Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

azzal a céllal szöknek el, hogy az angol hadsereggel együtt harcoljanak a németek ellen."

53 Ez a nyilatkozat, ha egyáltalán volt ilyen, az 1940. júniusi csoportos szökésekkel hozható összefüggésbe. Amikor a HM. 21. osztálya részéről rákérdeztek a kérdéses nyilatkozatra, a Katonai Képviselet vezetője, Steifer vezérkari ezredes a leghatározottabban tagadta a neki tulajdonított - szövegszerű - nyilatkozatot. Baló ezredes elfogadta Steifer védekezését. Baló szerint Steifer „...eddig sem a szökések, sem más téren kifogásra nem adott okot, ellenkezőleg, igen lojálisán viselkedik és nem is valószínű, hogy ilyen elővigyázatlan nyilatkozatot küldött volna. Sőt a becsületszó szentségét minden eddig aránylag kevés esetben hangoztatta."

54 Az ügynek akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy a vizsgálat ellenőrzésére maga a HM. 21. osztályvezetője, Baló Zoltán utazott Kiskunlacházára. Az 1941. márciusi kiskunlacházai szökéseket kivizsgáló budapesti I. hadtestparancsnokság kémelhárító osztálya egy „B" egyén tájékoztatásai alapján felfedte a táborban folyó titkos szervezkedés lényegét. A szökésre kijelölteknek Fischerówa (katonai ellátóban lévő) polgári menekült hozta el Budapestről a szükséges útiokmányokat (továbbá pénzt, térképeket stb.). A „B" egyén teljesen új információval is szolgált. A tábor tisztjei között ugyanis elterjedt az a hír, hogy „...a mozgósított Jugoszlávia egyes tényleges lengyel tiszteket saját hadserege kötelékébe átvesz."

55 A kémelhárító osztályvezetője, Petneházy László százados információi szerint az öt tiszt március 18án 13 órakor hagyta el a tábort, és egy ismeretlen személy csónakkal átvitte őket Szigetszentmártonba, ahonnan az első HEV-járattal Budapestre utaztak. A „B" egyén információja alapján a szökésre éppen felkészülő újabb csoport tagjait (két őrnagyot, egy századost, valamint három hadnagyot) sikerült letartóztatni.

56 A helyi szervező kilétére nem derült fény. A kihallgatottak egyöntetűen azt vallották, hogy mindent Budapesten intéztek. A Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) vezetője - átiratában - a csoportos szökések miatt végső soron a honvédséget marasztalta el. Pásztóy nyilvánvalóan egyetérthetett azokkal, akik azon a véleményen voltak: a lengyeleket a határvadászok (határőrség) engedték be az országba, ugyanők voltak azok, akik kiengedték, azaz hagyták kiszökni a menekülteket. ,J\mi a lengyel menekülteknek a magyar határőrizeti szervek megkerülésével, illegitim határátlépését (kiszökését) illeti, ezzel kapcsolatban megjegyzéseim a következők: ezeket a szökéseket [...] a lengyel menekültek nem azokon a vasúti illetve a távolsági forgalomba bekapcsolt határállomásokon kísérelték meg, ahol az utas ellenőrző szolgálatot m. kir. rendőrség látja el, hanem [...] a magyar-jugoszláv országhatárnak olyan pontján, amelyet a m. kir. határvadász alakulatok nyilvánvaló létszámhiányai folytán kellőképpen szemmel tartani nem lehetett. Bár a lengyel menekültek szökését a határvadász alakulatok létszámának tetemes szaporításával is legfeljebb csökkenteni lehet, teljesen megszüntetni azonban nem, felmerülhet a kérdése annak, hogy nem volna-e célszerű a déli országhatárnak fokozottabb ellenőrzéséről [lezárásáról - L. I.] gondoskodni. [...] Meg vagyok egyébként győződve arról, hogy abban az esetben, ha a lengyel menekültek körében köztudomásúvá válik az a tény, hogy a jugoszláv hatóságok átszökött honfitársaikat ide visszaküldik, és a szökés miatt ezenfelül a megszököttek itt szigorú büntetésben részesülnének, a szökési hajlandóság a határőrizetes szervek létszámának emelése nélkül is lényegesen csökkenne."

51 (Ez utóbbi megállapítás nyilvánvalóan ellentmond a néhány sorral fentebb említetteknek. Ezzel, beosztásából adódóan Pásztóy miniszteri tanácsos is tisztában lehetett.) Az 1940 decemberében, illetve 1940 első hónapjaiban tapasztalt szökések és útlevéllel kiutazók kapcsán a KEOKH vezetője, Pásztóy Amon (a Vkf. 2.D. intervencióira válaszolva) a vezérkari HL. HM. 1941-21-21-4388-19.613. Székely százados, táborparancsnok jelentése. 1941. márc. 19. A kiskunlacházai gyűjtőtáborból szökések kivizsgálása. Uo. A budapesti I. honvéd hadtestparancsnokság (Petneházy László százados) jelentése a HM. 21. Osztályának. 1941. márc. 31. Uo. Zuzanna Fischerówát és a megszökött tisztek családtagjait a leányfalusi lengyel polgári táborban helyezték el. A letartóztatott tiszteket 30 napra a siklósi tiszti büntetőtáborba irányították. A táborban bevezették a napi kétszeri létszámellenőrzést. A családtag nélküli tiszteket zárható épületrészben vonták össze. A ráckevei és kiskunlacházai csendőrőrsök utasítást kaptak a Duna-menti halászok és csónaktulajdonosok fokozott ellenőrzésére. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) K63 1941. Küm. pol. 17/7. (1718.) Másolat. Pásztóy Amon a BM. Közbiztonsági osztálya (KEOKH) vezetőjének átirata a honvéd vezérkar főnökének. 1941. márc. 11. (Az átiratot másolatban megküldték a Külügyminisztériumnak, valamint a Honvédelmi Minisztériumnak. (BM. VII.b. 91. res.-1941.)