Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig
túlmenően a Katonai Képviselet „...fel akarja kutatni mindazon l.[engyel] tiszteket és altiszteket, akik a magyar parancsnokságnak szolgálatot tesznek." (Ilyen esetről a vámosmikolai táborban találunk szemléletes példát. 66 ) Zalewski szerint ilyen besúgók sokan vannak. Az evakuáció mechanizmusáról ugyancsak fontos megállapítás olvasható. A nehézségek fő okát „Hefl." abban látta, hogy a közvetlen csoportos szökések helyett „...az egyes emberek [előbb] polgári táborokba kerülnek, és csak ezután szállíthatók tovább." 67 Steifer ezredes döntése értelmében a táborban igen népszerű Korytowski önkéntesnek továbbra is a legénység Jugoszláviába való juttatásával kellett foglalkoznia. 68 Smenda hadnagy azt a megbízást kapta, hogy információs szolgálattal foglalkozzék, és a törzsnek [a Katonai Képviseletnek - L. I.] magánúton jelentést tegyen." 69 A jelentés talán legfontosabb része a leendő „Zalewski-törzs" összetételére vonatkozik. 70 A számos fórumot megjárt „Hefl."-jelentés után Pekle Béla tábornok elrendelte, hogy a Martin Zalewski alezredes nevéhez fűződő, minden jel szerint központilag irányított, magyar érdekekre káros szervezkedést meg kell akadályozni. 71 Sárvárról azonban nem szűntek meg a szökések. Úgy tűnt, hogy a „Zalewski-csoport" elkezdte érdemi működését. 72 Ettől függetlenül a III. hadtestparancsnokság az 1941 januárjában végrehajtott szökések miatt elrendelte, hogy az internáltak „...a sötétség beálltával barakkjaiban őriztessenek és azt csak a végső szükség esetén kísérettel, csoportosan hagyhassák el, és hogy a tábor elhagyása csak a déli órákban, csoportosan, kellő kísérettel engedtessék meg" 73 (Ez volt a legszigorúbb mozgáskorlátozó rendszabály, amelyet a III. hadtest területén lévő lengyel internálótáborokban érvényesítettek.) Az ország legnagyobb létszámú - sárvári - lengyel katonai internáló táborából szervezett és végrehajtott szökések egyediségük mellett általános érvényű mintául szolgálnak. Pekle Béla tábornok alább idézett jelentéséből a legénységi táborokra jellemző őrzési viszonyokat, szökési praktikákat és a megtorló intézkedések - 1941. elején aktuális - mértékét követhetjük nyomon. „Mrozek Stanislaiv /.[engyel] mí.[ternált] gyö/.[ogos] a sárvári gyűjtőtáborból Kenyéri községbe, mezőgazdasági munkára volt vezényelve. Munkahelyén beteget jelentett, s mint beteg a munkából visszamaradt és nov. 22-én szállásáról megszökött, s állítólag Budapestre utazott. A munkásszakasz felügyeletére kirendelt 2 magyar őrt mulasztás nem terheli, mert ezek a munkában álló szakasz felügyeletével a mezőn voltak elfoglalva. Furman Antoni és Mihalovicz Wladyslaiv l. int. őrmester dec. 18-án éjjel, Micholuk l. int. tiz., Lukasewsky Jan törzsőrm., Kazimiersky Felix, Klasinsky Stefan és Pleban Józef gyal. I. internáltak pedig jan. 7-én, Chosinski Eugénius l. int. gyal. pedig jan. 9-én éjjel szöktek ki a sárvári gyűjtőtáborból, míg Chosinski Eugénius I. int. gyal. f. hó 11-én éjjel. Ezek közül Micholuk l. int. tiz. jan. 11-én önként jelentkezett, volt munkahelyén volt látogatóban. Önkényű eltávozásáért 5 napi szigorított fogsággal lett megfenyítve. A szökések körülményeire jelentem: A sárvári gyűjtőtábor egy több holdnyi területen fekvő felhagyott selyemgyárban van elhelyezve. A terület legnagyobb része egy 1,50 m magas igen avult 66 Vámosmikolán egy lengyel karpaszományos tizedes (aki tolmács és ún. postás"beosztásban volt) készségesen tájékoztatta a magyar táborparancsnokot. Ezzel igen nagy kárt okozott a tábori konspirációnak. Lásd! Hl HM. A vámosmikolai honvéd gyüjtőtábor parancsnokának, Kicsindy Kálmán főhadnagy jelentése a miskolci VII. honvéd hadtestparancsnokságnak. Pótjelentés a szökések indító okainak kivizsgálása tárgyában. 1941. febr. 28. 67 Uo. 12. pont. 68 Uo. 7. pont. „Hefl" szerint Korytowski önkéntesnek a legénység között bizalmi hálózata van, akik mindenben segítik őt. Korytowski vitte Budapestről és osztotta szét Sárváron a hamis útleveleket. Sárváron úgy tűnik, hogy ő volt Steifer ezredes összekötője és - többek között - az evakuáció legbizalmasabb szervezője. 69 Uo. 10. pont. 70 Uo. 8. pont. A „Zalewski-csoport", máshol „sárvári kirendeltség" néven létrehozandó illegális képződményt helyi internáltakból (Kurowski, Hyrjak, Korytowski, Kordowicz hadnagy és néhány megbízható altiszt), továbbá a mosdósi tiszti táborból Sárvárra vezényelt Gasiewski százados - Zalewski alezredes bizalmasa - alkotta volna. 71 HL. HM. 1941-21-21-4387-1131. (Pekle Béla tábornok jelentése. 1940. dec. 28.) 72 A HM. I. csoportfőnök, Schindler Szilárd altábornagy jóváhagyásával Korytowskit 1941 januárjában két hónapra a gánti legénységi büntető-, majd a váci műszaki munkástáborba helyezték. Zalewski három, Kurowsky három, Smenda két hónap siklósi tiszti büntetőtábori elzárást kapott. HL HM. 1941-21-21-4387-1131. (Pro domo.) Lásd még ugyanezen az alapszámon Schindler altábornagy átiratát az I. hadtestparancsnokságnak. (HM. 1.131. sz/eln. 21.-1941) Bp., 1941. jan. 16. 73 HL HM. 1941-21-21-4387-1131. (Pekle tábornok jelentése. 1940. dec. 28.)
