Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban 1910 és 1914 között
A somogyi honatyák képviselőházi szereplése a szarajevói merényletig ,Az 1910. június 21-re hirdetett Képviselőház’’ tagjainak törvényhozási aktivitását több tényező is befolyásolta. Az egyéni képességek mellett, a képviselőcsoport nagysága, a párton belüli pozíció, és természetesen az ellenzéki avagy kormánypárti szerep is meghatározta egy-egy honatya megnyilatkozási lehetőségeit. A választások alkalmával Somogy vármegyében mindössze két választókerületben szavaztak bizalmat a Nemzeti Munkapárt jelöltjeinek. A két somogyi kormánypárti honatya képviselőházi működése jó példa arra, hogy milyen sokrétű is lehetett egy képviselőcsoport. Az Országházban otthonosan mozgó Nagy Ferencet, az új Képviselőház bizottságainak megalakulásakor - 1910. július elsején - két grémiumba is beválasztották.50 A képviselőházi naplóból kitűnik, hogy Nagy közgazdasági és pénzügyi bizottsági tagságaihoz (szaktudásához) „igazodva”, főként kereskedelmi és pénzügyi jogi törvényjavaslatok tárgyalása idején emelkedett szólásra a Házban. Az új ciklusban először 1910. november 22-én kért szót: a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor ügyrendi javaslatot téve, egyik képviselőtársa módosító indítványának az igazságügyi bizottsághoz való utalását kérte.51 Szakmai elismertségét jól mutatja, hogy 1911. június 20-án az igazságügyi minisztérium megbízott („beugró”) előadójaként, Nagy Ferenc ismertette a tárca 1911. évi költségvetésének főszámait.52 Egyetemi tanárként, az új jogászgenerációk kinevelése terén szerzett tapasztalatait a Képviselőházban is igyekezett kamatoztatni. 1912 januárjában, „az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításálról szóló törvényjavaslat" vitájában két alkalommal is szót kért. A bírósági szervezetet modernizálni óhajtó, valamint a bírók, ügyészek és ügyvédek képzettségét emelni és egységesíteni igyekvő tervezet tárgyalásakor, „a prókátorok elszaporodásáról” élénk szópárbaj bontakozott ki. Nagy Ferenc az ügyvédek számának indokolatlan növekedését az ügyvédi karba való bejutás megnehezítésével kívánta visszafogni. Az élő gyakorlat ellenében javasolta, hogy ügyvédjelölt csak az lehessen, aki jogi doktorátust szerzett, s a sikeres ügyvédi vizsga után még két esztendő ún. „ügyvédhelyettesi gyakorlat” is várjon minden ügyvédbojtárra.53 A Kaposvári választókerület képviselője nem volt „pártkatona”, ha visszásságot érzékelt a kormány részéről, azt szóvá is merte tenni. 1912. január 31-én a kereskedelemügyi miniszter jelentést terjesztett a Ház elé a munkásbiztosító pénztárak, valamint a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről. Az ilyen jelentések tárgyalása többnyire nem keltette fel a honatyák figyelmét, s rendszerint hozzászóló sem akadt. Nagy Ferenc azonban szót kért. Számon kérte az előadón, hogy már az 1911. évi jelentést kellett volna beterjesztenie, majd felemlegette, hogy a kormány ígérete ellenére még nem szabályozta a pénztári orvosok javadalmazását.54 A naplót lapozva, úgy tűnik, Nagy szívesen vitázott nagy jogi szaktudással rendelkező (ellenzéki) képviselőkkel, szakirányú felkészültséget igénylő, elméleti kérdésekről. Ezekben a vitákban, jogi elmepárbajokban leggyakoribb partnere egy 48-as pártonkívüli honatya, Polónyi Géza volt. 1912. április 29-én is Polónyival szállt vitába a delegáció költségvetési ügyeket érintő hatásköréről.'55 Nagy Ferenc szónoklata egyébként olyan mértékben igényelte a kiegyezési törvény, valamint a közösügyes intézmények működésének ismeretét, hogy feltételezhetjük, a jelenlévő honatyák többsége már a felszólalás elején elvesztette a gondolati fonalat. Nagy Ferenc mindig szívén viselte a magyar felsőoktatás fejlesztésének ügyét. Úgy tartotta, az egyes egyetemeket tanáraik szellemi ereje teszi naggyá, s ez a szellemi erő - a testi erővel ellentétben - nem feltétlenül gyengül az idő előrehaladtával. 1912. december 4-én, az állami alkalmazottak nyugdíjainak rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor is ezt a véleményét hangoztatta. Módosító indítványát, melynek értelmében azokat az egyetemi tanárokat, akik elérték a szükséges 50 KN. 1910-1915.1. köt. 22 - 23. p. 51 Uo. II. köt. 199 - 200. p. 52 Uo. IX. köt. 15 - 20. p. 53 Uo. XIV. kötet. 238 - 240. 439. p. 54 Uo. 483 - 484. p. 55 KN. 1910-1915. XVI. köt. 163 - 164. p. 105
