Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban 1910 és 1914 között
találó közbeszólásaival okosan segítette párttársainak felszólalásait, illetve ügyesen hozta zavarba a kormányoldal szószólóit. A Képviselőház bizottságainak alakulásakor - 1910 júliusában - a Marcali választókerület képviselője a mentelmi és az 1. számú bíráló bizottságokban nyert tagságot.1’5 Az új ciklusban, első ízben 1910. november 24-én, a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat vitája során emelkedett szólásra. A tervezet egyik pontja, a bírósági tanúkihallgatás kapcsán, eltérően az addig követett gyakorlattól, mellőzni rendelte a tanú vallására vonatkozó kérdést. Erről a pontról szenvedélyes szópárbaj bontakozott ki. A zsidósággal szemben elutasító álláspontra helyezkedő néppárti képviselők, köztük Zboray, „a zsidók erősödő befolyása eredményének” minősítették a változtatást. ,A vallást kihagyni, ez nem más, mint tendenczia” - mondta Zboray, véleményét „szalonképes” formába burkolva.65 66 Habár a napló a Katolikus Népszövetség alelnöke munkásságának csak egy részét szemlélteti, képviselőházi megnyilatkozásaiból mégis egyértelműen kitűnt zsidó- és szabadkőműves-ellenessége. Mentelmi jogának 1911. június 26-i felfüggesztését is a „felekezeti békétlenség szítása" okozta. A vád nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vétsége volt. 1910. január 22-én három néppárti honatya - Zboray Miklós, Szmrecsányi György és Beniczky Ödön - tájékoztatta a budapesti tudományegyetem rektorát, hogy Singer Artúr doktorjelölt január 21-i doktori vizsgáján szabálytalanság történt, bejelentésük hitelét pedig készek okmányokkal bizonyítani. Tudomásuk szerint a vizsgáztató Marczali Henrik egyetemi tanár Singer Artúr doktorjelölttel a doktori vizsgát megelőzően közölte a vizsgakérdéseket. Még aznap a Katolikus Néppárt napilapjában, az Alkotmányban „Csalás az egyetemen” címmel cikk jelent meg. Az írást Görcsöni Dénes (alias Friedreich István), a múlt század eleji katolikus sajtó és társadalmi mozgalmak ismert alakja jegyezte. (Görcsöni egykor Marczali tanítványa volt az egyetemen, később viszont személyes ellenségévé vált.) A cikkre reagálva, a neves történész sajtópert helyezett kilátásba, az egyetemen pedig fegyelmi vizsgálatot kért önmaga ellen. Január 23-án a három néppárti honatya az Alkotmányban nyilatkozatot tett közzé („Válasz Marczalinak.”), melyben továbbra is fenntartották állításukat. Miután Marczali Henrik megtette a jogi ellenlépéseket, a budapesti királyi főügyész - rágalmazás vétsége címén indított vizsgálat lefolytatása érdekében - Zboray és Szmrecsányi mentelmi jogának felfüggesztését kérte a Háztól. (Beniczky Ödön 1910 nyarán nem szerzett mandátumot.) A Képviselőház 1911. június 26-i felfüggesztő határozata ellenére,6' a vizsgálat évekig elhúzódott. Az Alkotmány közben szorgalmasan becsmérelte Marczalit, s a támadások súlya egyre inkább származására helyeződött. A történészt az egyetemen is meghurcolták, s a radikális katolikus hallgatók tüntetettek is ellene. Közel négy esztendő után, 1913 októberében végül az esküdtbíróság az egyetemi tanár vádlóit,,becsületsértőknek mondta ki". Marczali visszaemlékezésében „a Dreyfus-ügy majmolásának" minősítette kálváriáját, melyet nézete szerint a megátalkodott Görcsömnek, zsidó szármázásának és aszentimrésekkel”68 69 70 szembeni állásfoglalásának „köszönhetett". (Szinte már mellékes körülmény, hogy a szintén zsidó származású Singer Artúr a katolikus sajtó által támadott, Neues Budapester Abendblatt címen megjelenő, német nyelvű bulvárlap főszerkesztője volt.) A „(könnyen lobbanó természettel megáldott” Zboray Miklós gyakran kényszerült mentegetőzni üléstermi meggondolatlanságai miatt is. 1911. január 18-án például a tárgyalás szünetében „félreértésből” Jeparasztozta” Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisztert. Az esetről az összes újság beszámolt, Zborayhoz pedig megérkezett a miniszter két párbajsegédje. A másnapi országos ülésen a néppárti honatya félreértésnek minősítette az esetet és bocsánatot kért.'0 65 KN. 1910-1915. I. köt. 22,156. p. 66 Uo. II. köt. 239-240. p. 67 Uo. IX. köt. 173-178. p. 68 Az 1888-ban alakult Szent Imre Kör (Katolikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szent Imre Köre) az egyetemi polgárok katolikus elméleti és gyakorlati képzését, katolikus öntudatra ébresztését és nevelését tekintette fő feladatának. Az egyházpolitikai küzdelmek idején a katolikus egyház támogatására tüntetéseket szervező Kör fokozatosan politikai erővé vált. A társaság türelmetlen felekezeti fellépése (például kereszt kifüggesztését követelte minden egyetemi tanteremben) a nem katolikus hallgatókat is szervezkedésre sarkallta. 1908-bau alakult meg legjelentősebb ellenlábasa, a szabadgondolkodó hallgatókat tömörítő Galilei Kör. A két szervezet viszonya tettle gességig fajul óan ellenséges volt. 69 „Marczali Henrik: Emlékeim (10.) - Nagy Perem.” In. Nyugat. 1929. okt. 1. 19. sz. 70 KN. 1910-1915. IV. köt. 74-75. p. 107
