Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Tóth Ágnes: A földreform és a társadalmi szerkezet változásának néhány összefüggése a Dél-Dunántúlon (1945–1949)
A Népgondozó Hivatal értekezletein többször megfogalmazódott: ,A sváb kérdés megoldásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy nemcsak kifejezett volksbundisták ártottak a magyar földteleneknek, hanem azok is, akik kifejezetten nem mutatták ezt, de titokban annál ártalmasabbak voltak. ”17 Ilyen iniciatíva mellett nem meglepő, hogy a Népgondozó Hivatal munkatársai is sok esetben pontatlanul, önkényesen, szervezetlenül működtek. Sok helyütt már a járási nemzethűségi igazoló bizottságok vagyonelkobzó határozatai előtt végrehajtották a telepítést, míg más területeken az egy- egy községbe elhelyezhető személyek többszörösét irányították. A rendkívül eltérő munkamorállal és különböző pártállással rendelkező alkalmazottak hivatali eljárásában az adott párt direkt utasításai, törekvései, s nem a jogi szabályozottság vagy a szakszerűség dominált. A Hivatal azon alkalmazottai, akik munkájuk során a törvényesség betartására törekedtek, esetenként maguk is nehéz helyzetbe kerültek, és többnyire elhagyták a szervezetet. Bár az országon belüli telepítések-települések végleges lezárására csak 1948-ban, a tényleges birtokba helyezéseket követően került sor, túlnyomó része 1945 márciusa és 1946 nyara között lezajlott, s keretében mintegy 120-130 ezer ember cserélt lakóhelyet.18 A telepesek lakóhely szerinti, valamint a letelepítés területi megoszlásának vizsgálata során egyértelműen megállapítható, hogy - főként az első hónapokban - az országon belüli migráció iránya, a tiszántúli és északi területekről, ahol jószerével fölosztható földbirtok nem állt rendelkezésre, a Dunántúl déli területeire, illetve a Duna-Tisza közére irányult, ugyanakkor az ország egyes térségeiben megyén belül is meglehetősen jelentős méretű népmozgás bontakozott ki. Az érintett területek eredeti lakossága már a svábok kitelepítésének megkezdése előtt meghatározó mértékben megváltozott. Miután a telepesek jelentős része korábban nem mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, szükség lett volna gazdasági képzésükre, az általuk végzett termelő munka szervezésére. Az idő rövidsége, valamint az előkészítés hiányossága miatt a rendelet megalkotói sem a fölosztható földbirtokok nagyságát, sem az igényjogosultak számát nem mérték föl. így a lehetőségek és a megoldani kívánt célkitűzések közötti ellentmondások kezdettől fogva kényszerítő erővel hatottak, amit csak tovább súlyosbítottak a végrehajtás kellőképpen nem szabályozott, illetve nem ellenőrzött folyamatai. A bukovinai székelyek letelepítése A magyar és a román kormány 1941. május 11-én írta alá a bukovinai székelyek hazatelepítéséről szóló megállapodást. A magyar kormány döntése alapján a visszacsatolt Bácskába, részben az elűzött dobrovoljácok helyére telepítették őket.19 A front közeledtével 1944 őszén azonban újabb „honfoglalásra” kényszerültek. A kormány október 6-án adta ki a hadműveleti terület kiürítéséről szóló rendeletét. Ezekben a napokban mozdult el lakóhelyéről a székelyek csoportja is. Tolna megye területére 1944. október közepén érkeztek az első székely menekültek. A menekültügyek intézését a kinevezett államtitkár, Schell Péter nem győzte, ezért október 30-án a belügyminiszter helyi bizottságok alakítását rendelte el. A megye kommunista főispánja március 31-én kelt jelentésében tett javaslatot a Megyei Földbirtokrendező Tanács vezetőjének a bukovinai székelyek csoportos letelepítésére. Várhegyi György és Horváth József - május 9-ei, a Magyar Kommunista Párt vezetőinek írt - jelentésükben a következőképpen számolnak be tevékenységükről: „Ezért gyakorlatban az elkobzást úgy oldottuk meg, hogy akinek házában egy bundos, vagy háborús bűnös SS katona van, az e házban lakókat mind kitelepítettük. [...] Hogy a kiürítést gyakorlatban el tudtuk végezni legnagyobb mértékben köszönhettük a völgy ségi járás rendőrkapitányának, aki teljes mértékben hozzéisegített bennünket, hogy ez végbe mehessen. Húsz rendőrrel kezdtük meg a munkát. Naponta két falut ürítettünk ki, mégpedig a gyakorlatban a következőképpen: a rendőrség hajnalban megszállta ezeket a falukat, és a 17 Uo. 48/1945. 18 A Népgondozó Hivatal 1946. júliusi adatai alapján Baranya megyében eddig az időpontig 608 család települt át megyén belül, az összes letelepített családok száma 6135, ebből 2955 a helyi igénylő, s még 943 család vár letelepítésre. - BML Baranya Megyei Földhivatal iratai 315. tételszám. 19 A. Sajti Enikő: Délvidék 1941-1944. Bp., 1987. 65. p. 145
