Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

lalja a felelősséget."

121 A táborparancsnok külön hangsúlyozta, hogy a táboron kívüli elszállásolás megszüntetése és a (cenzúrázatlan levelek, titkos rendeletek, utasítások, pénz, fegyver stb. megtalálása érdekében) rendszertelen időközönkénti motozás bevezetése jelentős mértékben csökkentené a szökések számát és a konspirációs munkában való részvétel hajlandóságát. A menekült lengyel katolikus papok az evakuáció utolsó szakaszában is - gyakorlatilag szabad utazási lehetőségeiket kihasználva - üzenetközvetítésben, dokumentumok postásaiként jelentős tevékenységet végeztek. Korábban utaltunk rá, hogy a zsidónak minősített lengyel tiszteket az ország különböző táboraiból a vámosmikolai táborban gyűjtötték össze. A tábor személyi állománya az előbb említettek következtében a leginformáltabb személyekből állt. A szökések megakadályozása végett bevezetett ún. „tábori zárlat" idején bizonyára nem ok nélkül, 1941. március 14-én (a szokásos egy helyett) három pap utazott Vámosmikolára. A különös látogatást Thuránszky táborparancsnok jelentéséből ismerjük: „...a táborban 3 (három) lengyel pap megjelent és a tábor internált tisztjeit meg akarták gyóntatni. Az általuk előadott kérést a táborparancsnokság nem teljesítette, minthogy táborba lépési engedélyük a m. kir. honvédelmi minisztérium 21. osztályától nem volt. A tiszteknek engedélyt adott a parancsnokság arra, hogy a templomba menjenek becsületszó nyilatkozat adása mellett, minthogy a táborban szigorítás van elrendelve a múltban történt szökés miatt és az ezután bejelentett szökési kísérletek meggátlása végett. A 3 (három) pap, név szerint Gandawski Álojzy (tartózkodási helye Bpest és Ebed), Laski Stanislaw (Budapest IV, Veres Pálnéu. 16. sz.), Kciuczek Ludivik (Budapest, Kőbánya, Lengyel templom) amidőn meghallották azt, hogy a tiszteknek becsületszó nyilatkozatot kell adniok arra, hogy meg nem szöknek a templomból gyónás után... ",

128 a táborparancsnoknak kijelentették, hogy emiatt személye ellen megfelelő helyen eljárást kezdeményeznek. A panasz nem járhatott sikerrel, mert a VII. hadtest parancsnoka egyetértett Thuránszky intézkedésével (ti. azzal, hogy a templomi gyónás előtt kikérte a lengyel tisztek becsületszavát). Nag)' altábornagynak ugyanis az volt a - becsületszó mellőzésére vonatkozó - véleménye, hogy a vámosmikolai lengyel tisztek „...nagy része szökésgyanús, vagy szökés miatt fenyítve volt."

129 A győri lengyel fiókkórház gyógykezelésen túlmenő tevékenységéről a magyar hatóságoknak 1941 előtti időszakban is voltak információi. A szökések közvetett szervezésében játszott szerepe azonban az 1941 legelején nyilvánosságra került ügyek - fegyelmezetlen, intrikus vámosmikolai tisztek, illetve egy „B" egyén szerepre vállalkozó, tolmácsként is működő internált karpaszományos tizedes - miatt vált nyilvánvalóvá. A vámosmikolai táborparancsnok, Thuránszky főhadnagy 1941. február 20-án a miskolci VII. hadtest parancsnokságának jelentést tett a győri lengyel katonai fiókkórház internált orvosainak a beutalt internáltakkal szembeni káros tevékenységéről. A győri gyógykezelésről Vámosmikolára visszatérőktől és az általa alkalmazott besúgótól nyert információkból arra a következtetésre jutott, 127 HL HM. 1941-21-21-4388-13.006. A vámosmikolai Honvéd Gyüjtőtábor parancsnokának jelentése a miskolci VII. hadtestparancsnokságnak. 1941. febr. 19. (Másolat.) Szökések megállítására tett intézkedések végrehajtása és a szökések indítóokainak kivizsgálása.; Thuránszky táborparancsnok jelentésében kiemelte azt a tényt, hogy a szökések indítóokairól és lebonyolításáról néhány internált tiszt önként tájékoztatta a táborparancsnokságot! A jelentésben részletesen ismertetésre került a négy tiszt február 8-i szökésének története. Mivel sajátos esetről van szó, röviden kitérünk rá. Thuránszky szerint a tisztek szökését (a maga is megszökött) Tadeusz Wasilewski alezredes készítette elő, akit a VII. hadtestparancsnokság rendeletére az egyik tiszti táborba helyeztek át. „Wasilewski Tadeusz l. int. alezredes és Fialkiewicz Julián l. int. hdgy. f. hó 15-én a vámosmikolai gyűjtőtáborból áthelyezésük folytán útba lettek indítva IpolypásztóPárkánynána-Budapesten át Egerbe. A kísérő gyalogosnak szigorúan ki volt adva a parancs, hogy Budapesten sehová menni nem szabad, érkezéstől indulásig a pályaudvaron kell tartózkodni. A kísérő Makai István gyalogos a kiadott parancsot megszegte, és az eddigi beérkezett adatok, valamint saját vallomása alapján Párkánynánától bérautón mentek fel Budapestre, Arany János u. 5. és 9. szám alá, ahol lengyel polgári menekültek laknak, és ottan 4 (négy) nagy csomagot tettek le, mely a 4 szökött tiszteknek ruhaneműjét és titkos iratokat tartalmazott." Makai honvéd vallomása szerint az Eger felé induló vonat indulásáig (éjfélig) az említett lakások egyikében tartózkodtak. Az elképesztőnek tartott szabálysértés miatt a honvédet le akarták tartóztatni, ám - Wasilewskiék nagy szerencséjére - a részletes vizsgálat megkezdése előtti napon életveszélyesen megbetegedett. A felelősségre vonást felépülése utánra halasztották. 128 Uo. 1941-21-21-4388-21.252. A vámosmikolai honvéd gyűjtőtábor parancsnoka, Thuránszky László főhadnagy jelentése a miskolci VII. honvéd hadtestparancsnokságnak. 1941. márc. 18. A jelentésben szereplő Laski Stanislaw, azaz Stanislaw Laski-Rzepko lelkész-őrnagy a titkos evakuáció szervezésében, de politikai vonatkozásban is jelentős szerepet játszott. Az Ekspozytura „W" munkájában ugyancsak számos feladatot kapott. Letartóztatására ezért került sor. 129 Uo. (1399/eln. Vk. oszt. L.-1941.)