Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében

ORSZÁGOS MONOGRÁFIA TÁRSASÁG BUDAPEST Budapest 914. jan. 20. Nagyságos Alispán Ur ! A visszaküldött levonatokat köszönettel igazolva, kérjük még a hiányzókat is sürgősen elküldetni, mert különösen az első kettő nélkül, melyekkel a kötet kezdődik, nem foghatunk hozzá a munkához, és pedig: 1. A vármegye természeti viszonyai, irta Cholnoky Jenő. 2. A Balaton. Irta dr. Szaplonczay Manó. 3. A vármegye őskora. Irta Darnay Kálmán. 4. Mezőgazdaság stb. Irta Ujváry Endre. A mennyiben ez utóbbi átdolgozás alatt áll, kérnünk kell mélyen tisztelt Alispán Urat, kegyeskedjék az illetőt megsürgetni, mert ez a rész is a kötet elejére jön és 4-ik fejezet. Áttérve most már az egyes megjegyzésekre, úgy látjuk, hogy azok nagyrészt tárgytalanok; nevezetesen Dr. Fekete Gyula ügyvéd urama megjegyzését mely szerint az Irodalom, Tudomány és Művészet fejezetében nem találja semmi nyomát az irodalom, tudomány és művészet terjesztésével foglalkozó társadalmi egyesületeknek, megjegyezzük, hogy ezek Kaposvárnál, a történeti részben, az illető községeknél, és a megfelelő fejezeteknél vannak feldolgozva. Tarján Antal és Baló Gyula urak szerint, a közoktatásügy rövid, szerintünk és a nagy közönség szerint pedig mindig túlhosszu, mert ezt a fejezetet legfeljebb csak az illető iskola vagy intézet érdekeltjei olvassák, és annyira nem érdekli a nagy olvasóközönséget, hogy, - a mint azt 20 év óta látjuk - még az érdekeltek is csak azt olvassák el belőle, a mi az ő személyükre vonatkozik. Tatján igazgató ur még kifogásolja, hogy „aforrásokra vonatkozó, megszámozott hivatkozások ki vannak húzva, holott azok nagyon fontosak" stb. Ezt mi is annyira fontosnak tartjuk, hogy az esetre, ha a szerző hagyná el az illető hivatkozásokat, akkor mi magunk reklamálnánk meg azokat. Miután azonban a vármegyének és nekünk is az az érdekünk, hogy a rendelkezésre álló terjedelemben mennél több tartalom legyen, kihúztuk az ily vonal alatti jegyzetek 45 sorát és e helyett - a legalább 35 sornyi ismétlés elhagyásával - a fejezet végén, 10 sorban soroljuk fel a forrásokat, a miről, ő természetesen nem tudhat, mert a vége nem volt a kezei között. Baló ur kívánsága: hogy a fontosabb iskoláknál lehetőleg a mai állapot is fel legyen tüntetve, a legtöbb helyen meg is történt, a mi ugylátszik, a figyelmét kikerülte, a minthogy a reklamált könyvtárak is fel vannak dolgozva ott, a hova valók, vagyis az Irodalom, Tudomány és Művészet czimü fejezetben. A kaposvári főgimnázium ifjúságot segitő egyesülete és a konviktus időközben szintén már pótoltatott, a mit a levonat megfelelő helyén, széljegyzetként meg is jegyeztünk, s a mi szintén kikerülte a figyelmét. Legkevésbbé állhatnak meg azonban Gönczi tanfelügyelő urnák a történet első 8 lapjához fűzött megjegyzései, melyekre igazán ráillik az a mondás, hogy „kritizálni könnyű". Először is, ez a rész nem az „Őskor", a minek okét helyen is nevezi, mert hiszen köztudomású, hogy az őskor: a történelem eléítti kor, a mit Darnay Kálmán külön fejezetben irt meg. Másodszor kifogásolja azt, a mit dicséretképen kellene említenie, hogy t. i. „sem?ni önálló kutatási eredményt nem talál a honfoglalás előtti és alatti adatok között, „de felsorolja azokat az alapos és kitűnő forrásmunkákat, melyekből merítettünk. Hiszen mi éppen azzal dicsekszünk, hogy a vármegyének e legrégibb korából itt-ott szétszórva lappangó, s igy egyenként értéktelen forgácsait nekünk nagy fáradsággal kikutatni, összegyűjteni és azokból egy egész terebélyes fát összeállítanunk sikerült.