Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Vonyó Anita: Kaposvár ivóvíz-ellátásának problémái a 19-20. század fordulóján (1892-1906)

artézi kútnak létesítése. "

w A miniszter válaszában felajánlotta segítségét a munkálatokhoz szükséges szakmai tanácsok megadását, valamint a megfelelő fúróberendezések beszerzését illetően is. Miután a város vezetése elkötelezte magát a probléma megoldása mellett, határozat született egy, a Bethlen téren álló artézi kút létrehozásáról 1893 folyamán.

11 A város pályázatot írt ki a kivitelezési munkálatokra, amelyre a beérkezettek közül Hegedűs János hódmezővásárhelyi és Zsigmondy Béla budapesti szakember beadványa maradt fenn. Bár a többi pályázó személyéről és ajánlatáról nem áll rendelkezésünkre levéltári dokumentum, Bereczk Sándor könyvéből megtudhatjuk, hogy a munkálatok elvégzésére a budapesti székhelyű Kann és Heller cég kapott megbízatást.

12 A fúrás 90 méter mélységig történt, a munkát ennél tovább - a cső szűk mérete miatt - nem tudták folytatni, s így 1894 februárjában sikertelen tárgyalások sorozatát követően a munkálatokat abbahagyták.

13 A város egészséges artézi vízzel történő ellátására történő első próbálkozás tehát kudarcot vallott. A kísérletek félbeszakadása miatt a helyi sajtó több ízben fejezte ki rosszallását: „Nézetünk szerint ez az ügy kellőleg elő sem volt készítve arra, hogy a szerződés alaposan megköthető legyen; a szükséges felvilágosító adatok he se szereztettek, vagy azok a képviselő testületnek elő nem adattak. "

M A megye és a város vezetése az elvetélt kísérlet ellenére sem adta fel a harcot, hiszen igen fontos népjóléti kérdésről volt szó. A vármegye törvényhatósági bizottságának 1894. május 7-én megtartott közgyűlése elfogadta azt a javaslatot, miszerint a megyei közkórház területén hozza létre az artézi kutat, s innét a legvízigényesebb létesítményeket - laktanya, vármegyei székház, főgimnázium - látják el megfelelő ivóvízzel. Elhatározták azt is, hogy a költségek fedezését a betegellátási, a katona elszállásolási, a vármegyei törzsvagyon és a gimnázium alapok megcsonkításából kívánják biztosítani.

15 Legnagyobb nehézséget a munkálatok megkezdéséhez szükséges technikai eszközök hiánya jelentette. A vármegye és a város nem rendelkezett ugyanis olyan eszköztárral, melynek segítségével a fúrásokat elkezdhették volna. Ismételten a földművelésügyi miniszterhez fordult Maár Gyula alispán, aki a korábban ígért segítséget valóban megadta: „...mihelyt a vármegye tulajdonát képező kaposvári középületek területén létesítendő artézi kút fúrásához alkalmas fúrókészlet felszabadul, az a vármegyének a fúrás vezetéséhez szükséges személyzettel együtt rendelkezésére fog bocsáttatni. Megjegyzem azonban, hogy ezen személyzetnek lakást, fűtést és világítást, nemkülönben a fúrógépek hajtásához szükséges locomobilt, tüzelő és kenő anyagokat, a fúrás bélelésére szükséges csöveket és minden, a fúrás alatt szükséges fa és egyéb anyagokat, a szerszámok élesítésére és esetleges javítására szükséges munkát, valamint az igénylendő kézi és fuvaros napszámosokat és a munkahely éjjeli kivilágítását a vármegye tartozik szolgáltatni. A fúrásnak jelenleg még nem megállapítható megkezdéséről alispán úr a fúrás vezetésével megbízott Farkas Kálmán királyi főmérnök által fog értesítettetni... "'

6 1895-ben az ivóvízkérdés az országos politika szintjén is megjelent. A belügyminiszter egy körrendeletben hívta fel az érintett törvényhatóságok figyelmét arra, hogy az ivóvízzel összefüggő problémák megoldására továbbra is fordítsanak kiemelt figyelmet. 1895 decemberében az említett belügyminiszteri utasítás alapján, a somogyi megyeszékhelyen is kimutatás készült „azon vízvezetékekről, artézi és mély kutakról, melyek 1895 év végéig Kaposvár rendezett tanácsú város területén berendeztettek, illetve fúrattak, továbbá azokról, melyek iránt a munkálatok megindítattak, de befejezést nem nyertek, végül azokról, melyekre nézve a tárgyalások még függőben maradtak. " A felmérés eredménye gyakorlatilag semmiféle előrelépést sem mutatott a korábbi években fennálló állapotokhoz képest. Eszerint Kaposvár az 1895-ös esztendő folyamán sem 10 Uo. 11 Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Bp., 1925. (továbbiakban: Bereczk), 175.p. 12 Uo. 175.p. l3

Holl Lajos-Ift Miklós: Víziközmű ellátás Kaposváron a XX. században. Kaposvár, 1998. (továbbiakban Holl-Ift), 27.p. 14 Kaposvár 1893. máj. 21., 1-2. p.; 1893. máj. 25., 2. p.; 1893. máj. 28., 2. p. 15 SML ai. 1110/1916 16 Uo.