Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig
lakó lengyelek a sajnálatos „Legény PáT-ügy után a csendőrség fokozott megfigyelése alatt álltak. Matzkéné lengyelekkel kapcsolatos tevékenysége nyilvánvalóan „B"(besúgó) egyének segítségével tudódott ki. (Csaba Dénes táborparancsnok - mint látni fogjuk - azt állította, hogy ő maga „véletlenül" jött rá, hogy Matzkéék közreműködnek a lengyelek szöktetésében.) Ám, Csaba főhadnagyszemélyesen győződött meg arról, hogy Matzkéék présháza ágyakkal és egyéb háztartási tárgyakkal, valamint a „kincstár tulajdonát képező ágyneműkkel" van felszerelve, s ott a lengyel tisztek hosszabb-rövidebb időt töltenek. A hivatalos verzió szerint Csaba főhadnagy a kincstári tárgyak (pokrócok, lepedők, párnák) illetéktelen helyre kerülése miatt tett feljelentést a helyi csendőrségen. Miután kiderült, hogy a présház (Matzkéék városi házától eltérően) a lengyelek elszállásolásául nem volt bejelentve, „megfogalmazódott az ún. »fogolyszöktetes« tényállása." A csendőrségi nyomozás, majd annak feljelentése következtében Matzkéné több társával együtt „fogolyszöktetés vádjával" bíróság elé került. 31 A vádlottak értelemszerűen tagadták bűnösségüket. Tevékenységük egyes - tényleges - epizódjai tekintetében pedig egyszerűen nem mondtak igazat. Amit beismertek 32 , és maga a „fogolyszöktetés" vádja nem volt elegendő elítélésükhöz. A Pestvidéki Törvényszék „.. .úgy találta, hogy vádlottaknak a tényállásban leírt cselekményei a Btk. 447. §-ának 1. bekezdésében meghatározott fogolyszöktetés bűntettének a tényálladékát ki nem merítik. Ugyanis kétségtelen, hogy a menekült lengyel katonai egyének, bár az elszállásolásuk és anyagi ellátásuk végett szükséges nyilvántartás és hatósági felügyelet alatt állottak, mely a személyes szabadságuknak bizonyos mérvű korlátozásával járt, hatósági őrizet alatt nem voltak, hanem szabadon, őrkíséret nélküljártak, keltek s a község és a környék előkelő családjainak is mindenkor szívesen látott vendégei voltak, mely körülményeknél fogva a község lakosai, éspedig nem csupán az egyszerű emberek, hanem még a magasabb képzettségű egyének sem lehettek annak tudatában, hogy az ott elszállásolt lengyel menekült tisztek, foglyok, illetve fogságban levő hatósági őrizet alatt álló egyének. De ettől eltekintve, a m. kir. honvédelmi miniszter 49402/eln.l.b.l939. sz. rendeletének 1. pontja értelmében is a lengyel hadsereg tagjai és általában a lengyel menekültek hadifoglyoknak nem tekinthetők. Márpedig e rendelkezésnek oly értelmezést adni, hogy a lengyel menekültek hadifoglyoknak ugyan nem, hanem egyéb foglyoknak, nevezetesen fegyenceknek, avagy börtönre, vagy fogházra ítélt egyéneknek tekintendők, nemcsak merőben téves és alaptalan volna, hanem a lengyel menekültek itteni életviszonyaival és helyzetével éles ellentétben állana. Igaz ugyan, hogy az 1940. évi XVIII. 2. §-a szerint a büntetőtörvények alkalmazása szempontjábólfogolynak kell tekinteni, akit a hatóság őrizetben, vagy személyes szabadságának korlátozásával felügyelet alatt tart, azonban e törvény 1940. július 12-én lépett hatályba s így az a vádbeli időben, vagyis 1940 májusában elkövetett cselekmények elbírálásánál irányadó nem lehet. Minthogy végül a bizonyítást nyert tényállás sem tartalmaz olyan adatot, mely a lengyel menekülteket a Btk. 447. §-ában írt bűncselekmény tényálladékához szükséges büntetőjogi fogalmú foglyokká minősítené, vádlottak cselekményei a vádbeli bűncselekmény tényálladékát ki nem merítik, minélfogva Matzke Emiiné, Helm Teréz, Schubauer Jánosné, Helm Ferenc és Dőre Mária vádlottakat a Btk. 447. §-ában meghatározott és annak 1. bekezdése szerint minősülő fogolyszöktetés bűntettének vádja alól a bt. 326. §-ának 1. pontja alapján felmenteni kellett." 0 [Kiemelés tőlem - L. 1. ] A felmentő ítéletet a Pestvidéki Törvényszék főügyésze megfellebbezte. Az ügy a Budapesti Királyi ítélőtábla elé került. Az ítélőtábla azonban az elsőfokú ítéletet jóváhagyta. Döntését azzal 31 HL. HM. 1942-21-21-5207-6808. Matzke Emiiné és társai ügyében bírói ítélet felterjesztése. (Pestvidéki Törvényszék. B.I. 6683/1940.-5.SZ. 1941. ápr. 23.) 12 Uo. „Matzke Emiiné, Helm Teréz, Schubauer Jánosné és Helm Ferenc vádlottak beismerték ugyan, hogy a Matzke Emiinénéi lakott két lengyel tiszt 2 drb. Bőröndjének Budapestre történt szállításában a tényállásban már leírt módon közreműködtek, azonban tagadták, hogy tudomásuk lett volna arról, hogy az illető két lengyel tiszt szökni akar. Ezenfelül Matzke Emiiné azt is tagadta, hogy hat lengyel tisztnek Pilisszentlászlóra leendő elvezetésére bárkit is felkéri,, vagy rábeszélt s ily módon a szökéshez segítséget nyújtott volna. Végül Dőre Mária V.rfrendü] vádlott beismerte, hogy 1940. május 15-én reggel egy bőrtáskát vitt Budapestre, azonban tagadta, hogy az valaimlyik lengijel tiszté lett volna, s előadta, hogy az a nővérének a táskája volt, s abban a nővére holmiját vitte Budapestre, ahol nővére a Bajza utcai polgári iskolában tanárnő. " 33 Uo.
