Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Dominkovits Péter: Az 1635. évi „nagybajomi" urbárium (Forrásközlés)

viszonyok megszilárdulására a korotnai vár elfoglalását hozó 1555. évi oszmán invázió, illetve a csak átmeneti keresztény sikereket (Korotna visszafoglalását) eredményező 1556-os esztendő után került sor: ezen esztendők során a nagybajomi palánkvár elpusztult.

6 A kisebb környező települések közül több folyamatosan beleolvadt Nagybajom határába; Balogd 1546-tól, Kak és Lók 1550-től nem került e forrásokba, Lencsen 1556-ban, a hadmozgások évében puszta, de 1572 után lakatlanná vált. Korotnán avagy Koroknán 1544-ig regisztráltak adóköteles háztartást. Az eddigi kutatások a pusztult települések lakóinak migrációjára, lakóhelyi koncentrációra hívták fel a figyelmet; a fenti falvak lakosságának egy része a 16. század derekán népessége miatt oppidumnak is nevezett (kiváltságok nélküli!) Nagybajomba húzódott. Persze ez a lakosságkoncentráció nem csak Nagybajomra, hanem más településekre is vonatkozott, így a forrásunkban szereplő közeli Jákóra, Kozmára is.

7 Míg Kak, Korotna (Korokna), Lencsen, Lók pusztán a nagybajomi jobbágyok folytattak földművelést, a Nagybajomtól kissé messzebb eső, az urbáriumba felvett települési körből kieső Balogd a többitől eltérő önálló életet élt; ide 1629-ben a török földesúr telepített délszlávokat, és létesített majorságot.

8 A magyar források 1556/1566-ig tartó adatgazdagsága Szigetvár eleste után visszaesik, de a század során a térséget még folyamatosan elérték a királyi adóösszeírások (pl. 1572, 1582, 1596, 1598). A 17. század első feléből csupán egy királyi adóösszeírás ismert ( 1626-1627). Az egyházi tized egykorú adminisztrációjában valószínűsíthető az volt a meghatározó, hogy a szentmártoni apátság számára járó tizedeket döntően a szomszédos praesidiumok kapitányainak (pl. Keszthely, Kiskomárom) adták bérletbe. A 17. századi általános gyakorlat itt is igaz volt és forrásunk is ezt támasztja alá: a térség jobbágyai a magyar adóztatási szisztémában legrendszeresebben a földesúri adókat fizették meg.

9 Ugyanakkor a közvetlen térséget érintő, oszmánoknak járó állami és földesúri adózásról, a 17. században elterjedt rendkívüli adókról, egyéb természetben, munkaerőben nyújtott szolgáltatásokról jelenleg csak szórvány adatok ismertek (pl. 1550, 1554, 1565/1566, 1678/1679 évekből).

10 Az alaposan feltárt 16. századi birtoklástörténet a század végére Nagybajom több birtokosa között a Koroknay család egyre jelentősebb szerepét mutatja ki.

11

A 17. század egyik meghatározó tendenciáját a Koroknayak sikeres öröklése, birtokkoncentrációja jellemezte: „Koroknai János utóda, Koroknai Mihály részben kedvező örökösödés révén, részben vásárlással jelentős somogyi jószághoz jutott. Megszerezte a korotnai váruradalmat és Nagybajomban is további birtokrészekre tett szert."

12 Ugyanakkor - az előző század birtokviszonyaihoz hasonlóan - Nagybajomban még más földesurak is birtokoltak, pl. Bucsányi Lőrinc is, aki 1639-ben egy Vajda György nevű jobbágyát 40 ft-ért zálogolta.

13 Az urbáriumban szereplő többi település 17. századi birtoklástörténetének jobb megismeréséhez, illetve a földesúri adóztatás jelentőségének érzékeltetésére érdemes egy pillantást vetni Somogy vármegye 1626-1627. évekre szóló királyi adókirovásának adataira. Tóti Lengyel Farkas királyi adószedő (rovó) az őt segítő Fekete Lázár somogyi esküdttel 1626. október 18-án kezdték meg az adóösszeírást.

14 („Kezdettük el az rouatalt Szent Lukach napian Anno Dom[in]j 1626 az varmegie eskwtteuel Fekete Laszar vram[m]al eggjütt. ")

í5 Az „állomáshelyükre" behívott bírók, es6 Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében. In: SMM 8. (1977) 11-64. (a továbbiakban: Solymosi 1977.) 21-33., Solymosi 1979. 61-85' p. 7 Solymosi 1977. 37-40., Solymosi 1979. 8.5-90. A térség és a korszak köz- és adóigazgatás történetére, oszmán szemmel: Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi baszok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában. In: Századok. 141. (2007) 6. 1351-1406. p. 8 Solymosi 1977. 45., 50. p., Solymosi 1979. 91. p. 9 Solymosi 1977. 42. p., Solymosi 1979. 92-93. p., A korszak földesúri, állami adóztatására, egyházi tizedszedésére nagyon sok somogyi példával: Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest. 1981. (a továbbiakban: Szakálv 1981.) 175-222., Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: M OL) Magyar Kamara Archívuma (továbbiakban: M KA) E 156 Conscriptiones Portarum (továbbiakbamCP), Begestrum super connumeratione Portarum Comitatus Simigiensis in Anno Do| mi]ni 1626 et 1627. 472-482. p. (Továbbiakban az évszámmal jelölve. Az iratanyagot a MOL Nr. 1649. mikrofilmjén kutattam.) 10 Solymosi 1977. 21., 25., 42-44. p., Solymosi 1979. 93-94. p. 11 Solymosi 1977. 15-16., 19-20., 35. p., Solymosi 1979. 63-64., 67., 70-71., 90. p. 12 Solymosi 1979. 90. p. 13 Solymosi 1977. 50. p., Solymosi 1979. 99. p. 14 1600-1630 már között több Somogv megyei rovásadó-szedő neve ismert: Zala megye archontológiája 1138-2000. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg. 2000. (Zalai Gyűjtemény; .50.) 259. p. (A gyűjtés Turbuly Éva munkája.) 15 MOL M KA CP Com. Simigiensis 1626-1627. 472. p.