Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében

MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI és VÁROSAI SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁGA NEVÉBEN Vende Aladár szerk. 8924/1914. ai. sz. írógéppel írott, saját kezűleg aláírt, fejléces, bélyegzőlenyomattal ellátott levél. 55. Vende Aladár szerkesztő levele Kacskovics Lajos alispánhoz Budapest, 1914. április 18. ORSZÁGOS MONOGRÁFIA TÁRSASÁG BUDAPEST Budapest 914. ápr. 18. Nagyságos Uram ! Sajnálattal, de kénytelen belenyugvással vettük tudomásul, hogy minapi ajánlatunkat nem fogadta el és hogy a további összeg kiutalványozása ismét halasztást szenvedett. A 600 oldal tartalomra vonatkozó felfogás már alapjában is elhibázott, mert mi nem vagyunk egy szerző, a ki csak a megírásra, hanem egy szerkesztőség és kiadó vállalat, mely a munka megírására és kiadására kapott megbízást, ebben pedig benne van a megíráson kivül, az illusztrálás, szerkesztés, összeállítás, sőt a bekötés is. Még akkor sem volna a felfogás helyes, ha csak a kéziratok beszolgáltatására lettünk volna kötelesek, mert köztudomású, hogy egy illusztrált munkánál, ha a szerző, vagy valamely fejezet írója egyszersmind maga gondoskodik az illusztrácziókról is, akkor ezek is szövegszámba mennek és ép ugy honoráltatnak, mint ha annyival többet irt volna. Ezt nem is tekintve, a 28-iki ülésen bátor leszek minden kétséget kizáró módon igazolni, hogy nékünk egy képoldal majdnem háromszor annyiba kerül, mint egy szövegoldal. Azt hisszük tehát hogy ez feltétlenül igazolja áldozatkészségünket és kizárja azt, hogy mi egyes fejezetek némi megrövidítését önérdekből tettünk volna; ezt már az is kizárja, hogy munkatársainknak a rövidítések ellenére legtöbbnyire a teljes dijat utalványoztuk, sőt a legtöbb esetben sokkal többet annál is, mint a mennyit kéziratuk szerint kellett volna, mint azt a mellékelt kimutatás bizomjitja, mely kimutatásban természetesen csak a helyi munkatársak szerepelnek. Mindez kell, hogy teljes mértékben igazolja áldozatkész eljárásunkat. Az expediczió igazolása megtörténvén, most már nem tehetünk egyebet, mint hogy az esetleges téves czimzés következtében visszajövő köteteket ismét elküldjük a helyes czimre. Miután azonban a szétküldés óta immár 18 nap telt el, anélkül, hogy ily állítólag hiányosan czimzett kötet visszaérkezett volna, bajosan hihető, hogy csak egy is hibásan volt czimezve. Ha azonban ilyen bármikor mégis előfordulna, kötelezőleg kijelentjük, hogy azokat ismét helyes czimükre elküldjük. Összesen 5 kötet jött vissza, azzal, hogy „czimzett nem fogadta el", ezeknek irtunk vagy írunk és ismét elküldjük nékik a kötetet. Ha akkor sem fogják elfogadni, a vármegyének fogjuk az ilyent elküldeni. A 23.000 koronán felüli összeg hovatartozására vonatkozólag nem tehetünk mást, mint szives emlékezetébe hozni ama eszmecserénket, amikor azt voltam bátor vitatni, hogy micsak 13.000korona erejéig tartozunk az aláírók kötetigényeit kielégíteni. Ekkor Nagyságos Uram kívánságára - miután a muzeumalapnak tízezer koronát kívánt biztosítani, - abban állapodtunk meg, hogy mégis 23.000 koronáig megyünk, és Nagyságos Uram maga volt az, a ki erre megjegyezte, hogy „amit aztán ezenfelül is még szállítanak, azt már megfizetjük". Ha erre nem méltóztatik emlékezni, az esetben nem is kívánjuk a többlet pótlását.