Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
A szervezési feladatoknak és a korszak somogyi neveléstörténetének egy érdekes fejezetét képezte az 1873-as bécsi világkiállítás. A lap 1873. május 27-ei számában Roboz István nyílt levélben fordult Kovács-Sebestény Gyulához a bécsi közkiállítás miatt. A „világvásár” Magyarországnak minden szempontból kedvező: először szerepelünk ilyen jellegű rendezvényen mezőgazdasági és ipari termékeinkkel, s emellett a kiállítás nagy lendületet fog adni mezőgazdaságunknak, iparunknak, nevelésügyünknek, azaz azon tényezőknek, melyek „a milliókból álló tömeget cultuméppé alkotják. ”81 Az ország több megyéjében, városában elhatározták, hogy tanítókat (sőt, Budapestről tanulókat is) küldenek el Bécsbe közköltségen, hogy megtekinthessék a világkiállítást, és ezzel bővítsék ismereteiket, tudásukat. „Somogy megyében hallgatunk; mint ha a mi gyermekeink kanállal ennék a tudományt, s a tanítónak egy varázsütésére mindenik tanítványból egy-egy próféta lenne!”82 Roboz indítványa, hogy a tanfelügyelő forduljon a minisztériumhoz, hogy legalább 5-6 tanítót felküldhessenek Bécsbe, s ha a minisztérium nem ad támogatást, akkor kérje a vármegyét, s ha az sem ad, akkor szervezzen gyűjtést e nemes cél érdekében. „Úgy gondoljuk, e tiszt legjobban megilleti nagyságodat, ki különben is a nevelés ügyével buzgólkodik, s nem engedi magát senki által fellyülmulni kötelmeinek teljesítésében ,”83 Néhány héttel később olvashatták Kovács-Sebestény Gyula válaszát. Szép ez a kezdeményezés, ő is gondolt már rá, és pedzegette is bizonyos körökben - írta -, de sajnos nem talál támogatókat, nem bízik a közönség áldozatkészségében. „Ha azonban t. szerkesztő úr más színben látja a helyzetet s a közönség áldozatkészségében jobban bízik: sziveskedjék az ügy élére állani, annyival is inkább, miután az eszmét a nyilvánosság előtt kegyed pendítette meg először.”84 A tanfelügyelő ígéretet tett, hogy minél inkább igyekszik előmozdítani ezen ügyet, s felajánlott rögvest 10 forintot e kegyes célra. Kovács-Sebestény válasza alatt áll Roboz viszontválasza. Elszomorította a tanfelügyelő levele: „Csak Somogy megye volna azon mostoha helyzetben, hogy pár tanítót sem bima kitartani néhány napig, midőn gyermekeire hozzák haza az áldást?/”85 Azt javasolta a tanfelügyelőnek, hogy a minisztériumban próbálkozzon csak támogatás szerzésével, hiszen az több megye és város ilyen jellegű törekvését támogatta már. Ha mégsem segítenének fentról, helyben kell előteremteni a pénzt, s ebben ő is szívesen segít: az ügy élére nem áll, mert ez a tanfelügyelő tisztje, de a gyűjtést elvállalja. Az eszme sem enyim, hanem mindnyájunké s csak úgy testesül meg, ha én is gyűjtök, te is gyüjtesz, ő is gyűjt, mi is gyűjtünk, ti is gyűjt etek, szóval: valamennyien gyűjtünk és adunk.”86 87 A lap 26. számában is találhatunk erről a témáról egy írást, mely A tanítók” címet viseli. A tanítók világkiállításra küldésének eszméje nagyon szép és hasznos, nem szabad veszni hagyni, s a legalkalmasabb e feladatra tényleg „megyénk érdemes tanfelügyelője”, kinek kötelessége felhívni a miniszter figyelmét arra, melyre neki „önkényt kellett volna gondolnia: hogy az ország tanitóira is jusson azon fényből, melyet a miveit világ áraszt el jelenleg a birodalom fővárosában. Sok megye és város már időben nekiállt a szervezkedésnek, Somogy azonban csak most kapott észbe - talán még nem későn. A szerző biztos volt abban, hogy Kovács-Sebestény Gyula sikerrel jár a miniszternél. Igyekezni kell, hogy minél előbb meglegyen a pénz, s ha 5-6 tanítót nem is lehet, akkor 2-3-at küldjenek fel Bécsbe. A gazdasági egylet sem mozdult, pedig tőle is elvárható lenne, hogy néhány polgár, iparos felutazását támogassa. A terv csak részben valósult meg. A bőszénfai plébános, Nemes Józsa saját költségén plébániája összes tanítóját felvitte Bécsbe.88 A hetilap utóbb pedig beszámolt Tallián Lázár veszprémi püspök jótéteményéről, aki 10 forinttal járul hozzá a Bécsbe felutazott tanítók és iparosok költségeihez. Gróf Festetics Pál 16 polgárt, egy néptanítót és egy jegyzőt küldött fel a világkiállításra.89 81 Roboz István: Kovács Sebestyén Gyula tanfelügyelő umak. In. S. 1873. máj. 27. 21. sz. 1. p. 82 Uo. 83 Uo. 84 S. 1873. jún. 17. 24. sz. 1. p. 85 Uo. 86 Uo. 87 S. 1873. júl. 1.26. sz. l.p. 88 Lásd! S. 1873. szept. 16. 37. sz. 3. p. 89 S. 1873. nov. 18. 46. sz. 2. p. 84
