Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Csóti Csaba: A Somogy megyei izraelita középponti választmány dokumentumaiból, 1868 (forrásközlés)

dósítójának" álláspontja, aki publicisztikájának tanúsága szerint kortársainál nagyobb megértést tanúsított a zsidóság saját kultúrájának őrzésére irányuló kívánalmai iránt. Igaz, tette mindezt egy olyan település lakójaként, ahol, mint azt a tabi közösség vizsgálata esetében Csurgóra vonatkozólag megjegyezte, az izraeliták számára az asszimiláció nagyon is előnyös lehetőségeket nyithatott meg. Ő maga is úgy vélte, hogy Csurgón „...a legbenső társadalmi együttlét van a zsidó és keresztyén között, mihez azon szerencsés körülmény is járul, hogy Istennek hála, nyelvben és érzelemben mind magyarok vagyunk. "

13Z Ennek ellenére vagy éppen ennek köszönhetően, amikor a Somogy és a ZalaSomogyi Közlöny között vita robbant ki a zsidó emancipáció kérdésében

133 és az utóbbi lap egyik levelezője a feltételekkel megadandó emancipáció álláspontjára helyezkedett, Andorka úgy nyilatkozott, hogy „az emantipátió nemzetünk részéről nem kegyelmi tárgy, hanem igazság szolgáltatás, és evvel nem szabad dicsekednünk, mert szégyenünk, hogy ez a szó, »emancipdtio« jelen korunkban még létezik."'

34 E véleményével saját újságjának álláspontját is meghaladta, hiszen mint láttuk, a Somogy szerzett jogként, a hazafiságát bizonyított közösség által kiérdemelt jogként értelmezte az egyenjogúsítást. Az Izraelita Egyetemes Gyűlés gondolata Eötvös Józsefnek abból a szándékából született meg, hogy a magyarországi egyházakkal az állam intézményesített formában tudjon kapcsolatot fenntartani, úgy, hogy elkerülhető legyen az állami és egyházi szervek direkt, közvetlen összekapcsolása, mind szervezeti kérdések, mind az oktatásügy, mind egyes pénzügyi kérdések esetében. Eötvösnek ez a szándéka a keresztény felekezetek esetében nem ütközött különösebb akadályba, hiszen e felekezetek mindegyike rendelkezett olyan választott vagy kinevezett testülettel, mely az adott egyházat képviselni volt jogosult. Az izraelita felekezet esetében azonban a diaszpóra-létből fakadó autonóm gyülekezeti élet következményeként ilyen testület nem létezett. A szakirodalomban többször, számos oldalról elemzett, egyes tekintélyes, meghívott zsidó személyekkel történt előkészítő egyeztetés után Eötvös 1868. december 10-i határnappal tűzte ki egy izraelita kongresszus megrendezését. A kongresszus tárgyául „az egyház-, községi-, megyei-, kerületi- és egyetemes közegek szervezetét, valamint ezen testületeknek egymáshozi minden tekintetben viszonyainak megállapítását s ebből folyólag első alakításuknak s jövendőbeli fenntartásuknak módozatát, nem különben az iskolák korszerű szervezetét is, - az orsz. törvények érvényének, s a felség legfőbb felügyeleti jogának épségben tartása mellett" ajánlotta. Lényegében tehát a nem létező egyházi szervezet megalakítására az iskolaügyi kérdések tekintetében közös, minden hitközség által elfogadott álláspont kialakítására szólította fel az ország zsidó lakosságát. A választás napjául 1868. november 3-át tűzték ki, a lebonyolítást pedig a főispánok által megalakítandó megyei középponti választmányokra, illetve az ezek által megalakítandó szervekre bízta. A kongresszus összehívásával, sok más probléma mellett, Eötvös elkerülhetetlenül teret nyújtott a magyarországi zsidóságon belüli, a fentiekben már ismertetett, végső soron a zsidó identitásról szóló rendkívül eltérő nézetek összecsapására, mely be is következett és az ortodoxoknak a kongresszus elhagyásával, majd külön felekezetté szerveződésével ért véget. Somogy megyébe 1868. szeptember 12-én érkezett meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata a főispánhoz a középponti választmány megalakításáról.

135 Ezt követően szeptember 15-ére a kaposvári megyeházára Jankovich László főispán elnöklete alatt gyűlést hirdettek.

136 A gyűlésen megválasztották a középponti választmány tagjait és jóváhagyták a választókerületi beosztást. A választókerületek számát négyben határozták meg, a választás napjáról, november 3-áról pedig tájékoztatták a megjelenteket.

137 A megválasztott középponti választmány munkájáról, illetve a végül, halasztás 132 Andorka Gyula: Csurgó mezőváros In S. 1868. szept. 22. 1-2. p. 133 A „vita" valójában azt jelentette, hogy a Zala-Somogyi Közlöny teret adott „Völgyi" nevű levelezőjének az egyenjogúsítást, illetve a feltétel nélküli egyenjogúsítást keményen bíráló véleményének. Roboz Somogy megye „nevében" az ilyen vélekedést kereken elutasította anélkül, hogy érdemi vitába bocsátkozott volna az írással, melyet véleménye szerint „Somogymegye székvárosában és vidékén is közindignátióval fogadtatott mind az irodalom alatt álló irálya, mind sértő kifejezései miatt" Lásd! Néhány szó Völgyinek - szerkesztői megjegyzés In S. 1868. márc. 10. 1 p. 134 Andorka Gyula: Néhány szó Völgyinek In S.1868. márc. 10. 1. p. 135 SML Somogy vármegye főispánjának iratai 1867-1871. (a továbbiakban: főispáni) 114/495/1868. ein. 136 Lásd! az 1. sz. dokumentumot! 137 S. 1868. szept. 22. 3. p.