Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Polgár Tamás: Somogyi diákok a Pécsi Püspöki Joglíceumon 1831-1848 (1850) között
Joglíceum anyakönyveit eddig még senki sem dolgozta fel teljességre törekvőén. Nehéz e nélkül megállapítani, a somogyi diákok, más, főleg a szomszédos megyékhez viszonyított számarányát. Az 1837/38., és az 1844/45. évi tanévek anyakönyveit kutatva vizsgáltuk a diákok származási helyét. A diákság összlétszámához legtöbbel Baranya és Bács megye tanulói járultak hozzá. Mindkét megye 45-45 diákkal képviseltette magát a 251 tagú diákseregből az 1837/38. tanévben. Ez megyénként 17,9%-os részvételt jelent. Somogy a maga 30 diákjával a diákság összlétszámának 11,95%-át adta, mellyel a harmadik legnépesebb „kontingenst" tudhatta magáénak. A Baranyával szomszédos Tolna megye 27 diákot adott ekkor a joglíceumba. A Dunántúlról még nagyobb számmal Zala megyéből érkeztek diákok, 15 zalai diák tanult az 1837/38. évben Pécsen. Kétszámjegyű diáklétszámmal képviseltették magukat a környező szlavón megyék hallgatói. Verőce megyéből 10, Szeremből 12 diák járt a joglíceumba a fent említett tanévben. Az 1844/45. évi tanévben a diákság összlétszáma 13%-kal nőtt az 1837/38. évi diáklétszámhoz viszonyítva. 1844/45. tanévben 284 diák jelent meg. Az arányok nagyjából maradtak. Továbbra is Baranya (48 diák) és Bács megyék (44 diák) adták a legtöbb hallgatót. A harmadik legnépesebb csoportot ekkor a tolnaiak tették ki 37 diákkal, míg Somogyból 36 diák járt ide. A zalaiak létszáma nagyjából változatlan maradt 17 zalai diák járt az 1844/45. évi tanévben Pécsre. A szomszédos szlavón vármegyék közül Verőce 16, Szerem pedig 6 diákot adott. Az 1837/38. évi tanévhez képest, a Pest megyei diákok létszáma növekedett. 1837/38-ban 4, 1844/45-ben pedig már 15 Pest megyei tanulóval számolhatunk. E számok alapján is megállapítható, hogy a somogyi diákok jelentős létszámban vettek részt a joglíceum diákjainak körében. A „székhely" Baranya és a szomszédos Bács megye után a legtöbb hallgatót Somogy megye adta, Tolna megyével egyetemben. Ez abszolút az iskola pécsi székhelyének földrajzi közelségével magyarázható. A szomszédos megyék (Bács, Pest, Somogy, Tolna, Verőce) és Baranya diáklétszáma is az iskolaválasztás földrajzi meghatározottságát támasztja alá. A fent említett megyék 161 diákot adtak az iskola 251 fős összlétszámából 1837/38-ban. Ez 64,14%, tehát majdnem két-harmada a diákoknak Baranyából vagy a szomszédos megy ékből került ki. Ez az arány az 1844/45. évi tanévben meg is haladja a két-harmados arányt a 69%-os mutatóval. A diákok egy-harmadának 90-95%-a más dunántúli, vagy horvátországi megyéből érkezett, az ország északi és alföldi megyéiből (Bács kivételével) csak egy-egy diákkal találkozunk. Egészében véve megállapíthatjuk, hogy a pécsi joglíceum főleg Baranya és szomszédos megyéi számára volt frekventált oktatóhely, kisebb mértékben a dunántúli ifjúságot szolgálta (Vas, és Zala megyék ifjúsága még meghatározó), az ország alföldi megyéiből és az északi megyékből csak elvétve érkeztek diákok Pécsre. Elfogadva Odor Imre megállapítását, mondhatjuk, hogy a Pécs Püspöki Joglíceum fontos missziót teljesített, amennyiben a Dél-Dunántúl vármegyéin túlmenően a szlavóniai országrész nemeseinek, értelmiségének jelentős része itt jutott képzéshez, e helyen szerezte bölcsészeti és jogi képzettségét. 31 Az is izgalmas kérdés lenne, hogy a Pécsi Püspöki Joglíceum megnyitása, milyen hatással volt a somogyi diákok győri orientációjára. Sajnos somogyi szempontból csak 1815-ig jutott el a feldolgozás a Győri Királyi Jogakadémia anyagkönyveinek feltárásában, valamint az 1844-1848 közti időszakra vonatkozóan vannak még ismereteink. A győri intézet anyagában csak a fent említett időszakból rendelkezünk anyakönyvekkel. A Győri Tankerületi Főigazgatóságnál fennmaradt az 1820-as, 1830-as évekre vonatkozó győri jogakadémiai regiszterek másolata. Ezek bevonásával képet kaphatunk arról, hogy a pécsi joglíceum megnyitása mennyiben befolyásolta a somogyi diákokat továbbtanulásuk székhelyének kiválasztásában. Előnyben részesítették-e a pécsi székhelyíí felsőfokú intézményt a győrivel szemben, mennyire vált bevetté a somogyi továbbtanulók körében a pécsi iskola a győrivel szemben az 1830-as, 1840-es években. Erre későbbi kutatásaink során próbálunk választ adni. A korszak iskolába járási szokásai eltérőek voltak a maitól. Manapság megszoktuk, hogy ha valaki elkezd egy iskolát, csak, ha nem történik valami nagyobb baj akkor végigjárja a négy, nyolc vagy hat osztályt, akár középiskolai vagy felső fokon. Az 1800-as évek közepén azonban ez máshogy volt. Akadt, akinek csak a bölcseleti stúdiumokra volt szüksége, volt aki a bölcseleti és jogi stúdiumokat más-más iskolában szerezte meg, hiszen lehetőség nyílt arra, hogy a bölcseleti stúdiumokat az úgynevezett líceumokban szerezzék meg a diákok és csak ezután menjenek a két éves jogi kurzusra. 31 Odor: i.m. 266. p.
