Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Gőzsy Zoltán: Pesty Frigyes helynévgyűjtésének tanulságai
tettek kiinduló pontot. 16 Többször hivatkoztak a jegyzők a birtokosok levéltárára, ahol még további adatok találhattak volna, ám ezeket szinte egyáltalán nem használták. Szerencsés esetben gazdag forrásbázis alapján dolgozhatott az adatközlő. A Somogy megyei Kisasszondon a helyi birtokos, Sárközy Titusz vette gondjaiba a gyűjtést. Felosztotta a feladatokat: a lelkésszel állíttatta össze az egyházi adatokat, a településre vonatkozó minden egyéb más adatot pedig ő szedett össze igen nagy alapossággal {„írtam Kisasszondon a kezemnél lévő családi levéltár segélyével"). 17 A végeredmény így természetesen sokkal összetettebb és megbízhatóbb lett, mint más településeknél. A Veszprém megyei Kővágóörs jegyzője igen részletes és történeti adatokban bővelkedő beszámolót produkált. Ennek az adatközlő szorgalma és történeti érdeklődése mellett egyértelműen az volt az oka, hogy rendelkezésre állt a helyi birtokos család levéltára, és a település levelesládájában is szép számmal feküdtek oklevelek, egyéb iratok. 18 A nyomtatásban megjelent történeti források használata ritkábbnak számított. Országos szinten elsősorban Budai Ézsaiás 1805 és 1812-ben megjelent Magyarország Históriájára, 19 valamint Fessier Ignác munkájára hivatkoztak a gyűjtők, 20 akik többször citáltak középkori (elsősorban Anonymust) és koraújkori (elsősorban Istvánffyt) szerzőket. A XVIII-XIX. század nagy forrásgyűjtései közül leginkább a Fejér György oklevélgyűjteményét használták, de hivatkoztak még Pray György munkájára is. A Veszprém megyei Ácsteszérnél például az adatközlő jegyző (aki Ciceró-idézettel kezdte beszámolóját) minden, a településre vonatkozó adatot közölt a Fejér-féle kötetekből. 21 Mint azt már említettük, a képzett, több településen is szolgálatot teljesítő jegyzők beszámolója több esetben is hosszabb volt, és szélesebb forrásbázison nyugodott. Somogyban például a Nagybajomban, Vrácsikon és Somogysárdon is ténykedő Hordossy Endre jegyző a Corpus Jurisból és Bél Mátyástól is vett történeti adatokat. A plébánosok, lelkészek érthetően több írott és nyomtatott forrást használtak. Természetesen itt is összefüggés állapítható meg a plébánián található levéltár, könyvtár gazdagsága és a beszámoló terjedelme és minősége között. A Somogy megyei Törökkoppány plébánosa például kisebb könyvtárat és levéltárat örökölt a XVII. században rövid ideig Koppányban működő jezsuita missziótól. Ezek alapján állította össze a leghosszabb Somogy megyei beszámolót. A plébános latin iratokból, illetve Schmitth Miklós jezsuita történetíró latin nyelvű munkájából is hosszasan fordított. 22 Mernye helység plébánosa Péterffy Károly egyháztörténeti munkájára 23 hivatkozott, Szigetvár ostromához pedig „Szigetvár ostroma" cikket Fényes Elektől" használta forrásként. 24 A Veszprém megyei települések közül is helyi plébános gyűjtése alapján készült az egyik legigényesebb leírás a már említett Ácsteszér esetében {„Acs-Teszérnek históriai, topographiai és régészeti bővebb leírását is ezennel ide mellékelem, kidolgoztat. Gulden Endre Ácsteszéri plébános Úr által"). 25 A „kevés kivélellel Reformátusok" lakta Somogy megyei Darányban a Lampe által kiadott Debreczeni-féle egyháztörténetből is dolgozott a jegyző. 26 Vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy az országos történetírás elemei, hogyan épültek be a települések történeti tudatába. Előfordul, hogy a 16 Az első írásos említést keresték a lejegyzők, sokszor kötötték az első anyakönyvi bejegyzéshez a település (dokumentált) eredetét. 17 Pesty, Somogy, 171. p. 18 Pesty, Veszprém, 223-227. p. 19 Budai Ézsaiás: Magyarország históriája. I-III. kötet. Debrecen, 1805, 1808, 1812. 20 Fessier Ignác: Die Geschichte der Ungarn und Ihrer Landassen. I-X. kötet. Lipcse, 1815-1825. 21 Pesty, Veszprém, 32-33. 22 Schmitth Miklós: Imperatores Ottomanici a capta Constantinapoli, cum epitome princípium Turcarum. 17471752. Nagy Sándor (1809-1883) lefordította Gerich Mátyás és Zollner szentbeszédeit 1839-ben, illetve 1871-ben. 1865-ben "Hitelemzések" c. munkájának és 1869-ben Buchler János könyvének nyomtatásához kért engedélyt. Pfeiffer János: A Veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae. München, 1987. 764. p. (A továbbiakban: Pfeiffer.) 23 Péterffy Károly: Sacra concilia ecclesiae romano-catholicae in Regno Hungáriáé... Pozsony, 1741-1742. 24 Fényes Elek: Szigetvár ostroma. Pest, 1857. 25 Pesty, Veszprém, 32-37. p. 26 Pesty, Somogy, 87. p. Friedrich Adolf Lampe adta ki Debreczeni Ember Pál História Ecclesiae reformatae in Hungária et Transsylvania című munkáját 1728-ban Trajecti ad Rhenum c. kötetében.
