Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
fából faragták, hogy feladta volna a még oly reménytelen küzdelmet is, mert szerkesztésében már 1935. decemberében meg is jelent az 1936. május 26-ig öthetenként a Vidéki Futár. De akkor aztán búcsút is mondott az árnyékvilágnak. A gimnazisták ez időben adták Id havonta kétszer megjelenő lapjukat Gimnazisták címmel Szente László szerkesztésében, ami két hónapig csak-csak elbírta. Hja, fura dolog a lapkiadás! Nem elég hozzá a szándék, sok pénzre is szükség van. Rendszertelenül jelent meg Újvárosi (Szentjóbi) Ida szerkesztésében az Isten Országa című evangéliumi lap s ez 1936. március 1-jétől 1938. augusztusig bírta, akárcsak a Riportújság, Gellért Vilmos heti, aztán kétheti lapja Tatár János Gellért Vilmos kiadásában, amit követett dr. Szathmáry Lajos egyetlen számból álló, 1936. március 15-én megjelent Riadó című lapja. Az OMGE ez idő tájt ismét próbálkozott s Poroszhegyi Károly szerkesztésében 1936. május 24-én ismét megindította a Somogyi Gazda című rendszertelenül 1937. június 30-ig élt lapot, amelynek legfőbb baja volt, hogy éppen a nagygazdák nem támogatták, akiknek érdekében íródott. Hja! Nemo próféta in patria sua... Ezután már a hosszabb életű lapok születésének lehettünk szemtanúi. Elsősorban az Ipartestületi Értesítő, mely 1936. május 1-jén indult hetilapként és 1944. június elsejéig jelent meg havonta Vajthó Jenő, majd Harsnyi Géza szerkesztésében. Párja volt a Kamarai Heti Tudósító, az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamara hetilapja Kiss Elemér, Rajczy Géza és Asztalos Lajos szerkesztésében 1936. szeptember 22. - 1944. november 18. közti megjelenésével. A két lap után kis pauzaként kérészéletű lapok sorai kerültek ki a nyomdákból. Először Walter Emil Riportjai 1937. decemberben egyetlen számként, utána a Lantos Családi Híradó ugyancsak egyetlen száma 1937-ben, majd havonta kétszer a Kisgazdaság 1936. január 15-től 1940. december 15-ig, Sámik József, Bocsák Géza és Molnár György szerkesztésében, utána a Háztulajdonosok Értesítője Kecskés Ernő védőszárnyai alatt évenként ötször 1938. október és 1939. június között, majd az egyetlen katonai lap, a havonkénti Hivatalos Közlemények. Végezetül a felszabadulás előtt jelent meg 1941. január 1-jétől 1942. május 31-ig rendszertelenül a főgimnázium lapja, A Mi Szavunk, Debreczeni László és Papp Antal szerkesztésében. Az utolsó szó tehát az ifjúságé volt. S Ezzel a felszabadulás előtti somogyi sajtó félévszázados vázlatos beszámolója, ha nagyon rövid áttekintésben is, de a végéhez ért. Sok jó szándék, tömérdek szorgalom, számolatlanul áldozott pénz és sok kisiklás fejeződött ezzel be. Félévszázados adalékok53 Ha úgy fél évszázaddal visszatekintek, akkor könnyűnek tűnik a dolgom, mert az akkori szereplő nagy része már halott és nem szólhatnak vissza, másrészt magam mint az akkori idők szemtanúja élénken emlékezem jóformán mindenkire és mindenre is. Mégis kissé nehéz eligazodni sorrendileg az akkori eseményekben, ezt a sokat megért emberek tanúsíthatják is. Mindezektől aztán függetlenül, hogy az akkori szereplők élők-e még, vagy már megtértek Abrahám kebelére, a korra jellemző és emlékezetemben világosan megmaradt néhány adalékot felfrissítek. Másutt számok be az első világháborút megelőző eseményekről, itt a háború után kezdem el. Még pedig azzal, hogy 1919. augusztus 25-én indult útjára a háború befejezése utáni idők első napilapja, az Új-Somogy, visszaemlékezve címében Roboz József évekkel előbb megszűnt lapjára, a Somogy-ra. A lap egyes száma - még nem dühöngött az infláció - 40 fillér volt. Ugyanezen napon Kovács Antal alezredes, vármegyei katonai parancsnok elrendelte, hogy a kommunista művek, röpiratok, stb. Kaposváron a főparancsnoksághoz, vidéken a csendőrséghez beszolgáltatandók. Különben ez időben napirenden voltak a kommunista ellenes események, atrocitások s Kovács Antal alezredes ez időben jelentette ki kérkedve:- Ha früstökre nem eszem meg két kommunistát, akkor a napom el van rontva. 53 E fejezet címe egyértelmű utalás arra, hogy a jelen kézirat vagy annak egy része már 1969-ben, a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján elkészült. Az alább leírtakat olvasva felmerül a gyanú, hogy Szőllősy egykori újságokat lapozgatva színezte a történteket saját emlékeivel. Mindenesetre nem állíthatjuk egyértelműen, hogy pusztán kimásolta volna a korabeli cikkeket, tekintettel arra, hogy bizonyos eseményekről a korabeli lapok nem tudósítottak, más esetekben pedig a szerző időbeli tévedéseket fogalmaz meg. 108
