Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Csóti Csaba: A Somogy megyei izraelita középponti választmány dokumentumaiból, 1868 (forrásközlés)
ményt úgy minősítette, hogy „ez oly alapos [ojkoskodás, melynek ellenében még csak hypothezisek sem hozhatók fel. " 118 Látható tehát, hogy a nemzetietlenség vádja, illetve a kasztosodás, az elzárkózás, lényegében tehát az eltérő vallási-kulturális szokások léte olyan ellenérzéseket szült az emancipációval kapcsolatban, mely alól számos egyenjogúsítás párti keresztény személyiség sem tudta kivonni magát. 119 A fentebb ismertetett tabi példa éppen arra világít rá, hogy a hagyományhű zsidó közösségek koherens, a modernizálódó világban is működőképes társadalmi szerkezettel rendelkeztek. Éppen ez a működőképes szerkezet jelent meg azonban kasztosodásként a keresztény társadalom és az ilyen közösségekhez nem tartozó zsidóság számára. Csorba, illetve a neológia irányában elkötelezett Somogy tehát tévedett akkor, amikor úgy vélték, hogy a hagyományőrzők egy működésképtelen, elavult társadalom képviselői. Csorba tévedése még nagyobb volt, amikor úgy vélte, hogy egyedül a polgári házasság által „érhető el azon czél, mely szerint a magyar zsidóság séparait helyzetéből kibontakozva benővé magát a magyar társadalomba. " uo Bár felvetése a polgári házasság szükségességéről jelentős mind a polgári társadalom kialakulása, mind a zsidóság emancipációja szempontjából, aligha hihető, hogy amennyiben az 1860-as évek végén megvalósul Magyarországon a polgári házasság intézménye, az jelentősen hatott volna az ortodox közösségek felbomlására. 121 Az persze kétségtelen, hogy a neológok beilleszkedését a többségi társadalomba valószínűleg még inkább meggyorsította volna. A Somogy idealisztikus és a zsidóság belső tagoltságának problémáját a „maradók és haladók" ellentétpárjává leegyszerűsítő, az emancipációt és az asszimilációt összekapcsoló szemlélete azonban olyan helyi közéletet kívánt befolyásolni, amely az egykori híradások szerint koránt sem volt teljes mértékig megengedő a zsidósággal kapcsolatban. 1868. január 6-án a kaposvári „egyesült keresztény-zsidó ifjúságot tömörítő társaság (comité)" által a „Korona" vendéglőben a helyi aggápolda javára rendezett táncmulatságon 122 lényegében kisebb botrány is történt zsidó (k?) 123 és keresztények között. Az esetről csak a Somogy, nagyon szűkszavú, a levelezési rovatban megjelentetett híradásai állnak rendelkezésre. Az emancipáció hívei által valószínűleg eltussolni kívánt incidensről az első hírt Szigethy Nep János levele tette közzé. A levél érdekessége, hogy Szigethy valójában védekezni kívánt a neki tulajdonított „zsidózás" miatt. Állítása szerint az „Egyesülés" bálján, azzal a váddal, hogy G. J. „locsolja" a közönséget, a csak monogrammal említett urat megtámadták. Szigethy szerint a támadást G. J. ok nélkül neki tulajdonította. (A levelező szerint egyébként valójában a hólé csöpögött a plafonról az ünneplőkre.) 124 A történet 10 nappal később folytatódott, amikor az addig csak G. J-ként nevesített sértett, Grünhut József, azt állította, hogy Szigethy, rá célozva így szólt barátaihoz: „Az a zsidó a kezemre köpött" ns Egy hét múlva Szigethy és egy bizonyos Tóth Pepi arról adott ki nyilatkozatot, hogy Grünhut „hazug, alaptalan, rágalmazó" soraira majd a Somogy következő számban felelnek. 126 Nem tudni, hogy mi változott, de végül is Tóth Pepi és Szigethy válaszcikke, melyben cáfolni kívántak, nem jelent meg, ellenben Grünhut rövid közleményben visszavonta az említettekkel szembeni állításait. 127 " s ifj. Csorba Ede: Az emancipáció és a polgári házasság In S. 1867. szept. 3. 2. p. 119 Bár az elemzésnek ezen a pontján csábító a gondolat annak megvizsgálására, hogy vajon milyen szemlélet biztosíthatta volna az eltérő kultúrák (lásd! zsidó ortodoxia) együttélését, úgy vélem e kérdés felvetése történelmietlen, mivel kimondatlanul is egyfajta multikulturalizmust kérnénk így számon az 1860-as évek társadalmipolitikai gondolkodásán. 120 ifj. Csorba Ede: Az emancipáció és a polgári házasság In S. 1867. 36. sz. szept 3. 2. p. 121 A falusi (ortodox) hitközségek belső világáról, illetve az e közösségek „zártságáról" és „nyíltságáról" lásd! Sozan, Michel: Zsidók egy dunántúli falu közösségében. In Folklór és etnográfia 14. Debrecen, 1984. KLTE. és: Kövér György: Performációk I. „Zsidó társadalom" Tiszaeszláron a nagy per előestéjén. Korall 2004. szept. 5-42. p. 122 Perl Victor elnöksége alatt comité alakult egy fényes vigalom tartására az „Egyesülés" lobogója alatt In S. 1867. dec. 31. 3. p. 123 Az egykori tudósítások szűkszavúsága miatt nem dönthető el egyértelműen, hogy a zsidó sértettnek védelmére keltek-e „hitsorosai". 124 S. 1868. jan. 11. 3. p. 125 G[rünhut] J[ózsef] levele In S. 1868. jan. 21. 3. p. 126 G.I-nek a múlt szám... In S. 1868. jan. 28. 3. p. 127 S.1868. febr. 4. 3. p. (Nyílt tér)
