Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
hazafi Halmos Árpádot, a szakértői magyarázatokra mindig kész Siposs Györgyöt, (a „Gyurkát”), a Kenderessyre magyarosított nagydarab Krizsán Ferencet, a halk, de annál gyorsabban beszélő Bemáth Lajost, (a „Lalát”), a nótaszerző monoklis Kiss Angyal Ernőt, a kissé szürke Pridafka Ernőt, a fiatal Csejdy Lászlót, a magas, orrhangú Csorba Edét, az alispáni titkárt, a törtető sokgyermekes, a későbbiekben öngyilkos Nádasdy Istvánt, a zárkózott Brokés Pált, aztán a felszabadulás után más idők más embereként Benke Józsefet. Roboz Istvánról maradt fenn az a mondás, hogy amikor szemrehányást tettek neki, (mert ez akkor is divatban volt szerkesztőkkel szemben), hogy a független Somogy mellett hogyan vállalhatta el a mindenkori kormánytól és a vármegyétől függő újság szerkesztését, így felelt:- Ja, édes öcsém, ez már magasabb politika. Ide, a balzsebembe rakom a Sornogy-t6\ élvezett fizetést, a jobb zsebembe pedig a vármegyétől kapottat. Még soha sem fordult elő, hogy a pénzek összevesztek volna, legfeljebb én veszekedtem délután azzal a cikkel, amit délelőtt írtam. De aztán a lelkemre beszéltem. Es ez mindig sikerült, mert estére kelve, mire fizetésre került sor az étteremben, már mindig megbékültünk és én hallgattam a füttyöt a jobb zsebem felől is, meg a bal zsebem felől is. Pont az ellenkezőjét jegyezték fel Krieger Ödönről, mikor arra céloztak, hogyan szolgálhatta ki Tisza Istvánt, utána Károlyi Mihályt, végül a Tanácsköztársaságot?- Lehet akármilyen kormány is - felelte Krieger Ödön -, de a kisablak, amelyen át a fizetést kiadják, mindig változatlan. Tehát csak az ablakot nézd! Mást nem érdemes! Van dr. Mocsy Zsoltról is egy mondás, amely annak idején szinte szállóigévé vált. Egyik 1925. évi közgyűlésen referálta - ki tudja, hányadszor? -Tallián Andor volt alispán arcképének megfestését a vármegyei kisgyűlési terem részére. A határozat ezúttal is az volt, ami már számtalanszor:- Elfogadjuk! A teremből kimenet, az ülés végén, megmondta Mocsy Zsolt a mellette haladó Bujkovszky Gusztávnak.- Előbb leszek nehézsúlyú díjbirkózó világbajnok az olimpián, mint Tallián Andor arcképe elkészül. Tudni kell, hogy Mocsy Zsolt egyáltalán nem volt valami nehézsúlyú ember. Sőt! Mindössze 44 kilogramm. De nem is lett olimpiai díjbirkózó, mert Tallián Andor arcképe soha sem készült el. Halmos Árpádról, az örökké referáló, magyarító tb.52 főszolgabíróról is járt egy mondás. Egyik téli napon beállított hivatalába egyik bélavári gazda, akit - szó, ami szó - orgazdaságon csíptek és ezért kemény 200 pengőre büntettek. Most a 200 pengő elengedéséért állított be. Könyörgésre fogta a dolgot. Halmos Árpád végighallgatta, aztán elébe tett egy ívet.- Mi is a maga neve?- Ognadironovics, instálom. Ognadironovics Milán, kérem...- Itt ez az ív, — mutatott a papírlapra Halmos Árpád. - Ebben az áll, hogy nevét Ország-ra kéri megmagyarosítani. A Milán maradhat. Na, aláírja? Akkor nem lesz 200 pengő büntetés.- Aláírom, kérem, főszolgabíró uram. Aláírta. így lett a legújabb magyarnevű honpolgár Ország Milán. De a névmagyarosítási kérelemért járó egy pengőt bizony szigorúan bevasalta Halmos Árpád. Még 1886. augusztus elején indult meg s 1905. május 28-ig élt Véniss Károly szerkesztésében s hetenként kétszer megjelenő Kaposvár, amely aztán megszűnése után sem halt meg, hanem egyesült az akkor már megjelenő Somogyi Hírlap-pú. A Kaposvári Iparoskor hivatalos közlönyeként jelent meg 1894. január 6-án Noszlopy Tivadar szerkesztésében a Somogyi Újság hetilap, hogy 1909. november 3-ig hirdesse az iparosság érdemeit. A lap először Noszlopy Tivadar, majd Magyar János, később Nagy Ferenc, végül Poór Sándor alatt látott napvilágot. Somogyi Újság néven később napilap is jelent meg Kaposváron. De addig még sok víz folyt le a Kapóson és mindjobban cseperedett a város, a bennszülöttek kedves kis városa, Kaposvár. Közjátékként 1901. március 3-án megjelent László Arnold szerkesztésében a Felsősomogy, a Somogy megyei tanítók lapja. Sajnos, a hetilap csak hat hónapig élt, 1901. szeptember 15-én csöndben kimúlt. 52 tiszteletbeli 103
