Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Második közlemény)
amerikai szakíróra, Goodnew-ra hivatkozva ehhez még hozzátette: a rossz közigazgatás megjavításának általában elfogadott eszköze a bürokratizálás.19 A tervezet szerint a törvényhatósági bizottság egyharmad részben választott képviselőkből, egyharmad részben az önmaga köréből járásonként választással rekrutálódó virilis tagokból, valamint egyharmad részben a községi képviselő-testületek kiküldötteiből állt volna. Tagsági jogot nyertek volna a megyei tisztviselők mellett a közigazgatási bizottság helyére lépő közigazgatási szék állami tisztviselői, a kamarák elnökei, valamint a vitézi szék megyei kapitánya is. Az önkormányzati munka hatékonyságának javítása érdekében a megye operatív irányítását a kisgyűlésre kívánta bízni a tervezet. A továbbiakban is nagy létszámú törvényhatósági bizottságok hatáskörében csak az ún. politikai és panaszemelési, valamint költségvetési és adóztatási jogosultságok és a fontosabb szervezeti kérdések intézése maradt volna. A javaslat szerint valamennyi tisztviselő, így a törvényhatósági bizottság három jelöltje közül az alispán is - a vármegye érdekeit képviselő és védő tiszti ügyész kivételével - kii levezés útján nyerte volna el hivatalát. A belügyminiszter terveinek megvitatására április 12-én és 19-én, közigazgatási tisztségviselők, politikusok, valamint gazdasági szakemberek részvételével megtartott értekezleteken került sor. Az ankétokon - ahogy az előre sejthető volt - a tervezett szervezeti átalakítások időszerűségének kérdése, illetve a kinevezési rendszerre történő átállás elképzelése állt a középpontban.20 A VTOE igyekezett a reformellenes vármegyei erők elképzeléseit egységesíteni, ennek érdekében az egyesület vezetése már a miniszteri találkozókat megelőzően igazgatótanácsi értekezletet hívott össze. Az április 11-i összejövetel azonban eredménytelenül zárult: 11 vármegye képviselői távolmaradtak, a megjelent 22 alispán egy része pedig a megyei tiszti értekezlet összehívása híján csak saját véleményét képviselhette az ülésen.21 22 23 A közigazgatási reformtervezet alapelveinek megvitatása az igazgatótanács április 25-i rendkívüli ülésén sem sikerült az. összegyűlteknek, így a belügyminiszterhez intézendő felterjesztés megszövegezése is elmaradt. A nyilvánosság a szervezet közlönyének május 1-jei számából értesülhetett arról, hogy a testület munkájának eredménytelensége miatt az egyesület végül I lederváry Lajos igazgatót bízta meg a tervezet elkészítésével, amelyet a lap 1923. június 1-jei száma tett közzé.2“ A Rakovszky elképzeléseit bíráló javaslat a vármegye érdekében elmondott szokásos védőbeszéd mellett részleteiben is megfogalmazta kritikai észrevételeit a kormányzati állásponttal szemben, így elsőként a főispáni állásnak a jogi képesítés meglétéhez kötését, valamint az említett tisztség hatáskörének precíz körülírását szorgalmazta. A tervezet a törvényhatósági választójog szigorításának szükségességét kemény .szavakkal indokolta: „A mai választói jog eredményezte azt, hogy a vörös szegfű, mint szimbólum, a magyar képviselőházban parlamentképessé lett, hogy a tárgyilagosság helyett a demagógia és ennek a szegény legázolt magyar hazának és nemzetnek érdeke helyett az egyéni törtetés és önérdek kezd lassan úrrá válni. Azt igen jól tudjuk, hogy a demokrácia korszakában a demokratikus áramlatnak nem lehet útját állni. De viszont, sajnos, azt is igen jól tudjuk, hogy mit jelentett nálunk a demokrácia és hová vezette az országot: az őszi rózsás forradalomhoz, a kommünhöz és végül Trianonhoz. ”2!A javaslat az aktív és a passzív választójogot a 26., illetve a 30. életév betöltéséhez, 8, illetőleg 10 évi helyben lakáshoz, ími-olvasni tudáshoz, illetve négy elemi osztály elvégzéséhez, adófizetéshez, valamint 10 évi állampolgársághoz kívánta kötni. Az egyesület elképzelése szerint a törvényhatósági bizottság felerészben nyílt szavazással megválasztottakból, egynegyed-egynegyed részben nyers és választott virilistákból, örökös tagokból, valamint tisztviselőkből és érdekképviseleti tagokból állt volna össze. A tervezet készítői ellenezték a kinevezési rendszer bevezetését, helyette a tisztviselők élethossziglani választása mellett kardoskodtak, mondván így őrizhető meg az önkormányzat valódi lényege. Az egyesület vezetői legfontosabb kívánságukat a belügyminiszternek címzett nyílt levelük végén közölték: a közigazgatási reform végrehajtását a kormányzat halassza későbbre.24 25 A kérést a Vármegyék Országos Bizottságának június 23-i határozata is megismételte.2'71 19 Frank K. Goodnew a közigazgatástan XIX. század végi amerikai képviselője, ő és az általa képviselt iskola tagjai a politika és a közigazgatás szétválasztásának szükségességét hangsúlyozták. 20 Ankét a közigazgatási reformjavaslatról. In. MK 1923. ápr- 22. 16. sz. 2—4. p., valamint A második közigazgatási reformérte- kezlet. In. MK 1923. ápr. 29. 17. sz. 2-5. p. 21 A vármegye, 1923. ápr. 20. 12. sz. 2-3. p. 22 Uo. 1923 máj. 1. 13. sz. 4. p. 23 Uo. 1923. jún. 1. 16. sz. 3. p. 24 Uo. 2-8. p. 25 SML alispáni iratok 3987/1924. alapsz. irathoz tartozó 16431/1923. sz. irat. 133
