Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Csóti Csaba: Adalékok a Somogy megyei cigányság 1945–1949. évi történetéhez
párhuzamosan - január 25-én - sietett értesíteni a Somogyvármegye Nemzeti Bizottságát, hogy „ez idő szerint kitelepítésről nem lehet szó. ” ' 1946. június 5-én Tömpe István alispán a megye cigányságával kapcsolatban a belügyminiszter felé többek között az alábbiakat jelentette: „A cigám/kérdés megoldása ma éppen olyan szükséges,mint a múltban volt, bár határozottan megállapítható, hogy a cigányok kóborlása, csavargása terén lassú javulás érzékelhető.”'* Ezt követően az alispán beszámolt arról, hogy a földhöz juttatott cigányok „felhagynak a kolduló életmóddal és igyekeznek alkalmazkodni a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályaihoz.”' ' Ha figyelembe vesszük az 1945-1946-ban, az előzőekben már bemutatott (és jelen közlemény mellékletében közzétett), a közigazgatás közép- és alsó szintű szereplőitől érkező jelentéseket, akkor némiképp eltúlzottnak tűnik az alispán optimizmusa. E körülmény mögött két tényezőt kell keresnünk. Az egyik az, hogy míg a helyi tisztviselők csak saját közvetlen környezetük problémáival foglalkoztak és a cigányság megítélése során elsősorban a helyi közösség vélekedését tükrözték vissza - elég itt az életmóddal szembeni ellenérzésekre utalni -, addig az alispán véleménye a megye összes járásának jelentése alapján született meg. Másrészt a kommunista párti Tömpe véleményét erősen befolyásolhatta az a tény, hogy pártjának vélekedése szerint a földosztás volt hivatva rendezni a falusi népesség szinte valamennyi problémáját. Az alispán azonban még ebben az optimista hangulatban is úgy látta a beérkező jelentések alapján, hogy a tapasztalható javulás igazából látszateredmény és a közbiztonsági és közegészségügyi helyzet javítása állami beavatkozást kíván meg. A járási szinten született ötletekből „összeollózott” alispáni jelentésben a kitelepítés lehetősége is szerepel, ugyanakkor kétségtelen, hogy a kérdés kapcsán nem általánosít és kiemeli: „kivételt képeznének azok a cigányok, akik mint földművesek vagy iparosok helyhez kötött foglalkozást tíznek é.s kétségtelen tanújelét adták annak, hogy hasznos tagjai a társadalomnak. ”2<) Az persze ez alkalommal is további problémákat vet fel, hogy vajon ki és mi alapján döntötte volna el, hogy miben áll az a bizonyos „kétségtelen tanújel”? Az alispáni levél ismét csak azt kifejezésmódot használja, amit az alsó és közép szintű megyei közigazgatási tisztviselőktől már megismerhettünk és mely frazeológia szorosan illeszkedik az 1930- 1940-es évek antiszemita beszédmódjához. A cigánykérdés ,gyökeres” megoldásáról beszél és a kitelepítési, munkatáborba telepítési elképzelésekre helyezi a hangsúlyt. (A járásoktól beérkező javaslatokban még „tömörítés”, „koncentráció" stb. kifejezések szerepeltek.) Ugyanakkor az alispáni jelentésben - ugyancsak közép- és alsóbb szintű igazgatási egységek vezetői nyomán - már előfordul olyan kitétel is, mely az 1948/50. évi fokozatos rendszerváltás után általános követelmény lesz a cigánysággal szemben. Ez az elem a társadalmi hasznosság (ive. mely a szocialista államban majd természetesen nem csak a cigányság felé, hanem minden állampolgár felé kötelező elvárásként jelenik meg. A Hold utcai cigánybíró nyilvántartása Miközben a megyei hatóságok és Somogyvármegye Nemzeti Bizottsága a cigánysággal kapcsolatos kriminalisztikai problémákat összekapcsolta az életmódkülönbségekből adódó ellenérzésekkel és sztereotípiákkal, Kaposvár vonatkozásában egy egészen érdekes kísérlet nyomai maradtak fenn az 1947-1950 közötti évekből. Ez az a 90 db adatlap, amelyet a kaposvári Hold utca [cigányjbírója - a dokumentumon olvasható bejegyzés és hivatalos bélyegző tanúsága szerint - 1947. november 16-án fektetett fel a utca cigány lakóiról.17 18 19 20 21 17 SMLSvm NB. 1788/2/1945. 18 SML alispáni, 18045/1947. 6102/5/1946. 19 Uo. 18045/1947. 6102/1946. 20 Uo. 21 ld. jelen közlemény 5. jegyzetpontját! 159
