Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

b) A vámosmikolai lengyel (zsidó) tábor szerepe az evakuáció utolsó szakaszában 1941 nyarán a szökésekkel kapcsolatban számos, nehezen eUenőrizhető hír keringett. A vámosmikolai internálótábor állományából számos tiszt - köztük például Franciszek Studinski alezredes Marschalkó Béla altábornagy tudtával - szökött meg.

216 A tábor területén működtetett kantin tulajdonosának felesége, mint „B" egyén 1941. július 24-én arról tájékoztatta a táborparancsnokságot, hogy több internált tiszt szökni készül. Az egyik érintett, Stanislaw Adamowski főhadnagy a tábor parancsnokának (Thuránszky László főhadnagynak) beismerő vallomást tett, melyet jegyzőkönyvben rögzítettek. Adamowskiról gyorsan kiderült, hog}' hírszerző, és a táborban már korábban is titkos megbízottként tevékenykedett, azaz rendkívül megbízhatatlan személyiség. A táboron ldvül (bérelt szobában) elszállásolt Adamowski - Thuránszky megfogalmazásában - állandóan (magyar) zsidók társaságában forgolódott, a táborban is zsidónak minősített tisztekkel érintkezett. Angolbarát, azaz Sikorski tábornok-miniszterelnök politikájának feltétlen követője, >y

s mint ilyen, lelkes híve az oroszbarát politikának és terjesztője is."

217 Szinte szóról szóra, az említettekhez hasonló minősítést kapott Wladysiaio Hoszoivski főhadnagy is, aki korábban Osgyán községben volt internálva. Az említett két főhadnagy - állítólag - társaikra Jerrorisztikus hatást igyekeztek gyakorolni abból a célból, hogy a titkos parancsot végrehajtsák (szökés és más egyébre szólót), ellenkező esetben a legrosszabb véleményt adták le az illető [parancsmegtagadó - L. I.] lengyel tisztről, és az ilyen egyéntől a lengyel segélybizottságok mindennemű segélynyújtást megvontak."

218 A vámosmikolai lengyel katonai táborban végzett egyik legbonyolultabb és legfontosabb konspirációs tevékenység feltárását Bronislaw Szeliga hadnagy semmivel sem magyarázható, önkéntes vallomása tette teljessé. Kihallgatása során a következőket adta elő. A vámosmikolai táborban titkos „osztály" szervezte a szökéseket, melynek vezetője (valószínűleg) Stefan Kotlarski őrnagy, tagja pedig Leon Czerwinski lelkész-ezredes, Julian Martyka, Waclaw Szlizewicz, Wincenty Szlagiewicz, Leon Udymowski, Zenon Jarosz, Wojciech Muskatemblit századosok, továbbá Marek Schwarcz orvos-százados volt. Szeliga megítélése szerint: a zsidó származású Schwarcz „rendkívül erős orosz érzelmű egyéniség, aki minden körülmények között szerepet játszott a szöktetések terén, és igen szoros összeköttetést tart fenn Czertvinski Leon tábori lelkésszel."

219

; Schall hadnagy például átkeresztelkedett zsidó, kommunista érzelmű egyéniség; Lebedowicz ugyancsak zsidó, megbízhatatlan, hazafias érzés és önzetlenség tekintetében „érdekember", pénzért „mindenre kapható" személyiség.

220 (A „megállapítások" kétséget kizáróan nem voltak igazak, ám a táborparancsnokságnak nagyon kapóra jött, hogy ez a bosszúból eredő vélemény lengyel részről hangzott el). A Szeliga-féle vallomás középpontjába (a katonai táborokban az evakuációra buzdító) Leon Czerwinski tevékenysége, illetve személye került. Szeliga azzal vádolta Czerwinskit, hogy a KeletLengyelországot megszálló szovjetek által beszervezett, a magyarországi zsidósággal, különösképpen a zsidónak minősített lengyel internáltakkal való együttműködést kereső kém.

221 A szökések 216 HL HM. 1941-21-21-4390-40,765. Megtorlásként a táborból való kijárást három hétre felfüggesztették. A táborparancsnokság 1941. június 15-ei jelentése szerint a zsidónak minősített lengyel tisztek szöktetésének irányítója Stanislaw Pomianowski százados volt. A vámosmikolai táborból a szökések folytatólagos szervezéséért a miskolci VII. hadtestparancsnokság 1941. június 23-ai végzéssel Zdzislaw Zawodzki századost hat hónap, Pomianowski századost öt hónap időtartamra a siklósi tiszti büntetőtáborba utalta. 217 Uo. 1941-21-21-4390-51.976. M. kir. Vámosmikolai Honvéd Gyűjtőtábor Parancsnokság (Thuránszky főhadnagy) jelentése a miskolci VII. Honvéd Hadtestparancsnokságnak. Lebedowicz Józef főhadnagy, Schall Emilian és Ziemba Antoni lengyel internált hadnagyok szökésének kivizsgálása. Vámosmikola, 1941. aug. 6. 218 Uo. Az értesülés pontatlan. A szökésre vonatkozó parancsot megtagadók elsősorban morális hátrányba kerültek. A zsoldot a magyar hatóságok folyósították. 219 Uo. 220 Lebedowiczot (az iratokban előfordult Lebedovich néven is) a miskolci VII. hadtest parancsnoka, Nagy Gyula altábornagy döntése értelmében „fegyelemellenes magatartása és a többi lengyel tisztek rossz irányban való befolyásolása miatt..." 1941 februárjában 20 napi szobafogságra ítélték, majd három hónapra a siklósi büntetőtáborba került. Lásd! HL HM. 1941-21-21-4387-92.890 (516. sz. Ein. Vk. oszt. L.-1941). 221 Uo. A vallomás további részében a kutatónak azaz érzése támad, hogy már-már Thuránszky táborparancsnok véleményét olvassa. Czerwinski ugyanis a következő, (állítólagosán a magyar érdekek ellen is tevékenykedő) zsidó tisztekkel volt a „legjobb" viszonyban: Muskatemlit, Schwarcz századosok, Juliusz Eeinchorn gyógyszerész-főhadnagy, Izsák [sic!] Rosenbaum (otthon szállodatulajdonos), Wolfstein főhadnagyok, Naftali [sic!] Schenkel orvos-hadnagy és Jerzy Kaufmann karpaszományos őrmester. ,A nevezett lelkész a zsidó tisztekkel azelőtt csak elvétve volt látható, a lengyel-orosz katonai szerződés megkötése előtt körülbelül két héttel kezdte el a nagy zsidó barátkozást."