Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kálmán Zsolt: Somogy vármegye rendvédelme a török kiűzésétől a Magyar Királyi Csendőrség megszervezéséig
megye pedig a közutak biztonságos használatát sem volt képes biztosítani, holott Somogy életében a közutak fontos szerepet játszottak, hiszen Horvátország és a Balkán felé ezeken az utakon jelentős hazai és nemzetközi kereskedelem folyt. A vármegye rendelkezésére álltak ugyan a hajdúk - 1743. év elejétől mintegy 50 fő számuk azonban nem érte el azt a szintet, amellyel eredményesen végezhették volna feladataikat, melyek közé a közbiztonsági szolgálaton túl a díszőrségi, illetve a fogházőri feladatok teljesítése is beletartozott. A pandúrság megalakítására az 1766. április 29-én megtartott megyegyűlésen került sor. Az ekkor készült jegyzőkönyv az alábbiak szerint tudósított: „. ..tanácskozás által megszavaztunk a 40. fős járőröző csapat. ..”5,,.. .egy Tizedes (corporál) vezénylete alá rendeltetik, a sereg a Vármegye Tiszti irányítása alá tartozik, Kaposvár és szigeti elosztással... ”6 7 A pandúr kifejezés első említése azonban csak az 1766. október 20-i közgyűlés jegyzőkönyvében szerepelt: „.. .Pandúr, ha szolgálatban, délben, este csak egytál ételt s egy icce bort kap, mely jövő évbe kétszerese leend. ” A vármegye vezetése a frissen megszervezett pandúrság ellátásával kapcsolatos felterjesztésére a Pozsonyban székelő helytartótanács 1767. január 23-án elutasító választ adott - hiszen a Rákóczi- szabadságharcot követően a birodalmi állásfoglalás szerint a vármegyék jobb, ha nem rendelkeznek nagyobb létszámú fegyveres egységgel -, sőt a már felállított pandúrság elbocsátását és a kiadott fegyverek visszavételét is meghatározta igen szoros - 14 napos - határidőn belül.8 A vármegye - figyelmen kívül hagyva a határidőt és a helytartótanács 1767. február 2-ai keltezésű, az előzővel megegyező tartalmú utasítását - csak az 1767. március 10-ei közgyűlésén tárgyalta és fogadta el a választ. Többszöri levélváltást követően azonban a helytartótanács végül engedett, igaz azzal a megkötéssel, hogy csak húsz fő lehetett a pandúrok létszáma és bérüket a vármegye volt köteles fizetni.9 1790-ben a pandúrok létszáma ötven főre emelkedett.10 Feladataikat első alkalommal a vármegye az 1795. november 25-ai megyegyűlésén tekintette át és fogadta el, „Rend Szabás” címmel.11 Ugyanebben az évben a pandúrokat a járásokhoz osztották be, közvetlenül a járási főszolgabírók alárendeltségébe. 1798-tól 1800-ig - a korábbi évekhez hasonlóan - visszakerültek vármegyei irányítása alá. Mivel a központi irányítás ismételten nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért örökre elvetették azt. Ugyancsak 1795-ben - igazodva a területi elhelyezkedéshez - változik meg a pandúrság belső szervezete: járásonként a strázsamester által vezetett főosztályokra, azon belül pedig 10-10 fős — káplári irányítású - osztályokra tagolódtak.12 A pandúrok - akiknek létszáma időközben 80 főre növekedett - tevékenysége nyomán a bandák vármegyei tevékenysége 1812-re jelentősen visszaszorult. A közbiztonság teljes visszaállítása érdekében a helytartótanács - a vármegye kérésére — engedélyezte a pandúrok számának 120 főre történő növelését, ám csak ideiglenes jelleggel, a közbiztonsági viszonyok stabilizálásáig. A megyei nemesi közgyűlés azonban ismét figyelmen kívül hagyta a felsőbb utasítást hiszen 1834-ig megmaradt az emelt létszám. A többletlétszámnak köszönhetően 1820-ra olyannyira javultak a közállapotok, hogy a korábban jellemző rablás, fosztogatás és gyilkosság alig fordult elő.13 14 15 Mindezt alátámasztja Somogy vármegye főispánjának a helytartótanácshoz írt levele is, melyben arról tájékoztat, hogy a fogva tartottak - 220 fő - oly zsúfoltan vannak a börtönben elhelyezve, hogy némelyikük megfulladt.1 1834-ben megszüntették a hajdúi intézményt. Hivatalos indoklás szerint a „... Nemes Vármegye Hajdúi, és egyéb szolgái körül tapasztalt több rendbéli kicsapongások eltávoztatása végett,... ”l0 Helyüket a pandúrok vették át oly módon, hogy létszámukat 155 főre emelték. A „hajdú” megnevezés 5 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML), Protocolla congregationum (a továbbiakban: prot. congr.) 1341/1766. 6 Uo. 1342/1766. 7 Uo. 1530/1766. 8 Uo. 377/1767. 9 Uo. 1530/1767. 10 Uo. 10/1790. 11 A pandúrság feladatait 1798-ban, 1800-ban, 1805-ben, 1814-ben, 1824-ben, 1837/38-ban és 1867-ben ismételten újraszabályozták. SML prot. eongr. 1795. nov. 24. 888. 12 Berta Gyula: Somogy ország pandúrjainak története 1766-1884. Marcali, 2000. Kosztex Print Kft. Nyomdája, (a továbbiakban: Berta, 2000.) 35. p. 13 Uo. 94. p. 14 SML prot. congr. 1820. nov. 6. 2264. 15 Uo. 1834. aug. 21. 2801. 48
