Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kálmán Zsolt: Somogy vármegye rendvédelme a török kiűzésétől a Magyar Királyi Csendőrség megszervezéséig
Szigeti járás Nagyatádi járás Csurgói járás Marcali járás 14 fő (2 fő káplár, 12 fő közpandúr) 13 fő (1 fő strázsamester, 1 fő káplár, 11 fő közpandúr) 14 fő (1 fő káplár, 13 lő közpandúr) 14fő( 1 fő strázsamester, 1 főkáplár, 12 főközpandúr).3' Amikor 1850, október 1-jével a pandúrságot feloszlatták, a részben tapasztalatlan zsandárság - „megerősítve” a kényszerből átvezényelt korábbi pandúrokkal - nem tudta azonban betölteni a közrend fenntartásának szerepét. 1850 őszére a közbiztonság a vármegyében gyakorlatilag ösz- szeomlott. A vármegye vezetése előtt csak egyetlen lehetőség kínálkozott: a korábban oly sikeres szervezet, a pandúrság ismételt életre hívása, azonban ez csak a helytartótanács engedélyével volt kivitelezhető.,s Tekintettel azonban a közbiztonság rövid idő alatti és jelentős romlására, 1850. december 30-ával a pandúrság intézményének megtörtént a visszaállítása,37 38 39 40 az előzőekben leírt struktúrában és létszámmal. A zsandárság vármegyei működéséről kifejezetten kevés anyag áll rendelkezésre. A kutatást tovább nehezíti, hogy az iratok döntő többsége ekkor természetesen német nyelven íródott. Megállapítható azonban a pandúrok tevékenységével kapcsolatos iratokból, hogy a két szerv egymás mellett történő működése során - ami a valóságban a csendőrség alárendeltségében történt - a közállapotok nem javultak. Az 1860-as évek elejére jellemző liberálisabb politika hatására a zsandárság részére az addig elsődlegesen meghatározott elnyomó feladatok lazultak, előtérbe került a valódi közbiztonsági feladatok ellátása. Sajnos addigra a vármegye közbiztonsági viszonyai olyan mélypontra süllyedtek, hogy a bandák attól sem riadtak vissza, hogy nyíltan, fegyverrel támadjanak a rendfenntartókra. Egy ilyen eseménynek állít emléket a császári zsandárság Somogy vármegye középső részén fekvő Somodor község határában található emlékműve. 1862. szeptember 14-én egy négy zsandárból álló járőr megkísérelte elfogni az akkori idők Somogyországának egyik hírhedt rablóját, Patkó Pistát, aki bandájával a Somodor és Szentgáloskér határában levő csárdában mulatott. A kialakult tűzharc során valamennyi csendőr életét vesztette. Az eseményre emlékeztető emlékművön ez olvasható: „Kötelességük hű teljesítésében az ország lakosainak közbiztonságát úgy szintén személyét és vagyonát védve, 1862. évi Szeptember hava 14-én bátor önvédelem után elesett: Vörös Gáspár Lázár Ferencz Tóth István Teszerász János Derék Csendőröknek örök emlékül felállítva a 8-dik cs. kir. Csendőrezred tisztjei és bajtársai által... "4<> Tudomásunk szerint ma ez Magyarország egyetlen zsandári emlékműve. A zsandárság - a kiegyezés eredményeként - 1867. május 1-jével megszűnt működni a vár- megyében is. A zsandárság kivonása - az ország többi részéhez hasonlóan - a közrend általános válságához vezetett Somogy vármegyében is, melynek megoldására vezették be a királyi biztosi rendszert. Somogy és Zala vármegyékben a közbiztonság helyreállítására gr. Forgáeh Mór korábbi zsandárezredest nevezték ki.41 37 Uo. 38 SM L Megyefőnöki 2905/1850. 39 Uo. 79/1851. 40 Berta Gyula: Betyárok, hóhérok, börtönök Somogybán. Kaposvár, 21X12. Inverz Print Bt. 225. p. 41 OL BM Elnöki iratok K-148-1808-IV/F. 2385. eln.sz. 13. cs. 53
