Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Nagy-Tóth Mária: Valentianus Purgolt, a Batthyányak újkeresztény orvosának levelei 1622-1636

küldjön neki valamennyit. Az azonban nem derül ki a levelekből, bog)' pontosan hol helyezkedett el az említett majorság. A doktor levelei között található egy obligatio is, 1619-ból, melyet nem ő, hanem Hans Breinner (1606-1633), győri főkapitány, udvari haditanácsos írt, elismerve, hogy 524 vödör bort vett Batthyány (II.) Ferenctől, és minden egyes vödörért pedig 4 tallért kellett fizetnie.

23 Összesen 2096 tallérba került volna így a bor, de az obligatio csak 2094 tallérról szól. Valószínűleg elszámolták az összeget, mert esetleges kedvezményről szó sincs benne. Az obligatio végére később írták rá, hogy a fent említett összegből 1620. július 9-én 1600 tallért kifizettek. Hogy a fennmaradt összegnek mi lett a további sorsa, arra vonatkozóan nincs említés a többi levélben sem. További öt levélben esik még szó az - 1624-es évből - a borról. Az áprilisi levélben

24 még várta a megígért bort a doktor, bár hiányt nem szenvedett a finom nedűből, sőt inkább felesleggel rendelkezett belőle. A májusi levélben

25 már arról tudósította urát, hogy megérkezett a bor, amit meg is köszönt. A júliusi, augusztusi és szeptemberi levelek a szász választófejedelem, I. János György (1611-1656) és Batthyány között létrejött borüzletről szólnak.

26 Közvetítőként is megállta helyét a doktor, aki nemcsak a borüzletben vett részt, hanem segített bányaügyekben is. A szász választófejedelem üzent Purgoltnak

27 egy nemes emberrel, - akinek saját bányája és bányászati dolgokban tapasztalat.a volt - és arra kérte, hog)

7 az általa küldött listán szereplő, bányászathoz szükséges dolgokat (nem nevezte meg, hogy mik azok) küldjön neki Magyarországról. Ezek a levelek azt mutatják, hogy nagyon megbízható és talpraesett embernek bizonyult Purgolt, aki jó ügyintézőként tevékenykedett. Az 1622., az 1624. és az 1625. évből származó leveleket egy kivétellel, amit 1622 júniusában Lobkowitz Poppel Szabinának (Sollm vag)

7 Salm grófné, Poppel Éva testvére) írt, Batthyány (II.) Ferencnek címezte a doktor, és egy latin nyelvű levélen kívül német nyelven íródtak. Található továbbá egy dátum nélküli levél is, amit szintén Batthyány (II.) Ferencnek címzett. Mivel a főúr 1625 szeptemberében meghalt, a levél 1625-ben vagy előtte keletkezhetett. Ezeket legtöbbször Bécsből küldte a főúri udvarba, de írt Frankfurtból Prágából is. A levelek címzése szinte mindig megegvezik: J)em hochtcolgehonien herrn Iwrni F ront zen von Buthyanije freiherrn vf Giessing, Schleining, Rechnitz unclt Kerment. Röm: Kais: Maitt: Rhat, und Ober Stallmeister des königreichs hungarn. Meinen gnadigen herrn. Giessing". azaz: „Nagyságos Batthyány Ferencnek, Németújvár, Szálának, Rohonc és Könnend bárójának, római császári tanácsosnak és magyar királyi főlovászmesternek. Az én kegyelmes uramnak. Németújvárra." A levelek végén különböző formákban mindig megemlékezik a ház asszonyáról és a gyermekekről is, akiket a főúrral együtt Isten oltalma alá helyez, például „Bechelt sie sonst dero wielgeliebten frau gemahlin 23 MOL Batthyány család missilisei. P1314. Purgollt Bálint levelezése. 38810. A családnév Breuner. In: Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története. 1526-1598. Győr, 1999. 19. p. Vödör, hydria, idria, urna, Eimer. Német előzmény. 1075. Dongás faedényből lett bonnérték Erdélyben, Dél-nyugat Dunántúlon és a hónát területeken. 8-56 icce; 10,9-471. Ábrahámi, acsádi, alsólendvai, aszófői, csobánci, dobrai, dráva-muraközi, erdélyi (1823-ig 10,9 1, majd 11, 321), felsőlendvai, holládi, jenői, kapornaki, kékkúti kéthelyi, kolozsvári, kovácsi, kőszegi, locsmándi, lukácsházi, miskei, németújvári, ószalonald, örvényesi, pákodi, rohonci, szebeni, szentgróti, szerdahelyi, szombathelyi, szőlősi, varasdi, vasi, vasvári, vászolyi, vinicai, zalai. In: Bogdán István: Régi magyar mértékek. Bp., 1987. 93. p. „.. .den eymer P. 4 Taller jedes zur 100 Bd. gerechnet." Tehát minden egyes vödör bor 4 tallért ért, egy tallér pedig 100 rajnai dénárt. A rajnai vagy rénesforint (rheinische Gulden) Dél-Németországban fejlődött ki és nálunk inkább csak a 17. század közepétől kezdve lett általános. A rénesforint őse a gulden, ami eredetileg a latin aureus fordítása (goldener Pfennig). A másik értékpénz a tallér volt. Eredetileg az aranyforinttal egyenlő értékben forgott, de lassan az arany és ezüst egymáshoz viszonyított értékének változása miatt eltérés következett az arany javára. Huszár Lajos kimutatása szerint 1607 és 1619 között a tallér értéke 120 és 130 dénár, míg 1619 és 1624 között 130 és 400 dénár között mozgott. In: Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei. I. rész. 1526-1657. Bp., 1975. 46-48. p. Ebben az obligatioban a szerződő felek megmaradtak annál a régebbi átszámítási módnál, mely szerint 1 tallér 100 rajnai dénárt ért. 24 MOL Batthyány család missilisei. P 1314. Purgollt Bálint levelezése. 38809. 2, levél. 2.5 Uo. 38811. 26 Uo. 38812-38814. I. János György, protestáns szász választófejedelem uralkodásának időpontja. In: Tokody Gyula - Niederhauser Emil: Németország története. Bp, 1983. 101. p. 27 MOL Batthyány család missilisei, P 1314. Purgollt Bálint levelezése 38812. A 38814. számú levélben is említést tett róla.