Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"

Valójában úgy néz ki, hogy ha egy ilyen cikket nyilvánosságra hoznak, helyesebb lenne, ha a sajtó megnézné az érem másik oldalát is. Igazuk volt a dolgozóknak, hogy a Harmatnak sok minden készül. Nekem ezekre volt szükségem. Egyébként csatlakozom mindazokhoz, akik eddig a sajtóval szemben úgy viselkedtek, hogy nem mertek nyilatkozni neki attól való következtetésből, hogy nem a tényeket közlik le. Én megbélyegzett emberként itt azt kérem a munkástanácstól, hogy az én ügyemet ne a munkástanács intézze, hanem ebben a vállalat vezetősége indítson bírói eljárást. Ehhez ragaszkodom! A lemondást bejelentettük. Azt is kérem, hogy a munkástanácsba olyan becsületes embereket válasszanak, akiknek ilyen „apró ügyeik" nem lesznek. Gábriel Béla

: /Bejelenti, hog)' az édesapját, Gábriel Jánost tegnap este 9-kor letartóztatták. Talán éppen az újságcikk nyomán./ László elvtárssal folytattunk egy kis eszmecserét az újságcikkből kifolyólag, hogy ne a tanács előtt tárgyaljuk meg egyéni véleményünket. Az újságcikkel kapcsolatban: amit a megyei ügyészség jóváhagyott a kivizsgálás után és amire Gábriel János az elbocsátó papírt megkapta a legfelsőbb ügyészségen keresztül, azt az újságíró egyszerűen megcáfolta és kétségbe vonta. Az újságíró a legfelsőbb ügyészséget megvádolta. Engem a becstelen emberek közé soroltak. Tényekkel nincs bizonyítva, hogy miért vagyok a többiekkel együtt én is az, aki már három éve itt dolgozom. A fogságomról azt írja az újság, hogy „büntetését letöltötte". Tehát úgy is lehet értelmezni, hogy rablógyilkosságért börtönbe kerültem. Ezzel szemben az az igazság, hogy 16 éves koromban mint levente kerültem hadifogságba, Nagybajom, illetve Kaposváron. Fonyó László

: /Előveszi és bemutatja hadifogoly igazolványait./ Én ellenem is elég nagy támadás van az újságban. Az még nem baj, ha miniszter lennék. De végeredményben az ember nevét nagyon bepiszkították. Szintén a büntetett előéletűséget hozták fel. A feleségemnek szomszédok hordozzák az újságot és mondják, hogy férje becsapta, mert nem mondta meg, hogy büntetett előéletű, hanem azt mondta, hogy hadifogoly volt. Aki az újságírónak ezeket a dolgokat mondta, az igen tévedett. Aki az újságíróval beszélt, vajon szerzett-e már annyi érdemet a Vaskombinátnál, mint én? /Bemutatja sztahanovista okleveleit, 3 drb-ot./ Nem tartozom a becstelen emberek közé és nem vagyok büntetett előéletű. A Szovjetunióból hazatérve ez a vállalat az állandó munkahelyem egész a mai napig. Márton János

: Reméljük, lesz még jó ideig. Fonyó László

: Ilyen butaságok miatt, amit össze-vissza beszélnek, lehet ezek után, hogy még ma este engem is bevisznek. Márton János

: Miért jött olyan későn haza hadifogságból? Fonyó László

: Jöttem volna előbb is, de nem engedtek. Kujbisev mellett voltam, két kérvényt is adtam be Moszkvába. De az újságcikkel kapcsolatban még annyit mondok, hogy az utcánkban 70 éves öreg asszonyok rágódnak rajta és a Vaskombinát szégyellheti magát miatta. Ha én igazgató lennék, ilyet nem engednék meg. így nem szabad kipellengérezni becsületes embereket, becsületes munkásokat. Horváth-Vétek János

: Az újságcikkel szintén nem értek egyet. Akkor, amikor a vállalat kebelén belül senki sem törődött az üzemmel, se mérnök, se senki, csak a munkástanács indította meg a munkát és a termelés ment, és a dolgozók nem kerültek ki a hóviharos időkben az utcára, hanem megkeresték a kenyerüket. Ugyanakkor a munkástanács tagok, akik mindnyájan becsületes dolgozók voltak /mind sztahanovista volt/, akiket kipellengéreztek, szedték az ócskavasat, dolgoztak, verejtékeztek, csak hogy a munka meg ne álljon, - s amikor a munkástanács kiseperte a hó alól a virágot, akkor egyes emberek, akiknek nem tetszik, kipellengérezik a dolgozókat. Éz a fúrás elveszi az ambíciót a munkásoktól. Megnézhetik a selejtcsökkentést, termelés emelkedést. Kipellengérezni akkor lehet a munkástanács munkáját, ha az üzem ráfizetéssel dolgozik és a munkásokat napról napra bocsátanak el! Kétségtelen, hogy az emberekben van hiba. Gaál Jánossal kapcsolatban kihozzák, hogy „doktor úr"-nak és „főmérnök úr"-nak nevezik az üzemben. Ő a munkahelyén ugyanúgy tartotta magát mindig, mint most. Nézetem szerint, aki becsületesen, lelkiismeretesen megtanulja a szakmáját és be tudja bizonyítani, hogy tud, az büszkén járhat akármerre!