Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

séget is kaptak, csak másnap indították őket lítba a Nagykanizsa-i polgári táborba. Hasonló esetek elkerülése végett kívánatos volna a Magyar—Lengyel Szövetség figyelmét felhívni a fokozottabb ellenőrzésre, igazoltatásra és kikérdezésre, mert ezáltal a katonai internálótáborok parancsnokságait kímélnék meg sok kellemetlenségtől."

41 Budai Vince főhadnagy a váci lengyel műszaki munkástábor (műszaki munkásszázad) helyettes parancsnoka a 24 lengyel szökésével kapcsolatban jelentésben jogosan úgy fogalmazott, hogy „.. .szervezett szökésekről van szó."

42 Tehát a szökések célja elsősorban (és ebben az esetben) nem a polgári menekült státusz elnyeréséért, hanem az ország elhagyása céljából szerveződtek. A váci táborból 1940. december 17./18. hajnalán újra csoportos szökés történt. Az iratok szerint nyolc lengyel internált katona ismeretlen helyre távozott, azaz megszökött. Az I./I. gyűjtőtábor csoportparancsnoka, Szendrői Károly alezredes szerint a szökéseket kétséget kizáróan „...kívülről irányítják, [ezt] alátámasztja az a körülmény is, hogy ismeretlen, magas szőke, lengyel hölgy egy [ugyancsak ismeretlen - L. L] polgári egyén kíséretében az első szökések alkalmával [december 8-án - L. I.] is Vácon járt"

43 Szendrői alezredes az internáltakhoz eljutó információ minimálisra csökkentése érdekében december 19-én megtiltotta a rádióhallgatást, a rádiókészülékeket elzáratta, s egyben parancsba adta, hog)' az „...őrutasítást szigorúan tartsák be és a szükséges, legerélyesebb eszközöket vegyék igénybe. [...] A tábor elhagyása csakis szolgálati érdekből, kísérővel történhetik. A valóban nag)- erőkkel lefolytatott nyomozás is csak részleges eredményt hozott. Ezt Budai Vince főhadnagy 1941. január 16-ai jelentéséből rekonstruálhatjuk. A HM. 21. osztályának 1940. december 14-ei utasítására „.. jelentem, hogy a múlt év dec. 8-án megszökött lengyel internáltak közül 6 lengyelt a nagykanizsai lengyel polgári fogolytábor vezetősége, megkeresésemre, kísérővel Vácra indította előzetes távirati értesítés mellett. A hat lengyelt kihallgatásuk után a Gánt-i lengyel büntetőtábor parancsnokságának adtam át. Kihallgatásukból megállapítást nyert, bár tagadták, valaki elősegítette a szökésüket, s mivel nem tudtak átjutni a határon, a magyar lengyel menekültügyi bizottság útján, hol álnevet vallva be s azt állítva, hogy az orosz üldözés elől menekültek el, igazolványt s vasúti jegyet kaptak, s úgy kerültek el a lengyel polgári táborba. Megállapítást nyert továbbá, hogy a szökött lengyel internáltak mindenkor meghagyják a keresztnevüket, s vezetéknévül anyjuk nevét veszik álnévnek, a jelen esetben is így volt. Föltehető, hogy a táborból elszökött többi lengyel is vagy ott, vagy más polgári lengyel táborokban bujkálnak álnéven."

45 Az I./5. Lengyel Műszaki Munkás Táborból (Vácról) előfordult tömeges szökésekről Horvay Arthur tábornoknak, a budapesti I. hadtestparancsnokság közigazgatási vezetőjének is az volt a véleménye, hogy „...a lengyel katonai internáltak [egy része - L. I.] nem külföldre igyekeznek, hanem polgári táborokban hamis adatok bemondásával helyezkednek el. Hamis adatokkal polgári táborokban jelentkezett és ott elhelyezkedett [számos] katonai internáltat sikerült már elfogni." A tábornok szerint a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság „...tudatosan vagy jóhiszeműen, de 41 Uo. Lugossy zászlós (és nemcsak ő) ez esetben abban tévedett és tájékoztatott félre, hogy a megszököttek nem véletlenszerűen és kényelmi szempontból és nem is önszántukból igyekeztek Nagykanizsára, illetve a magyar-jugoszláv határhoz közeli lengyel polgári táborok valamelyikébe. 1940 végétől ugyanis elsősorban Nagykanizsa, Kadarkút, illetve Keszthely volt az evakuáció szempontjából a gyülekező, s bizonyos értelemben az elosztó, illetőleg az indító hely (állomás). Az idézett jelentésben említett személyeknek különben nem volt szerencséjük. Ryszard Stryharsky szakaszvezető beteg lett, és a győri lengyel katonai kórházba került. Pawel Lowalski tizedest elfogták és a gánti lengyel katonai büntetőtáborba került. 42 HL. HM. 1941-21-21-4387-2764 (6/1940). A 1/5. Lengyel Műszaki Munkásszázad parancsnokának (Budai Vince főhadnagy) jelentése a HM. 21. osztályának. Vác, 1940. Dec. 9. Budai szerint egyelőre csupán a szökés módját sikerült megközelítőleg megállapítani, a szökés okát egy részletes vizsgálat derítheti ki. A lengyel internált katonák közül, akik munkára voltak kiadva, a mozgásszabadságukat sok esetben szökésre használták fel, melyeket a munkaadók nem, vagy napok, hetek múlva jelentettek az illetékes táborparancsnokságnak. A pilisvörösvári táborból például egy időben megszököttek/ eltűntek számát a táborparancsnok nem jelentette felsőbb helyre. Vö. HL HM. 1943-21-21-6751-423191. 43 Uo. 1941-21-21-4387-2764 (118046). A I/I. Honvéd Gyűjtőtábor Csoport Parancsnokság (Szendrői Károly alezredes) jelentése a HM. 21. Osztályának, Budapest, 1940. dec. 19. A nyomozás a váci rendőrség és csendőrség bevonásával a gyűjtőtáborcsoport-parancsnoksághoz beosztott „K" tiszt feladata lett. 44 Uo. 45 Uo. (17/1941. sz.) Lengyel internáltak szökése.