Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Gőzsy Zoltán: Szigetvári és dél-somogyi kereskedők a 18. század elején
a legtöbb, szám szerint hat vásárt a mezőváros tartotta.15 I. Lipóttól 1700-ban kapott a város három országos vásárra engedélyt, Szent Pál (január 25.), Páduai Szent Antal (június 13.) és Szent Mihály napjára (szeptember 29.).16 17 18 A somogyi viszonylatban korán megkapott vásártartási jogokkal nagy előnyre tett szert Szigetvár. A század során különböző tendenciák érvényesültek azzal kapcsolatban, hogy honnan jártak árulni ide a különböző kereskedők. A 18. század elején még a pécsi és pesti kereskedők domináltak. Az 1710-es évekre, a pesti kereskedők kiszorulásával párhuzamban a szlavóniai térségből érkező kereskedők kerültek túlsúlyba. A század első negyedében az eszéki kereskedők uralták a szigeti vásárokat, leginkább a Szent Mihály napit, ahol szabótermékekkel („Schneidereywahren”) jelentek meg. Volt olyan szeptemberi vásár, amikor az eszékiek az árusítóknak több, mint 70%-át tették ki.11 Rajtuk kívül a belgrádiak voltak még meghatározóak. Az 1740-es évek közepéig tartott a délszláv kereskedők dominanciája, az említetteken kívül Verőce, Valkovár, Vukovár, illetve Pécs kereskedői jöttek a településre. A század közepére azonban már változások tapasztalhatók. A szigeti vásárok továbbra is nagy létszámú vásároknak számítottak, ám az ideérkező kereskedők rádiusza csökkenőben volt. A belgrádi kereskedők már egyre kevésbé látogatták az itteni vásárokat, sokkal inkább a régió meghatározóbb piacait, Pécset és Kanizsát. A szigeti vásárokat az 1760-as évektől elsősorban a környező településekről, a szűkebb régióból, leginkább Somogyból, Baranyából és Bács megyéből keresték fel. Továbbra is jelentős maradt azonban az eszéki kereskedők jelenléte, ám ekkor már a dominánssá Pécs, Siklós és Baja kereskedői váltak.15 Érdekes módon Kaposvár kereskedői kevés érdeklődést mutattak a szigeti vásárok iránt. Somogy délnyugati és nyugat része Kanizsa, az északnyugati és északi része Keszthely és Pápa, északkeleti része pedig Veszprém és Pápa vásárait látogatta inkább. Érdekes tendenciát tapasztalhatunk a század első felében a szigeti kereskedők és a helyi vásárok viszonylatában. A jelentősebb szigeti kereskedők nem vettek részt a helyi vásárokon. Az érintett időpontokban inkább Ráckanizsa ésLégrád vásárait látogatták. Ez a tendencia éppen a század közepétől változott, és párhuzamban állt azzal, hogy a délszláv, rác kereskedők aránya csökkent a szigeti vásárokon, ezáltal kisebb konkurenciával kellett megküzdeniük a helyieknek. A század második felében már megtalálhatjuk a helyi vásárokon a szigeti kereskedőket is. 15 Évente öt vásárt is csak két település: Csokonya és Nagyatád tartott. 16 Szigetvárnak 1700-ban, Kaposvárnak 1703-ban, Kéthelynek 1715-ben volt vásári privilégiuma, majd ezt követte Nagyatád 1744-ben. A megyei vásárok kimutatását közli: Szili, 1987. 216-217. p.; Szili, 1988. 88-89. p. A szigeti vásárokról bővebben: Gőzsy Zoltán: Szigetvár története 1711 és 1815 között. In. Szigetvár története. Tanulmányok a város múltjából. Szerk. Bősze Sándor, Ravazdi László. Szigetvár, 2006. 135-174. 162-165. p.; Gőzsy Zoltán: Egy Somogy megyei mezőváros lehetőségei és korlátái a 18. században. Szigetvár mezőváros története 1689 és 1798 között. PhD disszertáció. Kézirat. Pécs, 2008. 232-252. p. 17 Gavrilovic-JakSic-Pecinjacki, 1985. 409. 18 SML. V. 78. Prothocollum, 1795-1797; SML. V. 78. Protocollum Sessionale, 1798-1809; SML. V. 78. Protocollum Sessionale, 1816-1826. 45
