Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Gőzsy Zoltán: Szigetvári és dél-somogyi kereskedők a 18. század elején

A 18. század első évtizedére kialakultak azok a kereskedelmi formák, fórumok, irányultságok és tendenciák, amelyek az 1760-as évek végéig meghatározóak voltak Szigetváron. A kereskedelem irányait megszabták a kereskedők kapcsolatai, illetve azok rendszere. Ebben a nemzetiség és a nyelvi kompetencia determináló szerepű volt. Szigetvár rác kereskedői elsősorban a déli irányból hoztak különböző árukat, termékeket, amelyeket a források is ezzel az elnevezéssel illetnek („verschiedene Wahren”). Míg a század első évtizedében még török árukról („türkische Wahren”) beszéltek, az 1710- es évektől felváltotta ezt a rác termékek („raizische Wahren") terminus, azaz a termékek szállítói váltak jelzőkké. 1 A kereskedelem a dunántúli térséget célozta meg, elsősorban Eszéken keresztül. A szigeti német kereskedők ezzel szemben elsősorban Stájerország és Krajna felől közvetítettek különböző termékeket részben Dél-Dunántúl, részben - és nagyobb mértékben - Verőce és Szeréin vármegyék, illetve Ráckanizsa vásáraira.

Érdekes, hogy éppen a Rákóezi-szabadsághare hozott változást ebben a struktúrában. A hadi események, a katonai csapatok mozgásai komoly kihívást jelentettek a kereskedők számára. Egészen más, új módszereket, hozzáállást kívánt meg a kereskedés. A harcok idején igen komoly problémák adódtak a közbiztonsággal, f I uyn szigeti várkapitány jelentéseiből tudjuk, hogy nemcsak a vármegyén átvonuló katonai csapatoktól, hanem a környező megyékből átcsapó irreguláris elemektől is tartania kellett a polgári lakosságnak. Ennek következtében azt tapasztaljuk, hogy kezdetben csak értékesebb szállítmányok esetén, a későbbiekben pedig már rutinszerűen állt össze egy csoportba több kereskedő egy-egy útra. Míg kezdetben szempont volt a közös nációhoz tartozás, a praktikus szemlélet ezt felülírta, és idővel már vegyesen indultak útnak. Elsősorban a német kereskedők álltak össze, és hozzájuk csatlakozott egy-egy rác is. Ennek köszönhetően azonban módosultak a kereskedelmi tendenciák. A rác kereskedők közül többen is így ismerkedtek meg az alsó-ausztriai piacokkal és termékekkel, és váltak például rendszeres résztvevői a nedelici vásároknak. Jó példa erre az a Kovacsics János, aki Feiglt és Borbélyt kísérte rendszeresen, majd a szabadságharc után már önállóan látogatta azokat a vásárokat, melyekre korábban még együtt mentek.

Az is tükrözi a hadi eseményeket, hogy intenzívebb katonai jelenlét idején visszaszorult a kereskedelem és bizonyos időszakokban vásárok is elmaradtak. Ezt leginkább az 1704-1706-os évekre nézve tarthatjuk jellemzőnek.

A vásárra vitt termékek tekintetében is eltérés tapasztalható a szigeti rác és német kereskedők között. Ezt elsősorban a felvásárlás helye, a célközönség, illetve a kereskedelmi tradíciók szabták meg. A német kereskedők észak-itáliai és osztrák területekről többek között vastermékeket, fűszereket és rizspapírt importáltak. Ezeket elsősorban Szlavóniába szállították, mégpedig Eszék és Vukovár vásáraira. Ettől különálló célközönséget jelentett a német kereskedők számára az eszéki katonaság, kisebb mértékben pedigabrodi erődítmény. Ide nagy mennyiségben szállítottak dohányt, élelmiszert (főként mészáros, hentes termékeket), illetve hajat, valamint szőrt a matracokhoz. A hentes termékek közül a szalonna dominált. Ezeket a termékeket a magyar kereskedők is preferálták. Specifikusnak kell tartanunk a németek által forgalmazott nagyszámú teknősbékát, pontosabban annak páncélját. Ezt elsősorban Dél-Dunántúlról, Szigetvár környékéről szerezték be, és szállították délre. Elsősorban ékszerkészítéshez, használták.10 11 A magyar kereskedők esetében jellemző volt az (agyag) edény kereskedelme. Ez konkrétan köthető a szigetvári kézművesekhez. A rác kereskedőknél a már említett vegyes áruk domináltak, ugyanakkor esetükben is találkozunk az élelmiszerkereskedelemmel.

A kereskedők alkalmazkodtak az igényekhez. Böjti időszakban például gyakoribbá vált a halkereskedelem. Azt tapasztaljuk, hogy a drávai halászat igen nagy mennyiségben termelt a piacra, ebben igen komoly szerepet szereztek a szigeti kereskedők.12 A hal kereskedelem az 1710-es évektől igen meghatározó lett az év egészére.

Téli időszakban jelentősen megnőtt az amúgy is pref erált viaszkereskedelem a gyertyák, a világítás miatt. A 18. század első harmadában a mezőgazdasági termelés intenzívebbé, rendszeresebbé

10 Vö. Gavrilovic-JakíSic-Peeinjacki, 1985.

11 Ezúton köszönöm meg Pálffy Géza és Varga Szabolcs ez irányú közlését.

12 1703-1704-ben például Körmendről érkeztek kereskedők a Drávára (Vörösmartra, Dárdára) halért. Chivrilovic-jaksic- Pecinjacki, 1985. 331. A Drávára járás oka a halbőség, ami a holtágakra volt jellemző.

43