Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban 1910 és 1914 között
nyilvánossága elé a gazdapárti politikus, ugyanis az olcsó horvát - vágnivaló - szarvasmarhákat a korban nagy számban hozták be Somogy vármegyébe. A „nagyságos úr” titulus ellen következetesen tiltakozó sandi gazda házbeli karrierje (egyik) csúcspontját 1913 márciusában, a választójogi törvénytervezet vitája során érte el. A javaslat tárgyalását ugyanis Novák János kivételével, a teljes ellenzék bojkottálta. A honatya, mint hangsúlyozta, „egyéni meggyőződése ellenében, választókerülete követelésére” vett részt „a kispolgári osztályra sérelmes tervezet” vitájában. Ennek ellenére, nagy buzgalommal kapcsolódott be a törvényjavaslat tárgyalásába, s a részletes vita alkalmával nem kevesebb, mint hét módosító indítványt nyújtott be. Módosításai egytól-egyig a tervezet gerincét képező műveltségi, iskolázottsági cenzust el nem érők számára előírt életkor (korhatár) és adóösszeg csökkentésére irányultak.100 A Képviselőház naplója a sandi honatya szónoklatai mellett, mentelmi ügyeinek tárgyalásait is megőrizte. A vizsgált időszakban Novák János mentelmi jogának felfüggesztéséről a Háznak két alkalommal kellett döntést hoznia. Mindkét esetben a Pécsi Magyar Királyi Főügyészség kérvényezte az eljárást, becsületsértés vétsége miatt. 1912-ben Beber József jelentette fel a honatyát, állítása szerint Novák a „mocskos, ronda” jelzőkkel illette. December 16-án a Képviselőház az ügyben beadott főügyészségi kérvényt elutasította.101 A következő esztendőben Dobrin Richárd nagykanizsai lakos panaszolta be a Csurgói választókerület képviselőjét, mivel a gazdapárti honatya váltóhamisítással vádolta. A Ház - a mentelmi bizottság javaslatára - 1913. június 18-án helyt adott a vádhatóság kérvényének.102 Ha nincs Szabó István, akkor nagy valószínűséggel - a frappáns képviselőházi szónoklatait jó adag humorral fűszerező - Novák János lehetett volna a somogyi kisgazdák vezére. Habár ez a képviselőházi naplóban egyáltalán nem érzékelhető, ám tudjuk, a két harcostárs különösebben nem kedvelte egymást.103 A gazdapárt vezére Szabó István volt, s ez a tény a naplóból is kidomborodik. A somogyi kisgazdavezér - főként „származása” okán, immár országosan is ismert politikusként - 1910-ben már másodízben nyújthatta át mandátumát igazoló eljárás végett a Képviselőháznak. Pártelnökhöz illő módon, szinte minden törvényjavaslathoz észrevételt fűzött, minisztereket interpellált, s ha úgy hozta a sors, még a Ház méltóságát is meg merte sérteni.104 Az új ciklusban először 1910. július 9-én szólalt fel, amikor is pártja trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslatát ismertette.105 A beszéd programadó jellegűnek számít. Szabó először is megindokolta, miért kellett létrehozniuk a gazdapártot. Nézete szerint a társadalom képzettebb, tanultabb, vagyonosabb osztályaitól egészen a munkásságig, minden társadalmi csoport igyekszik saját érdekeit védelmező politikai szervezetbe tömörülni, s Magyarország kisgazdái is erre az útra léptek. Pártja nem vindikálja magának a vezetést - habár, mint mondja, „ebben az ország mi vagyunk a legtöbben" - de a kormányrúdnál állóktól elvárja és megköveteli, hogy az eddig megtapasztalt „uralom” helyett, bölcs belátással irányítsák az országot. Ezt elősegítendő, a gazdapárt összegyűjtötte azokat az elodázhatatlan problémákat, melyekre az ország előrehaladása érdekében a Képviselőháznak a maga eszközeivel kell megoldást keresnie. De mit is kívántak a kisgazdák? Tulajdonképpen teljes rendszerváltást: progresszív adóreformot; a mezőgazdaságban dolgozók részére nyugdíjat; a népoktatás, ipari és mezőgazdasági szakoktatás teljesen ingyenessé tételét; a lelenc és elhagyott gyermekek gondozása ügyének országos rendezését; földbirtokreformot (államilag támogatott telepítést, parcellázást, kisbéried rendszert); szakmai-érdekvédelmi szervként funkcionáló kerületi mezőgazdasági kamarák felállítását; a határidőüzlet eltörlését; községenként kijelölt szavazókörökben gyakorolható általános, egyenlő és titkos 100 Uo. XVIII. köt. 186-200. p. 101 Uo. XVII. köt. 495. p. 102 Uo. XIX. köt. 171. p. 103 Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt” megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon. In. Somogy megye múltjából. Szerk. Szili Ferenc. Kaposvár, 1995. SML. 201. p. 104 Szabó István első világháború előtti képviselőházi működésének vizsgálatakor megkerülhetetlen az alábbi tanulmány: Király István: Nagyatádi Szabó István útja a képviselői mandátumtól az őszirózsás forradalom miniszteri székéig. I. rész. In. Agrártörténeti szemle 1971/3-4. szám, 422-453. p. 105 KN. 1910 - 1915.1. köt. 79-88. p. 112
