Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig
rült, hogy visszatért Lengyelországba. Rövid ideig Zyrardów és Milanówek helységekben (Varsó elővárosaiban) tartózkodott. A lakonikus jegyzőkönyv szerint „nem tudott otthon maradni és dolgozni [ezért] visszaszökött Magyarországra. A magyar határt átlépte 1943. X. 14-én, Szenénél. Kéri, hogy a háború végéig Magyarországon maradhasson és dolgozhasson." 254 A szökések sokféle okainak egyikéről kapunk információt az egercsehi csendőrőrs 1943. augusztus 11-i jelentéséből is. Tóta Lajos egercsehi erdő- és mezőőr a község külterületén feltartóztatott és igazoltatott egy általa ismeretlen egyént, akit aztán bekísért a helyi csendőrőrsre. A kihallgatott személy, Pawel Michniak Jávorszki János lengyel internáltnak vallotta magát. „Előadta, hogy 1939. szeptember 20-án [...] menekült Magyarországra [...] Egerben [...] helyezték el. Az egri menekülttáborból 1939. október utolján több társával megszökött és Jugoszláviába ment, hogy onnan Franciaországba megy. Azonban ezen terve nem sikerült, így elhatározta, hogy Jugoszláviából [...] Magyarországon keresztül hazamegy Lengyelországba. 1943. augusztus elején [...] Magyarországra jött. Azóta az ország területén tartózkodik. Utazása közben a határban szedett gyümölccsel tartotta fenn magát és a határban is aludt éjjel." 255 A hazatérési szándékkal szökött Pawel Michniak tizedesről kiderült, hogy korábban a komáromi helyőrségi kórházban dolgozott. Kihallgatása során tettét azzal indokolta, hogy (Jugoszláviában maradni nem tudott) a komáromi tábori életet nem bírta, haza akart menni Lengyelországba, ahol a háború előtt bádogosmesterként dolgozott. 256 A „belső szökések" elszaporodása a katonai hatóságok - internáltakkal kapcsolatos - nyilvántartási tevékenységét, a sok felesleges nyomozás pedig a csendőrség munkáját nehezítette meg. A HM. I. csoportfőnök-helyettes, Nagyőszi Miklós tábornok 1942 őszén elrendelte, hogy mindazok „a lengyel internáltak, akik munkahelyeiket [táboraikat] engedély nélkül elhagyják, bizonytalan időre, de legalább 3 (három) hónapra a komáromi zárt táborba helyezendők, s onnét csak a komáromi tab. [or] pk.[parancsnok] javaslatára bocsájtandók el.. ," 257 A származás (vallás) miatti - elrejtőzést célzó - „szökések" különösen 1944-ben voltak jellemzőek. A miskolci 7. honvédkerületi parancsnokság 1944. január 4-i jelentéséből tudjuk, hog)' Gerlóczy Gábor ezredes, Horthy első szárnysegéde tarnócpusztai birtokán dolgozó 36 lengyel (zsidó) internált közül négy személy megszökött. A kerületi parancsnokság azon a véleményen volt, hogy a maradék 31 lengyel „márfajiságuknál fogva is, nemzetvédelmi és „K" szempontból megbízhatatlanok. .. ", ezért rendeljék vissza a vámosmikolai katonai táborba. 258 (Az eset pikantériája, hogy Utassy ezredes január 12-én közölte a 7. honvéd kerületi parancsnoksággal, hogy Gerlóczy ezredes meg van elégedve a lengyelek munkájával, ezért a HM. leváltásukat nem látja indokoltnak. „Egyébként cél, hogy a lengyel mf.[ernált] zsidó katonákat is foglalkoztassuk.") 2 " 0 Magyarország német megszállása (1944. március 19.) és a nyilas hatalomátvétel (október 15.) után a táborokból (esetleg munkahelyekről) való engedély nélküli - életeket mentő - eltávozások a köztudatban nem számítottak „szökéseknek". A táborok névjegyzékében egyre több az „eltűnt", „ismeretlen helyen tartózkodik", továbbá a „nem tért vissza" bejegyzés. 260 254 HL HM. 1943-21-21-6757-546843. A visszaszökött katonát 1943. október 15-től három hónapra, a komáromi lengyel (legénységi) katonai büntetőtáborba utalták. Aztán szabad emberként újra munkát keresett és kapott Magyarországon. Vö. HL HM. 1943-21-21-6757-502787 (183/1943. sz. alatti jelentés). A nyugat-magyarországi lengyel katonai táborokból való szökésekről lásd! Győr-Sopron Megyei Levéltár. Kapuvári járás főszolgabírójának iratai. 1940-117-265-(3144/ 1939); (254/1-1940). A szombathelyi 3. csendőrkerület. Beledi őrs jelentése a kapuvári főszolgabírónak. 1940. jan. 5. 235 HL HM. 1944-21-21-6823-57.565. Az elfogott katona előbb az egri lengyel tiszti tábor állományába, majd a komáromi lengyel legénységi büntetőtáborba került, ahol pótbüntetésként 14 napi „magányfogság" fenyítésben részesült. 256 Uo. M. kir. katonai internáló (lengyel) tábor-parancsnokság, jkv. 1943. aug. 26. 257 HL HM. 1942-21-21-5208-28.642. A rendelet értelmében munkára kiadott internáltak ellenőrzését is megszigorították. Vö, HL HM. 1943-21-21-6116-400375. A munkára kiadott internáltak szigorúbb őrizete. A miskolci 7. honvéd kerületi parancsnokság (Lehoczky tábornok) jelentése a HM. 21. Osztályának. 1943. dec. 27. 258 Uo. 1944-21-21-6116-402218 (24.705. sz. Ein.I.lengy.-1943. Lőrincz őrnagy jelentése.) 259 Uo. 260 A sok példa közül csupán megemlítjük: a böhönyei lengyel polgári tábor parancsnoka 1944. március 31-én a járási főszolgabírónak bejelentette, hogy két egyetemi hallgató 26-án engedély nélkül távozott a községből „.. .és azóta nem tértek vissza." (OL BM. K150-1942-1944-IX-9-215529.) Ugyanekkor a közeli marcali táborból is többen „megszöktek": „a 4 napi eltávozási engedély lejárta után követő egy hónap után sem tértek vissza..." (OL BM. K150-1942-1944-1X-9-560628.)
