Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében
A somogyi uradalmak 20. század elején folytatott gazdálkodása kevéssé feltárt terület. Csak két uradalom korszakbeli működéséről készültek tanulmányok, ám e két gazdaság - a MIR kaposvári béruradalma és a Magyar Kegyes Tanítórend Mernye központú uradalma - egyike sem tekinthető „tipikus" vármegyei uradalomnak. 120 Jellegzetességeket keresve, jobb híján, a vármegye 1914-ben megjelent monográfiájának „Gazdasági leírások" címet viselő fejezetét vettük szemügyre. A „vármegye nagyobb birtokainak egy részét" képviselő, szubjektíven válogatott 82 uradalom jelleg szerint öt csoportra osztható: 1. magánszemély vagy család tulajdonában lévő, házi kezelésű uradalmak (53 db), 2. magánszemély vagy család tulajdonában lévő, haszonbérbe adott uradalmak (16 db), 3. magánszemély vagy család tulajdonában lévő, részben haszonbérben, részben házi kezelésben álló uradalmak (7 db), 4. római katolikus egyház tulajdonában lévő, házi kezelésű uradalmak (3 db), 5. a római katolikus egyház tulajdonában lévő, haszonbérbe adott uradalmak (3 darab). Kategorizálásunkra „alapozva" feltételezzük, hogy 1895. évi állapothoz hasonlatosan, az 1910-es évek elején is a nagygazdaságok nagyjából egyharmada lehetett nagybérlők kezén. A somogyi uradalmak növénytermesztésének terménynemek szerinti megoszlásáról is rendelkezünk közvetett adatokkal. Mint korábban ismertettük, 1913-ban a vármegye bevetett területeinek 56,2%-án gabonafélék, 21,8%-án kapások és hüvelyesek, 17,2%-án mesterséges takarmánynövények, 1,9%-án ipari növények, 2,9%-án zöldségfélék és egyéb termények növekedtek. S arról is esett már szó, hogy míg a gabonafélék és a kukorica termőterületén nagyjából fele-fele arányban osztoztak a kisebb, illetőleg a nagyobb gazdaságok, a mesterséges takarmánynövények és az ipari növények vetésterületének döntő hányada már a 100 holdon felüli, a kapásokkal és hüvelyesekkel bevetett földek többsége pedig a 100 holdon aluli gazdaságokra jutott. Ezeket az arányeltolódásokat a gazdasági leírások is alátámasztják, hiszen majd minden gazdaság bemutatásánál megemlítésre került valamely mesterséges takarmánynövény vetőmaghasznú termesztése, vagy egy-egy ipari növény (cukorrépa, len, dohány, mák), mint „különleges termelési ág." Az uradalmak állattartására vonatkozóan, a gazdasági leírások közléseit az 1911. évi állatszámlálás adataival vetettük össze. A szarvasmarhatartás tekintetében, úgy tűnik, a nagyobb gazdaságok állományai hasznosítási mód szerint - jobbára fajtánként - három csoportba szerveződtek. Az igavonók, hízómarhák és fejőstehenek állományon belüli megoszlását - tenyésztéssel, nevelési módszerekkel - az uradalmak szükség szerint változtatták. A lótartásnál is megfigyelhető a hasznosítási mód szerinti ménesek kialakítására való törekvés, ám az igavonó nehézlovak száma ekkor még csekély, tenyészeteik inkább a fejlesztésben élenjáró gazdaságok sajátosságai voltak. Az uradalmi lovak nagy többsége - részben az „úri" életforma megkívánta külsőségek okán is - melegvérű hátas- és kocsiló volt. A tenyésztési irányt jól mutatja, hogy „a somogyi lótartást" országos viszonylatban néhány nagyobb gazdaság (az öreglaki Jankovich Bésán-uradalom, a somogysárdi Somssich-uradalom, a lengyeltóti Zichy-uradalom, a marcali Széchenyi-uradalom, a kaposvári bérgazdaság) angol telivér és angol félvér tenyészete reprezentálta. A sertéstartásnak nem volt ilyen „pedigréje". Az uradalmak sertéseinek nevelése, hizlalása - akár félszabad, akár üzemi rendszerben történt is - melléküzemágnak számított. Ennek ellenére a nagyobb gazdaságok istállóiban mezőgazdaság-történetileg is jelentős folyamatok játszódtak le. A 20. század elején ugyanis a domináns, szívós mangalica fajtát az uradalmakban kezdték el a szapora és gyorsan fejlődő angol hússertésekkel keresztezni. A sertéstartásnál lényegesen nagyobb megbecsülésnek örvendő juhászat Somogyban teljesen a nagygazdaságokhoz kötődött és gyapjúhasznú jelleggel folyt. A juhállomány a századelőn rohamos fogyásnak indult, s hiába legelészett a vármegye területén több országos hírű nyáj, a kortársak a folyamat irányát véglegesnek tekintették. A növénytermesztés és az állattartás mellett, a somogyi uradalmakban erdőgazdálkodás is folyt. A nagyobb gazdaságok kiterjedt erdőségeik üzemterv szerint kitermelt faanyagát saját fűrésztelepeiken félkész árukká (bútorfává, épületfává, szerszámfává) dolgozták fel. A kivágott fák pótlását sem bízták 120 A Magyar Kegyes Tanítórend gazdasága - hasonlóan a kaposvári borgazdasághoz - jelentősen eltért a vármegye többi uradalmától. A kiterjedt piarista rendi és iskolai hálózat gabonával való ellátása ugyanis a mernyei gazdaság kötelessége és kizárólagos joga volt. Ez. a „biztosított piac" a gabonatermés jelentős részét kötötte le, a „feleslegek" előnyös értékesítése már csak az uradalom vezetésének rátermettségén múlott. A „tulajdonosi fogyasztást" egyébként a piarista rendkormány központi számvevősége évvégén számolta el az uradalom felé. Lásd! Tóth, 1977.
