Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában
sáncban." 65 A generális Simontornyára érkezve kapta kézhez a somogyi református vallású nemesek petícióját, akik 14 pontban sorolták fel sérelmeiket és kívánságaikat. Panaszaik elsősorban az előző, azaz az 1705. év kurucok által elkövetett fosztogatásaira vonatkoztak. A kuruc csapatok erőszakos foglalásai is gyakoriak voltak. 66 Szigetvár blokádjának újabb kudarca azt eredményezte, hogy ténylegesen kiszorultak a kuruc csapatok a régióból, a császári hadvezetés a nagyobb központokba rác egységeket vezényelt, hogy állandósítsa a területi nyereségeket. Pécsre 130 katonával „rác kapitányt" (Raitzischer Kapitain, PaiiKor KaneTaHa) vezényeltek, akinek az volt a feladata, hogy a Szigetvár-Szentlőric-Pécs vonalat, azaz a dél-somogyi, dél-baranyai területet védelmezze, és a délről vagy keletről érkező betöréseket felügyelje, és megakadályozza. 67 1707- ben Béri Balog Ádám csapatai számos alkalommal jelentek meg Somogyban, szorították vissza sikeresen a rácokat és többször a Dráván túl is portyáztak. Az év nagy részében Sándor Lászlónak és Zana Györgynek főleg somogyiakból álló csapatai felügyelték Somogy vármegyét, illetve tartották szemmel Szigetvárt és Eszéket. A császári hadvezetés minden eszközt bevetett a kurucok visszaszorítása érdekében. 1707. június 18-án azt az utasítást kapta Herbenstein Brodban, hogy hajtson végre kisebb támadásokat a kurucok ellen a Szigetvár-Pécs övezte térségben, és okozzanak bármilyen mértékű kárt ellenfelüknek, ezáltal megkönnyítve a fő egységek harci tevékenységét. Azért preferálta az Udvari Haditanács a kisebb támadásokat, mert tisztában voltak azzal, hogy nem áll rendelkezésükre jelentősebb hadi potenciál. 68 1707 végére azonban feloszlatták, illetve más csapatokhoz osztották be Sándor és Zana seregeit, és ezzel kivonultak Somogyból a kuruc csapatok, csupán Siófokon és Hidvégen maradtak Domonkos Ferenc hajdúezredéből egyes csapatok. 1708- ban Bottyán János helyett Esterházy Antalt nevezte ki Rákóczi a dunántúli országrész vezényletére. Ismét megpróbáltak Somogyból katonákat toborozni. Béri Balog és Kisfaludy is járt ez ügyben avar megyében. A brigadéros főhadiszállása ezen év tavaszán Nagybajomban volt. 69 Esterházy a csapatok ellátásának javítása érdekében gyűlésre hívta Sümeg várába a dunántúli vármegyék képviselőit. Ezen a gyűlésen Pesthy Ferenc vármegyei jegyző képviselte Somogyot. Az egybegyűltek 12 000 forintot szavaztak meg a katonák ellátására, melyből Somogyra 1268 forint 50 dénár jutott. Egyúttal döntöttek a somogyi alispán személyéről is. Mivel az addigi alispán, Szegedy Pál - mint már említettük - császárhű volt, a helyére Esterházy Sankó Boldizsárt ajánlották. O nagy vagyona és a vármegye nemessége körében tapasztalható népszerűsége folytán alkalmas választásnak tűnt. Sankó azonban nem fogadta el a megbízást, helyette Lengyel Miklós lett az alispán. Feladata nem volt egyszerű. Neki kellett gondoskodnia a kuruc csapatok ellátása céljából kivetett adók és terményjárandóságok behajtásáról. Somogy - nem kis erőfeszítések árán - teljesítette kötelességeit. Rákóczi csapatainak Trencsénnél elszenvedett veresége igencsak elbizonytalanított számos somogyi nemest, akik a kudarc hatására hátat fordítottak a szabadságharc ügyének. Ennek ellenére 1708-ban még a kurucok tartották kezükben Somogyot, 1708 végén Kisfaludy ezredes táborozott itt, feladata elsősorban Szigetvár felügyelete volt. A császáriak komoly várakozásokat fűztek ahhoz, hogy ebben az évben kiszorítják a Dél-Dunántúlról a kurucokat. Herbenstein azt az utasítást kapta, hogy ha megindulnak a somogyi harcok, 400 lovassal és 600-800 gyalogossal azonnal törjön be Szigetvár-Pécs környékére, és segítsen kiszorítani onnan a kurucokat. 70 65 A 800 éves Igal 1193-1993. Szerk. Czanyó Sándorné. Kaposvár, 1993. 14. p. 66 Érdekes, hogy Pestv Frigyes 1864-es helynévgyűjteményében összegyűjtött, a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó, szájhagyomány útján terjedő emlékek igen csekélyek, ugyanakkor a meglévő leírások inkább a kurucok „túlkapásairól" tanúskodnak. Büssü helység jegyzője a következőket írta: „1710. kuruczok lakták kik által elis pusztitatodott", az itt fekvő Báne dűlőről a szájhagyomány azt tartotta, hogy „hajdan a kurucz. háborúban, egy berkes ut vezetet keresztül a szomszéd faluban, melyen egy kis hiti volt, mehet a kuruczok elpusztítottak, és a népet a bereknek szorították ". Pestv Frigyes: Somogy vármegye helvnévtára. Közread, bev. Gőzsy Zoltán - Polgár Tamás. Fontes Comitatus Simighiensis 1. Kaposvár, 2001. SML. 67 Gavrilovic, 2005. 140. p. 68 Uo. 156. p. 69 Solymosi, 1979. 114. p.; Gróf Esterházy Antal kurucz. generális tábori könyve. 1706-1709. Közli: Thalv Kálmán. Bp., 1901. 70 Gavrilovic, 2005. 166. p.
