halt meg - emléktáblát kapott születésének 100. évfordulóján - a Gróf Tiszta István - (ma Dózsa György) utca 16. szám alatti lakóházának falára, amit a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság leplezett le. Június 6-án sokkal jelentősebb eseményre került sor azonban. Ekkor választotta meg a vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc főispán elnökletével összeült megyegyűlés Somogy vármegye alispánjává Stephaich Pál központi főszolgabírót, még pedig egyhangúlag és ezzel kezdetét vette a 17 éven át tartott dzsentris Stephaich-uralom, ami aztán rányomta a bélyegét nemcsak Kaposvárra, hanem az egész Somogy vármegye életére. De erről külön fejezet alatt számolok be. Itt csak annyit, hogy megválasztása után Stephaich Pál sietett kijelenteni:- Az egész vármegye a lábaim előtt hever. Úgy táncol majd a polgárilag fertőzött Kaposvárral együtt, ahogy én fütyülök. Az 1929-es év elején nagy elhatározásra jutott dr. Vétek György polgármester. Elhatározta, hogy Kaposváron országos mezőgazdasági kiállítást rendez, s ennek keretében bemutatja városát az országnak. Először is nevét Vétekről Kaposváry-ra változtatta, ezzel is kifejezésre juttatva városa szeretetének. De nem is ez volt a lényeges, hanem az, hogy bebizonyosodott, hogy Kaposvár rendkívül alkalmas országos mezőgazdasági kiállítás rendezésére. Hatalmas területű mezőgazdasági vármegye állt a háta mögött s hasztalannak bizonyult Stephaich Pál alispán ellenvetése:- Halva született gondolat az egész kiállítás. Ezt én mondom! A kiállítás mégis megszületett és óriási erkölcsi, valamint anyagi sikert is hozott a városnak. Az utcák rendezettek voltak, mintha a város vezetősége éjszakánként még az elszórt gyufaszálakat is összeszedetné s amellett minden utca és ablak telve volt virággal, ápolt gyepszegélyekkel. Kaposvár ekkor élte fénykorát és bemutatta magát az egész országnak. A vásár fővédnökségét maga gróf Bethlen István miniszterelnök vállalta s meg is jelent a díszes vásár megnyitásán. A vásárt a Horthy (ma Szabadság) parkban rendezték, de igénybe vették az akkori polgári fiúiskola épületét is. Hatalmas tömeg özönlött napról-napra a kiállításra s nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikert is hozott a Kapos partjára. Megélénkült a város kereskedelme és ipara s jelentős országos cégek versengtek a városi letelepedésért. Noha az elkövetkező évek a gazdasági élet mélypontjára vitték a prosperitást, Kaposvár aránylag elég könnyedén vészelte át ezeket az időket. S bár voltak olyan jelenségek, mint Fördó's Zoltán Szörényi kántortanító szomorú esete, aki szíven lőtte magát, mert két gyermekével nem tudott megélni, alapjában Kaposvár boldog szigetnek számított és aránylag elég könnyedén vészelte át a nehéz időket és biztosan fejlődött tovább. A vármegye élére Stephaich Pál kedvére egy mágnás került, a halk szavú gróf Szapáry Lajos 1933-ban, a rendőrség élére meg dr. Russay Géza rendőrkapitány. A rendes életre jellemző volt, hogy 1933. januárjában elhatározta a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, hogy a nótaköltő Pete Lajos hetesi szülőházát emléktáblával jelöli meg. Pete Lajos egyébként - a „Nem való bokréta gyűrött süveg mellé”, a „Páros csillag az ég alján” kezdetű ismert és kedvelt népdalok69 szerzője - hosszú ideig Lengyeltótiban volt szolgabíró. Ez időben történt az is, hogy dr. Gálffy Dé68 az 1920-as években a kivándorlás már nem volt jelentős. 69 Helyesen: műdalok. 120
