Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
Somogy megye népoktatása 1868 előtt2 A török uralom Somogybán is nagy pusztításokat okozott, mind a szerzetesi, mind a protestáns iskolák nagy része elpusztult. A XVIII. század a regenerálódás kora országos és megyei szinten is. A lakosságszám gyarapodásnak indult, Somogybán elsősorban magyarok át-, illetve visszatelepülése, németek és horvátok betelepülése révén; a gazdasági élet is kezdett fellendülni. Ez elsősorban a mezőgazdaságot érintette, márpedig az írás és olvasás a mezőgazdaságból élő parasztságnak nem jelentett előnyt. Megyénkben csekély volt az árutermeléssel és kereskedelemmel foglalkozók száma, így az iskolahálózat sem épült ki gyorsan. A XVIII. század végén kedvezőbb a kép. Kelemen Elemér a Lexicon locorum 1772-73-as adatait vizsgálva megállapítja, Hogy „a 319 somogyi település közül 141-ben, a települések 44,2%-ában volt, 178-ban (55,8%) pedig nem volt tanító. Ez a dunántúli megyék közül - Baranya, Vas és Zala előtt - a kilencedik helyre rangsorolja Somogyot; s mind a dunántúli, mind az országos átlagnál rosszabb helyzetet tükröz.’’3 A helyzet azonban nem tűnik ilyen rossznak, ha figyelembe vesszük, hogy az iskolaállításhoz, illetve a tanítói álláshoz a lakosságnak, valamint a tanköteleseknek egy bizonyos minimuma volt szükséges. Ha a Lexicon locorum adatait összevetjük az 1785-ös népszámlálás adataival, hívebb képet kapunk Somogy oktatásáról: „Somogy megye mind az országosnál (1279), mind a dunántúlinál (1041) alacsonyabb, ezer körüli átlaggal a dunántúli megyék élcsoportjába tartozik.”4 Az iskolába járók aránya a római katolikus növendékek esetében 3,5-15%, a protestánsokéban 8,4- 40%, míg az evangélikus németekében még kedvezőbb képet mutat.5 Az 1777-es Ratio Educationis, valamint II. József tanügyi reformjai újabb lendületet adtak a megye népoktatásának. Kelemen elemzi egy 1789-es, a somogyi iskolák körülbelül felére kiterjedő összeírás adatait, s levonja a következtetést, miszerint „megnőtt a fiatal (18-30 év közötti) tanítók aránya,javult a képzettségük, és csökkent a korábbi évtizedek nagymértékű fluktuációja. A 6-12 éves korosztály iskolába járása - az alig egy évtizeddel korábbi adatokhoz viszonyítva - ugrásszerűen emelkedett. ”6 A reformkorban és a korábbi szakirodalomban „önkényuralminak” nevezett korszakban tovább emelkedett az iskolába járók aránya', a különböző jelentésekből „új iskolák építéséről, iskolabővítésekről, gyümölcsfaiskolák létesítéséről, a tanítói díjlevelek megújításáról és a rendszeressé váló iskolafelügyelet, illetve a közigazgatási kényszer hatására az iskolába járásnak [...] javulásáról értesülhetünk,”H Az 1860-as évek gazdasági fellendülése következtében egyre inkább előtérbe került a népoktatás ügye, elsősorban a természettudományos és a gyakorlati oktatás szükségessége miatt. ,A nevelésbe mint az emberi felemelkedés lehetőségébe vetett hit azzal a meggyőződéssel, azzal a liberális politikai programmal párosult, hogy a polgárosodásnak és az önállságnak, tehát a nemzeti felemelkedésnek a műveltség kiterjesztése az előfeltétele. ”9 Főgimnázium Emlékkönyve. 1812-1912. Kaposvár, 1913. Szabó Lipótny.; Mann Miklós: Kultúrpolitikusok a dualizmus korában. Bp., 1993. OPKM.; Mami Miklós: Oktatáspolitikai koncepciók a dualizmus korából. Bp., 1987. Tankvk. (a továbbiakban: Mann); Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Bp., 2002. Osiris.; Népiskolák Magyarországon. Nemzetközi Iskolatörténeti Konferencia, Tatabánya, 1996. Tatabánya, 1996. Tatabányai Múz.; Népoktatás a Somogy című hetilap tükrében. Népiskolák, néptanítók, tanügyigazgatás Somogy megyében 1866-1890. Összeáll. Nagy Zoltán. Kaposvár, 1996. SML. (a továbbiakban: Nagy, 1996); Pukánszky Béla - Németh András: Neveléstörténet. Bp., 1997. Nemzeti Tankvk.; Sehlett István: Eötvös József. Bp., 1987. Gondolat, (a továbbiakban: Schlett); Simonná Pallós Piroska: Somogy vármegye nemzetiségi közoktatáspolitikája a dualizmus évtizedeiben. Kaposvár, 1992. SML-SMPI.; Somogy vármegye. Szerk. Csánkd Dezső. Bp., [1914] Orsz. M. Monográfia Társ. (Magyarország vármegyéi és városai) 333. p. 2 Eme fejezet fő forrásai: Kelemen, 1985.; Kanyar, 1989. 3 Kelemen, 1985. 20. p. 4 Uo. Kelemen itt Vörös Károly számításait tolmácsolja. 5 Uo. 6 Uo. 21. p. Az adatok: a római katolikus gyerekek 21,46, a protestánsok 33,79, az „igen szegény tanulók” 18,23, a németajkúak 48,4%-a járt rendszeresen iskolába. 7 Kelemen az alábbi adatokat közli: „1855-ben a segesdi római katolikus esperesi kerület 38 településén a 8-12 éves fiúk 93,27, a lányok 88,35%-ajárt iskolába. A külső-somogyi református egyházmegye 36 településén ez az arány 91,97, illetve 92,54%-os volt.” Uo. 8 Uo. 9 Uo. 25. p. 72
